A nyugdíjbiztosítás rendszerének átfogó reformjára utoljára 1997-ben került sor. A reform következtében kialakult a nyugdíjrendszer ún. hárompilléres modellje, amelyben az első pillért, a felosztó-kirovó elven működő társadalombiztosítási nyugdíjrendszert (1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) és a végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet (TnyR.)), kiegészítette a tőkefedezeti elven működő, ugyancsak kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer (1997. évi LXXXII. törvény) illetve az önkéntes nyugdíjpénztárak rendszere (1993. évi XCVI. törvény), mely később kiegészült a negyedik pillérként emlegetett, szintén önkéntes, nyugdíj-előtakarékossági számlákkal (2005. évi CLVI. törvény).

Az első pillérnek nevezett kötelező nyugdíjbiztosítás, felosztó-kirovó elven működik. Ebben az időskori ellátások a társadalmi szintű szolidaritáson alapulnak, amelyben az aktív korosztályok mindenkori járulék-befizetései teremtik meg a nyugdíjak fedezetét. A rendszerbe befolyó pénzt azonnal felosztják azok között a nyugdíjasok között, akik jogosultságukat aktív korukban a korábbi járulékfizetésükkel teremtették meg.

Az Országgyűlés által elfogadott 2010. évi C. és CI. törvények nyomán jelentősen átalakult a magán-nyugdíjpénztári rendszer, és a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény, egy új, jogi személyiséggel rendelkező pénzügyi alapot hozott létre. Az intézkedések eredményeképpen a magán-nyugdíjpénztárak tagságának túlnyomó hányada átlépett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, ezzel gyakorlatilag megszűnt a nyugdíjrendszer 2. pillére.

A társadalombiztosítási nyugdíjrendszer kiegészítésére továbbra is alapvetően változatlan feltételekkel működnek az önkéntes kiegészítő nyugdíjpénztárak, amelyek egyösszegű, vagy járadékszolgáltatást nyújthatnak.

A törvény háromfajta pénztár létrehozását teszi lehetővé

-       nyugdíjpénztár, amely meghatározott feltételek mellett nyugdíj-szolgáltatást nyújthat

-       önsegélyező pénztár, amely a munkanélküliek, keresőképtelenek segélyezését végzi, valamint kiegészítő, szociális, gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-, illetve hátramaradotti támogatást nyújt,

-       egészségpénztár, mely egészségvédelmi programok szervezését és finanszírozását, valamint egészségügyi szolgáltatások vásárlását, továbbá pénzbeli ellátások nyújtását teszi lehetővé.

Emberi Erőforrások Minisztériuma

Szociális és Családügyért Felelős Államtitkárság

Felelős kiadó: Dr. Veres Gábor