• belpolitika
• világ
• gazdaság
• eu
• fidesz
• mszp
• jog
• korrupció
• szavazásaink

A Fidesz megpróbál minél több forradalmi intézkedést bebetonozni, hogy azok visszacsinálását az IMF ne tudja feltételként szabni. Visszaüthet. (Fotó: napi.hu)

A kormány gőzerővel dolgozik azon, hogy a fülkeforradalom „vívmányai” közül lehetőleg minél többet mentsen meg az IMF szigora elől. Ez a magyarázat arra, miért vállalják fel az éjszakai parlamenti viták kutyakomédiáját, vagy éppen az olyan nyilvánvalóan kínos intézkedéseket, mint az államadósságplafon négy évvel történő kitolása.

Ajánlott írásunk: Durva tudathasadás - az IMF-delegációról

Mostanra a kormányfő is megértette, hogy az IMF-tárgyalások megkezdésével hivatalosan is véget ér az általa szabadságharcnak nevezett gazdaságpolitikai ámokfutás. Ha voltak is kezdetben tervek a tárgyalások megkezdésének elhúzására vagy szándékos lassítására, ezeket mára bölcsen feladták, ahogyan „az IMF nem kölcsönt ad, csak biztosítást kötünk vele”-típusú fantazmagóriákat is elfújta a friss nyugati szél. Hitelszerződést fogunk kötni, pont olyat, mint 2008-ban.

Ha pedig ez a helyzet, akkor az is nyilvánvaló, hogy a hitel feltételeként az IMF többé-kevésbé elő fogja írni, hogy milyen gazdaságpolitikát folytathat a magyar kormány 2012-től. Nem egyszerűen az eddigi unortodox gazdaságpolitika végéről van szó, hanem annak részleges felszámolásáról is. Az IMF ugyanis minden valószínűség szerint arra fog törekedni, hogy visszavonasson olyan intézkedéseket, amelyekről az ő szakértőik (csakúgy, mint minden többé-kevésbé komolynak tekinthető magyar közgazdász) azt gondolják, hogy azok aláássák Magyarország stabilitását és/vagy növekedési potenciálját.

Orbán Viktor természetesen minél többet meg akar őrízni a szóban forgó „vívmányokból”. Nemcsak azért, mert tényleg hisz bennük, hanem egyszerű hatalmi kalkulációból. Számára ugyanis alapvető politikai kényszer azt demonstrálni, hogy nem volt zsákutca az előző másfél év. A 2010 és 2011 között meghozott intézkedésekből minél többet tud megmenteni 2014-ig, annál inkább tarthatja magát a sikeres szabadságharcról szóló retorikához. Afelől pedig semmi kétségünk nem lehet, hogy a miniszterelnök nem az az ember, aki kormánya korábbi hibáit beismerve egy alternatív stratégiát választ és teljesen más irányba kezd tájékozódni. Nem, ő mindent arra az egy lapra fog feltenni, hogy bizonyítsa, neki 2010-ben igaza volt, és hogy a kormányzás iránya a ciklus végéig lényegét tekintve változatlan legyen.

Miután pedig az IMF nagyon erős kártyákat tart a kezében – hiszen a Valutaalap nélkül nagy valószínűséggel a falnak mennénk –, ezért a kormányfőnek nagyjából egy eszköze maradt a fenti célok megvalósítására: minél több forradalmi intézkedést bebetonozni, azért, hogy azok visszacsinálását az IMF ne tudja feltételként szabni.

Ezért került ismét elő az az ötlet, hogy az egykulcsos adót az alkotmányba építsék, ezért verik át rekordgyorsasággal a Parlamenten, hogy a vállalkozások adómentesen pénzt adhassanak alkalmazottaiknak a végtörlesztésre, és ezért teszik magukat nevetségessé azzal, hogy mindjárt felfüggesztéssel kezdi magyarországi pályafutását az adósságplafon intézménye. Utóbbival az a kormány gondja, hogy recessziós környezetben olyan szigorú feltételeket szab a kormánynak, hogy azok mellett az egykulcsos adó gyakorlatilag tarthatatlan lenne.

Még életbe sem lépett, máris 2016-ig tolja ki a kormány az Alaptörvény adósságszabályát, így ebben a ciklusban nem szükséges csökkenő államadósságot felmutatni – olvasható ki a Parlament oldalára vasárnap felkerült, Magyarország pénzügyi stabilitásáról című törvényjavaslatból. A Portfolio.hu szerint a lépés alapvetően arra reakció, hogy a rossz gazdasági körülmények mellett a GDP-arányos államadósság csökkentése már jövőre sem vehető teljesen biztosra. Az alapvetően rossz adósságszabály időben való kitolása azonban még így sem igazán érthető megoldás. Mindezek alapján úgy tűnik, hogy miközben a kormány kivonja magát az adósságcsökkentő előírások alól, addig a következő ciklusokra sosem látott szigorúságot ír elő.

(...) Ezzel a szabállyal a legfőbb gond, hogy gyengülő gazdasági teljesítmény esetén egyre nagyobb költségvetési szigorral teljesíthető, vagyis a válság alatt lenne szükség további megszorításokra. Az pedig külön szerencsétlen, hogy ezzel a helyzettel a növekedési problémák miatt gyakorlatilag azonnal szembe is kell nézni.

Elbukott az adósság elleni harc? (Index/Portfolio)

De közvetett módon szintén az IMF-tárgyalások miatt kell felgyorsítani egy csomó, látszólag nem gazdasági vonatkozású törvény elfogadását is: jövőre ugyanis olyan gazdasági lépésekre kényszerülhet a kormány, amelyek mellett egyáltalán nem biztos, hogy a kétharmados többség továbbra is fenntartható lesz. Sietni kell hát mindennel, ami a minősített többséget igényli.

A kormány stratégiája azonban igen könnyen vissza is üthet: a gyorsan áterőltetett törvényeknek rengeteg szándékolatlan következménye lesz. Ezek közül a legveszélyesebb, hogy a végtörlesztés további gyorsítása (az előrejelzettnél is alacsonyabb hitelkínálaton keresztül), illetve az egykulcsos adó betonba öntése jó előre aláássa a 2012-es költségvetés hitelességét.

Olvasd el ezt is: Ha összeomlik az eurózóna, nekünk nem segítenek

Ez pedig megint a forint meredek gyengüléséhez, illetve leminősítésekhez vezethet, ismételten megkérdőjelezve az ország gazdasági stabilitását. Könnyen lehet, hogy a kormány még azelőtt vereséget szenved, mint hogy egyáltalán leült volna tárgyalni az IMF-fel.