A nyugdíjbiztosítás rendszerének
átfogó reformjára utoljára 1997-ben került sor. A reform következtében
kialakult a nyugdíjrendszer ún. hárompilléres modellje, amelyben az első
pillért, a felosztó-kirovó elven működő társadalombiztosítási nyugdíjrendszert (1997. évi LXXXI. törvény (Tny.) és a
végrehajtására kiadott 168/1997. (X. 6.)
Korm. rendelet (TnyR.)), kiegészítette a tőkefedezeti elven működő,
ugyancsak kötelező magán-nyugdíjpénztári rendszer (1997. évi LXXXII. törvény) illetve az önkéntes nyugdíjpénztárak
rendszere (1993. évi XCVI. törvény),
mely később kiegészült a negyedik pillérként emlegetett, szintén önkéntes,
nyugdíj-előtakarékossági számlákkal (2005.
évi CLVI. törvény).
Az első
pillérnek nevezett kötelező nyugdíjbiztosítás, felosztó-kirovó elven működik. Ebben az időskori ellátások a
társadalmi szintű szolidaritáson alapulnak, amelyben az aktív korosztályok
mindenkori járulék-befizetései teremtik meg a nyugdíjak fedezetét. A rendszerbe
befolyó pénzt azonnal felosztják azok között a nyugdíjasok között, akik
jogosultságukat aktív korukban a korábbi járulékfizetésükkel teremtették meg.
Az Országgyűlés által elfogadott 2010. évi C. és CI. törvények nyomán jelentősen
átalakult a magán-nyugdíjpénztári
rendszer, és a Nyugdíjreform és
Adósságcsökkentő Alapról, és a szabad nyugdíjpénztár-választás lebonyolításával
összefüggő egyes törvénymódosításokról szóló 2010. évi CLIV. törvény, egy
új, jogi személyiséggel rendelkező pénzügyi alapot hozott létre. Az
intézkedések eredményeképpen a magán-nyugdíjpénztárak tagságának túlnyomó
hányada átlépett a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe, ezzel gyakorlatilag
megszűnt a nyugdíjrendszer 2. pillére.
A társadalombiztosítási
nyugdíjrendszer kiegészítésére továbbra is alapvetően változatlan feltételekkel
működnek az önkéntes kiegészítő
nyugdíjpénztárak, amelyek egyösszegű, vagy járadékszolgáltatást
nyújthatnak.
A törvény háromfajta pénztár
létrehozását teszi lehetővé
-
nyugdíjpénztár, amely
meghatározott feltételek mellett nyugdíj-szolgáltatást nyújthat
-
önsegélyező pénztár, amely a
munkanélküliek, keresőképtelenek segélyezését végzi, valamint kiegészítő,
szociális, gyógyszer- és gyógyászati segédeszköz-, illetve hátramaradotti
támogatást nyújt,
-
egészségpénztár, mely
egészségvédelmi programok szervezését és finanszírozását, valamint egészségügyi
szolgáltatások vásárlását, továbbá pénzbeli ellátások nyújtását teszi lehetővé.
Emberi Erőforrások Minisztériuma
Szociális és Családügyért Felelős Államtitkárság
Központi
Ügyfélszolgálati Iroda
Felelős
kiadó: Dr. Veres Gábor
Kommentáld!