A médiatörvény után újabb aknamezőhöz közeledik a magyar EU-elnökség, ezúttal gazdasági fronton. Jóllehet e szerepkörben a kormány a legfontosabb programpontjai közt hirdette meg az integráció hatályos államháztartási szabálykönyvének betartatását, valamint a korábbinál is szigorúbb szabályok megalkotását, a szavakat hitelesítő példamutatás egyelőre hiányzik.

 A világgazdasági válság nyomán az unió 27 tagállamából jelenleg csak Észtország, Luxemburg és Svédország nem áll – a GDP 3 százalékát meghaladó költségvetési hiány miatt indított – túlzottdeficit-eljárás alatt, január végi jelentésében azonban az Európai Bizottság (EB) 22 további tagállamról állapította meg, hogy többé-kevésbé az EU pénzügyminiszteri tanácsa (Ecofin) által jóváhagyott ütemterv szerint haladnak a deficitledolgozás útján. Meglehetősen kínos, hogy éppen az uniós elnökségi tisztségben az idén egymást váltó két tagállam, Magyarország és Lengyelország esetében merültek fel súlyosabb kételyek. Az utóbbi helyzete a reményteljesebb, Varsó ugyanis már tavaly ősszel újabb korrekciós csomagot vetített előre erre az évre – szól a brüsszeli elemzés –, tényleges bevezetése esetén tartható lesz a számára 2012-re kitűzött határidő.

Magyarország határideje azonban 2011 – emlékeztet a dokumentum, hozzátéve, hogy ehhez képest az EB tavaly ősszel 4,7 százalékos költségvetési hiányt jelzett erre az évre. Igaz, folytatódik az elemzés, a nyugdíjrendszer átalakítása következtében az idei deficit formálisan 3 százalék alá csökkenhet, az egyszeri bevétel nélkül számított egyenleg azonban tovább romlik, így sürgős kormányzati intézkedések híján 2012-re a hiány ismét a GDP 5 százaléka körülire ugorhat. Mindezekre tekintettel Olli Rehn, az EB gazdasági és monetáris ügyekért felelős tagja levélben kéri fel Lengyelországot és Magyarországot, hogy erősítsék meg elkötelezettségüket az Ecofinnel kötött megállapodásuk tiszteletben tartása mellett – harangozta be következő lépését Brüsszel, és a levél a múlt héten meg is érkezett a budapesti József nádor térre.

Maga a tény, hogy szokásától eltérően az EB nyilvánosságra hozta a levélküldési akciót – ha a levelet magát nem is –, jelzi, hogy a testület emelte a tétet a magyar gazdaságpolitikáról Budapesttel folyó, a kormányváltás óta zajló vitában. Ennek során Brüsszel korábban a szakmai síkon tartott csendes háttér-diplomáciát részesítette előnyben, míg a magyar fél a sértegetésekig menő nyilvános személyeskedéstől sem riadt vissza. A bizottság mostani taktikaváltásában lehet némi szerepük a közelmúltbeli tapasztalatoknak is: Neelie Kroes tavaly decemberi, a médiatörvény-tervezet kritikus pontjaira óvatos udvariassággal rámutató üzenetére például a füle botját sem mozgatta a kormány, s világraszóló botrány kellett ahhoz, hogy Kovács Zoltán kommunikációs államtitkár elfáradjon a tárgyalóasztalig. A magának olykor a nemzetközi kapcsolatokban szokatlanul durva hangnemet megengedő Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter ezúttal már maga javasolta, hogy „örömmel” megvitatná a tavaszra tervezett gazdaságpolitikai reformjait az uniós biztossal február közepén Brüsszelben.

A párbeszéd további elmérgesedésének megelőzése és valamiféle kölcsönösen igazolható megállapodás elvileg minden érintettnek érdeke. Ellenkező esetben ugyanis az EU történetében precedens nélküli helyzet állna elő: a magyar költségvetés fenntarthatóságának garanciái nélkül az EB kénytelen lenne javasolni a túlzottdeficit-eljárás folytatását a pénzügyminiszteri tanácsnak egy olyan tagállammal szemben, amelynek költségvetési egyenlege látszólag többletet mutat. Az Ecofinnek pedig döntenie kellene arról, hogy jóváhagyja-e ezt az indítványt, és ha igen, az unió történetében először szankcionálja-e – például a kohéziós támogatások felfüggesztésével – a tagállamok között a leghosszabb ideje túlzottdeficit-eljárás alatt álló Magyarországot.

Ebben az esetben a kormánynak szembe kellene néznie azzal, hogy ami kockán forog, az – a forint stabilitásán és annak következményein túl – nem más, mint az uniós támogatásokra épülő Új Széchenyi-terv, a kormányfő jobbkezének, Matolcsynak a kedvenc szellemi gyermeke. Korántsem utolsósorban pedig az a különleges szituáció adódna, hogy az Ecofin soros elnökeként éppen Matolcsynak kellene a pénzügyminiszteri tanács napirendjére tűznie a kényes kérdést, amelynek eldöntésében saját szavazatával nem is vehetne részt. Nem szorul különösebb részletezésre, hogy ilyen fejlemények mellett milyen mérleggel zárna a nyár közepén a magyar EU-elnökség. Hogy lassan kezd leesni Budapesten a tantusz, arra a kormány által hétfőn jóváhagyott, 250 milliárd forintos stabilitási alap terve utal.

KOCSIS GYÖRGYI