Herskovits Eszter írása Dollármilliókért kelt el a magyar molekula A szegedi csoda Magyar kutatók és egy magyar feltaláló két évtizedes munkájának eredményeként hamarosan piacra kerülhet egy újfajta gyógyszer a cukorbetegség kezelésére. Ám az ehhez hasonló, nagy fejlesztések kivitelezhetetlenek külföldi segítség nélkül. HERSKOVITS ESZTER írása. „Itt sajnos semmi sem úgy működik, mint a világ normális felén. Amolyan magyar táj ez, magyar ecsettel megfestve” – tömören így írná le a magyar kutatásfejlesztés helyzetét Vigh László, az MTA Szegedi Biológiai Központ Biokémiai Intézetének kutatója.

Tapasztalatból beszél: a nyolcvanas és kilencvenes években összesen hét éven át járta a világot ugyancsak biokémikus feleségével. Együtt dolgoztak többek közt Japán, Franciaország, Hollandia, illetve Amerika nagy egyetemein és laboratóriumaiban. Mindannyiszor természetesnek vették, hogy visszatérnek Vigh első és egyetlen munkahelyére. Meg is hálálta hűségét a szegedi biokémiai intézet: Vigh már a nyolcvanas évek közepén, mindössze 36 évesen kutatócsoport-vezető lett, 1994–2004 között az intézet igazgatójaként folytatta, ma a központ innovációért és ipari kapcsolatokért felelős főigazgató-helyettese.

De amire a legbüszkébb: a szegedi központból indult útjára az a jelenleg is tartó évtizedes kutatás, amelynek eredményéről már most óriási elismeréssel beszél a nemzetközi tudósvilág. Nagyon leegyszerűsítve valahogy így kezdődött: a Vigh által vezetett 10-11 fős kutatócsoport a kilencvenes évek elején a sejtekben található fehérjéket vizsgálta, amelyek a szervezetet érő külső és belső ingerek – hőmérséklet-változás, vírusok, gyulladás, mérgezés – hatására károsodnak. Az emberi szervezet optimális esetben fel tudja számolni ezeket a károkat: működésbe lépnek az úgynevezett stresszfehérjék, amelyeket épp ezen funkciójuk miatt dajkafehérjéknek is neveznek. Elégtelen működésük esetén alakulnak ki a különböző civilizációs betegségek, például a kettes típusú cukorbetegség.

A szegedi kutatók munkája paradigmaváltás a sejtfehérje-kutatásban: rájöttek, a sejteknek ehhez a stresszválaszához valójában nincs szükség károkozásra. Stresszfehérje-indukáló hatása van például az egészséges táplálkozásnak és a sportnak is. Ez is az oka annak, hogy az egészségtudatosan élők közt alacsonyabb a betegségek kialakulásának kockázata. „Indiában sokáig ismeretlen volt a diabétesz, hiszen túlzott táplálékbevitelről legfeljebb álmodhatottak az ott élők. Amióta viszont ott is népbetegség lett az elhízás, a lakosság 10 százaléka cukorbeteg” – magyarázza Vigh.

A kutatás sikerének másik pillére szintén magyar találmány. 1977-ben az amerikai–magyar gyógyszerfejlesztő cég, az N-Gene hazai vezetője, Literáti Nagy Péter védette le a BGP–15 elnevezésű molekulát.

A szegedi kutatócsoport már a kilencvenes években gyanította, hogy a vegyület serkenti a stresszfehérjék működését. Az eddigi kutatások alapján immár be is igazolódott az évek óta érlelődő gyanú: a vegyület hatására fokozódó stresszválasz a sejtek és az izmok megnövekedett cukorfelvételét eredményezi. Vagyis beindul a szervezet „önsegítő” folyamata. A világhírűvé lett magyar kutatás szerint egyre biztosabbnak látszik: a BGP–15 molekulával természetes módon és ezáltal a korábbi gyógyszereknél jóval hatékonyabban kezelhető a cukorbetegség.

Cikk egy szaklapban

Több tucat vegyületet vett mikroszkóp alá a kutatócsoport, mire erre a következtetésre jutott. Vigh azt mondja: tíz-húsz vagy akár ötven próbálkozásból egy molekula az, amelyből sikertörténet lehet. A sikertörténet-gyanús eseteket pedig minden esetben a gyógyszeripar érdeklődése emeli át a köztudatba.

Jó néhány évvel ezelőtt a BGP–15 molekulát is elérte a gyógyszeripar figyelme: egy 30 millió dollárra „feltőkésített” nemzetközi cég karolta fel a kutatást.

1997-ben Vigh a Nature Medicine Magazine hasábjain számolt be az addigi eredményekről, s mindössze néhány nappal később a molekulát és az ahhoz tartozó szellemi potenciált megvette egy kaliforniai cég. Később Vigh is tudományos folyóiratokból értesült arról, hogy a vállalat 120 millió dollárért adta tovább a BGP–15-öt.

„Nagy kár, hogy ezek a pénzmozgások nem Magyarországon történnek, és nem magyar kutatókat gazdagítanak” – mondja Vigh.

Zuglaborok harcai

Tényleg kár. De a szakember szerint semmilyen feltétel nem adott ahhoz, hogy „nyugati módra” vihessék sikerre felfedezésüket.

Egyebek közt hiányzik a kellő anyagi háttér. A világ fejlettebb régióiban, Finnországban vagy Dél-Koreában a GDP 3-4 százalékát fordítják kutatásfejlesztésre, míg Magyarországon évek óta 0,9 százalék az arány. Gazdasági szakértők régóta szajkózzák: egy kicsi, természeti erőforrások nélküli országban megérné ennél jóval többet áldozni erre, mert a kutatásfejlesztés a gazdaság fellendítésének egyik legfontosabb módja.

Finoman szólva: nem könnyíti meg a kutatók dolgát a pályázati rendszerek kiszámíthatatlansága sem. Márpedig a kutatók csak ezekből a tenderekből remélhetnek pénzt. Csakhogy sokszor többmilliárdos pályázatok váltják a „filléreseket”, leginkább véletlenszerű sorrendben.

(A cikket teljes terjedelemben a 168 Óra hetilapban olvashatja.)