Almási József
Magyarország miniszterelnöke most munkahelyvédelmi
akciótervet hirdet. Hatalmas plakátokon népszerűsíti, és együttműködést
kér a „levelező” polgároktól.
Sajna akciótervekből, ígéretekből, színes plakátokból és „levelező
együttműködésből” elegünk van. A minap találkoztam egy hölgy
ismerősömmel. Ötven körüli. Mondám néki „jól nézel ki”, hogy vagy? Még
ott dolgozol? Köszönöm jól. Gúnyolódsz? Kérdi. Jaj ne. Már csak ezért –
mondja –, mert éppen munkanélküli vagyok. Na ne. Mondom én, hisz oly
bedolgozott munkaerő voltál. Igen és nagyon jól kerestem, de éppen ezért
tettek lapátra. Ez hogy jött össze? Kérdezem én. Azon egyszerű oknál
fogva, hogy túl drága vagyok, azaz voltam a munkahelyemnek. Ez mégis
hogy lehet? Egyszerű a dolog, mondja. Én már bedolgozott, gyakorlott,
jól teljesítő, jól dolgozó munkaerő vagyok – voltam –, és természetesen a
bérem is magasabb volt, mint a most belépőké. Ezért lettem elbocsátva.
Mert a fiatal munkaerőből az én béremért kettőt tudnak alkalmazni
minimálbéren vagy annál egy-két forinttal többért. Tehát a vállalat így
spórol, hogy túlélje a krízist. Még hozzátette: És ezt az „állam”
eltűri, azaz nem véd meg. Nem, mert a törvény, azaz a Munka
Törvénykönyve ezt lehetővé teszi. Na igen. Mondom én.
De hát kik
alkották meg a törvényt? Azaz a Munka törvénykönyvét? Igen. Azok, akiket
mi erre feljogosítottunk, azaz 2010-ben megválasztottunk.
I..igen.
És
ezzel elbúcsúztunk.
József Attila mondatai jutottak eszembe: „Gondoljátok meg, proletárok!”
Kapcsolódó hírek:
Nyezaviszimaja Gazeta: Örményországot Magyarország sértette meg