A társadalmi elöregedés rohamosan közelgő kihívást jelent Európa számára - ezzel összefüggésben a 2012-es évet nevezték ki az Aktív Időskor és Generációk Közti Szolidaritás évének, illetve egy sor adatot publikált közösen az Európai Bizottság és az ENSZ, felhívva a figyelmet arra is, hogy, mint sok minden másban, az időskori aktivitásban is többsebességes Európa.

Épp ezért nem is csoda, ha az Európai Unió egyre komolyabban veszi a kérdést, az idén először összeállított Active Ageing jelentés pedig épp a lehető legkevésbé fájdalmas megoldást próbálja a tagállamokban elültetni. Ez pedig a munkaképesség idős korban való fenntartása, a munkában eltöltött hosszabb idő, a társadalmi részvétel és a szolidaritás erősítése.

A jelen helyzet papírformaszerű

Az elkészült uniós jelentés 22 mutatóból képzett indikátorral kívánja jelezni, az egyes tagállamokban milyen erős az időskori aktivitás, amit az Active Ageing Indexszel (AAI) fejeznek ki. Az így képzett rangsorban nincs meglepetés, mondhatni a papírforma győzött, élen a skandináv országokkal, alján pedig a volt szocialista országokkal, amelyek közé Görögország is bekeveredett. Magyarország hátulról a harmadik.

A rangsor négy fő téma köré csoportosult adatokból állt össze: 1) foglalkoztatottság, 2) társadalmi részvétel, 3) önálló létfenntartás képessége illetve 4) szellemi-egészségi kapacitás.

Legnagyobb súlya a foglalkoztatásnak van, és pont ebből áll Magyarország a legrosszabbul, az utolsó helyen a (jelentés idején még) 27 tagú unióból. Bár a négy korcsoportból (55-59, 60-64, 65-69 és 70-74 kor) kettőben javítottunk időközben, az elmaradásunk még mindig óriási.

A társadalmi részvételt illetően is igencsak hátul vagyunk, az önkénteskedés a volt szocialista közép-kelet európai országok közül egyedül a cseheknél és szlovénoknál átlag közeli, viszonylag egyenletes viszont a részvétel a családi segítségben, gyermekfelügyeletben (itt különös módon egy kilógó elemet találunk, Németországot, ahol ez a fajta részvétel igencsak alacsony).

Amiben meglepően jól állunk

A harmadik fő téma az indexen belül az önálló létfenntartás képessége: a négy közül ebből állunk a legjobban, a tizennegyedik helyen a huszonhétből. A mögötte álló részmutatók eredményei viszont nagyon szélsőségesek.

Egyrészt nagyon rosszul állunk rendszeres testmozgást illetően, az 55 év feletti magyarok mindössze 4 százaléka végez heti ötször testmozgást, és az élethosszig tartó tanulás sem túl népszerű, mindössze 0,3 százalékra jellemző (utóbbival egyébként a görögökkel közösen az utolsó helyen osztozunk az unióban). Egy másik mutatóban azonban épp ellenkezőleg, kimagaslóan magas helyen állunk: ez pedig az időskorúak relatív jövedelme.

Míg átlagosan elmondható, hogy a 65 év felettiek medián átlagjövedelme az unióban a 65 év alattiak jövedelmének körülbelül 85 százaléka, addig Magyarországon ez az arány 100 százalék, azaz az időskorúak medián átlagjövedelme megegyezik a fiatalabbak átlagjövedelmével. A vizsgált időszakban pedig egyedül Luxemburgban volt hasonló eredmény.

Miért is állhat elő ez a helyzet?

Az időskori jövedelmek összehasonlítását a fiatalabb háztartásokhoz képest azért tartották fontosnak, hogy mérni tudják, mennyire képesek az idősek fenntartani korábbi életszínvonalukat.

Hogy a relatív szegénység Magyarországon nem annyira az időseket fenyegeti, jól mutatja a KSH által korábban publikált adat is. E szerint miközben emelkedik a szegénységi küszöb alatt élők száma Magyarországon (2011-ben 1 millió 400 ezer fő közelébe érve), ebből "csak" 70 ezer fő a 65 évesnél idősebb. Az idősek relatív helyzete jónak mondható - írta tavalyi jelentésében a KSH, ami nagyfokú stabilitással párosul a nyugdíj rendszeressége és kiszámíthatósága miatt.

Ez a stabilitás azonban nem magyarázza azt, hogy az unió más országaihoz képest miért ilyen magas ez az arány.

Az erre a kérdésre adható egyik válasz, hogy Magyarországon viszonylag sokan vannak az alacsonyabb keresetek tartományában, a minimálbér körül. Így pedig igen nagy különbség alakulhat ki az egyszerű átlagkereset és a medián átlag között. A medián átlag azt jelenti, hogy az átlaghoz képest a keresők 50 százaléka ennél kevesebbet, 50 százaléka pedig többet keres.

A legutóbbi évek kereseti folyamatait tekintve a kitüntetett magyar pozíció még tovább is javulhatott. Tavaly a bérdinamika igen gyenge volt, a reálbérek közel 3,5 százalékkal csökkentek, miközben a nyugdíjak megőrizték reálértéküket, idén pedig csak az alacsony infláció mellett várható, hogy a reálbérek pozitív tartományba kerüljenek, míg a nyugdíjakat jóval a tényleges infláció fölött emelték, így 3 százalékos reálnyugdíj-emelkedés várható.

Nem elég a jó egészségi állapot?

Az index negyedik eleme a kapacitás. Ez azt lenne hivatott megmutatni, hogy az időskorúak mentális, egészségi állapota mennyire teszi lehetővé az aktivitás emelését. Ennek egyik fő aspektusa az 55 év felett várható további élettartam, illetve az egészségben eltöltött évek aránya. Szomorú, hogy Magyarország mindkettőben igen hátul szerepel (hátulról a hetedik, illetve ötödik helyen a huszonhétből).

Ugyanakkor az elemzések azt mutatják, a kapacitás kapcsolata főleg a társadalmi részvétel és az önálló létfenntartás irányában erős, a foglalkoztatottság felé a korreláció kevésbé szoros. Ez pedig megint arra utal, hogy a kínálat meglétével még nem ért véget a foglalkoztatás ösztönzése.

Forrás: Pénzcentrum.hu