Ruprecht Polenz
Természetesen nem vitatja, hogy a magyar társadalomban is megvolt a vágy a jelentős változtatásra, különben nem szavaztak volna ennyien a Fideszre. Ám ebben a helyzetben is fontos az ellenzék jogainak tiszteletben tartása – hangoztatta. A kereszténydemokrata politikus a héten Berlinben találkozott a magyar Országgyűlés külügyi bizottságának delegációjával és Martonyi János külügyminiszterrel is. Bár az apropót a 20 éve aláírt német–magyar barátsági szerződés adta, a megbeszéléseken főként a Magyarországgal kapcsolatos aggodalmakról esett szó. Polenz ezeket nem is próbálta szőnyeg alá söpörni.

Ami Lázár János Fidesz-frakcióvezető javaslatát illeti egy új német–magyar szövetségről, Polenz hangoztatta: a kétoldalú viszony jó alapokon nyugszik, erre kell építeni, ezt kell továbbfejleszteni. A magyar–német kapcsolatok az utóbbi években két szövetségi rendszerben fejlődtek tovább, hiszen mindkét ország tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak. Mindez lehetővé teszi, hogy olyan dolgokról is baráti hangon beszélhessünk egymással, amelyek máskülönben egy ország belügyének számítanának. A Berlinben felvetett kérdések megegyeztek azokkal a témákkal, amelyekről az Európai Bizottság is tárgyal Magyarországgal: vagyis szerepelt a napirendben a hatalmi ágak szétválasztása mint a demokrácia alapja, a hatalom kontrollja, az ellenzékhez fűződő viszony, valamint az igazságszolgáltatás és a média függetlensége.

Ami a konkrét aggályokat illeti, Polenz emlékeztetett rá: érdemes megvizsgálni, hogy a most elfogadott kétharmados törvények mennyire kötik majd meg egy következő kormány kezét. Egy dolog ezek tényszerű vizsgálata, hogy mennyire felelnek meg az európai törvényeknek, egy másik kérdés viszont az, hogy nem csorbulhatnak-e ezzel a demokratikus berendezkedés alapelvei. Szóba került az igazságszolgáltás, illetve a bírák nyugdíjazásának kérdése. Lehet természetesen azt mondani, hogy a bírák nyugdíjkorhatárát az általános nyugdíjkorhatárhoz igazítjuk. Ám ha közben tudjuk, hogy az általános nyugdíjkorhatárt fokozatosan emelni kell, akkor az a benyomás keletkezik, hogy a cél az, hogy így egy sor pozíciót új emberekkel lehessen betölteni. Kérdés, hogy a bírói függetlenségnek nem kellene-e nagyobb értéket tulajdonítani?

A német politikus szóba hozta a médiatörvényt és a médiahatóságot, valamint a környező országokban élő magyarokat is. Velük kapcsolatban mintha egy verseny alakult volna ki a magyar belpolitikában: ki képviseli őket jobban? Ezt természetesen senki sem bírálja, de a németek azt kérik a magyaroktól, hogy a külhoni magyaroknál ne okozzanak „lojalitási konfliktust”, vagyis egy szlovákiai vagy romániai magyarnak ne kelljen választania a kulturális-nyelvi gyökerei és fizikai értelemben vett hazája között. Ami a magyar válaszokat illeti, a kereszténydemokrata képviselő továbbra is úgy látja: Martonyi János külügyminiszter az európai integráció továbbfejlesztésének elkötelezett híve, aki ezúttal is igyekezett eloszlatni azokat az aggodalmakat, miszerint „Magyarország úgy tekintene Brüsszelre, mint annak idején Moszkvára vagy Bécsre”. Ezt a németek megnyugvással vették tudomásul. Nem arról van szó, hogy bárki kételkedne a magyar demokráciában – tette hozzá Polenz –, inkább a belpolitikai klíma tűnik aggasztónak. Igaz, ez sajnos nem új fejlemény. Ebben a kormány felelőssége mindig nagyobb, de természetesen az ellenzéknek is van tennivalója.

Polenz hosszabb ideje figyelemmel kíséri a Brüsszel és Budapest közti tárgyalásokat, és reményét fejezte ki, hogy a kifogásolt törvényeket a magyar kormány mielőbb kijavítja. A berlini megbeszéléseken a gazdasági kapcsolatok ezúttal nem kerültek szóba, szó esett viszont a szélsőjobboldal erősödéséről. Ilyen pártok Európa több országában működnek – emlékeztetett Polenz –, de minden országban a demokratikus pártoknak kell eldönteniük, hogy hogyan kezelik ezt a problémát. A törvény erejével lépnek fel ezen pártok ellen, vagy hagyják őket működni, hogy így jobban szem előtt legyenek.