2011. 11. 16. 18:07|Utolsó módosítás: 2011. 11. 17. 06:00|Gazdaság » Makrogazdaság

Szinte a legrosszabb pillanatban érkezett egy mellbevágó adat a magyar államadósságról. A romlás fő oka a rossz forint, ezért a kormánynak mindent el kellene követnie, hogy ez a tényező stabilizálódjon – vélik elemzők.

Mik ezek?

Jelentősen, 5,3 százalékponttal megugrott a harmadik negyedévben a GDP-arányos magyar államadósság. Ilyen jelentős romlásra utoljára 2009 első negyedévében volt példa, és az okok is részben ugyanazok. „A forintgyengülés vitt el szinte mindent” – így összegezte a tegnap nyilvánosságra hozott államadóssági adatokat a Világgazdaságnak Suppan Gergely , a Takarékbank elemzője. A Magyar Nemzeti Bank előzetes pénzügyi számlái alapján hazánk bruttó, konszolidált GDP-arányos államadóssága 82 százalékos volt, ami nominálisan 22929 milliárd forint. Ennél nagyobb eddig csak két negyedévben volt az adósság: 2009-ben, az IMF-hitel lehívása után, és 2010 második negyedévében. Némi pozitívum, hogy a magas devizatartalék miatt a nettó adósságállomány aránylag stabil maradt, 53,5 százalékról 54,1-re emelkedett.

Tíz százalékos forintgyengülés 4 százalékpontos azonnali államadósságnövekedést okoz Suppan szerint, így rendkívül káros az a politika, amely gyengíti a forintot. „Mindez abból is látszik, hogy októberben, ami egyébként még nincsen benne ebben a jegybanki jelentésben, hárommilliárd eurónyi hitelt fizettünk vissza. Ez egyértelműen pozitív, adósságcsökkentő lépés, csakhogy míg emiatt 300 milliárd forinttal kellett volna mérséklődjön az adósság, a forintgyengülés a kétharmadát elvitte, így 100 milliárd lett belőle” – magyarázta. Az elemző azt mondja, túl egyoldalú az a megközelítés, amely szerint a magas adósság azt mutatja, hogy „eltűntek” a magánnyugdíjpénztári pénzek: a kérdés vizsgálható úgy is, hogy ha nem lettek volna ezek a források, akkor egészen rémisztő, 87 százalék körüli adóssága lenne az államnak.

Hogy mindezek az adatok mit vetítenek előre, azt azért nagyon nehéz megjósolni, mert – mint ismét bebizonyosodott –, az adósságállomány a forintárfolyamra nagyon érzékeny, Magyarország rendkívül sérülékeny a devizakitettség miatt. Suppán Gergely úgy véli, a 2,5 százalékos hiányt tartja hazánk, emellett az államháztartás elsődleges, kamatterhek nélküli egyenlege lehet ugyan pozitív, de a többi tényező boríthat mindent. „Az olaszoknál is elsődleges többlet van, mégis bajban vannak az égbe szökő kötvényhozamok miatt. Nálunk is az lenne a fontos, hogy ne szabaduljanak el a hozamok, és ne kerüljünk adósságcsapdába” – mondta az elemző. Orbán Viktor miniszterelnök kora ősszel jelentett be adósságcsökkentő programot. Azt mondta, októberi és novemberi visszafizetésekkel, 77-ről 73 százalékra szorítja le a kormányzat az adósságot. Suppán Gergely azt mondta, ha azóta nem szökött volna az egekbe a forint-euró árfolyam, hanem marad 270 körül, akkor ez nagyjából tartható lett volna.

A finanszírozással kapcsolatosan egyébként tegnap is hangzott el kormányzati nyilatkozat: Fellegi Tamás nemzeti fejlesztési miniszter kínai tárgyalásairól közölték, hogy a politikus „a Kínai Jegybank képviselőivel folytatott előremutató tárgyalásokat egyebek mellett a kínai kötvényvásárlással kapcsolatos politikai döntések megvalósításáról. A felek megerősítették, hogy a kínai pénzintézetek és befektetési alapok a továbbiakban is vásárolnak magyar államkötvényeket és értékpapírokat.” A kínai kötvényvásárlásról korábban is érkeztek hírek, de nem tudni, milyen összegű befektetésekről van szó.

A befektetők megítélése szempontjából lényeges, hogy hétfőig tartózkodik Magyarországon a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége. A mostani látogatás elsődleges célja a szokásos éves konzultáció, amelynek keretében kormányzati, jegybanki tárgyalópartnerek mellett az IMF szakértői konzultálnak a többi között a pártok képviselőivel, elemzőkkel és egyéb szakértőkkel. Az egyeztetések egy másik témája az utólagos program-felülvizsgálat, azé a programé, amelyet menetközben mondott fel a kormány, s amelynek még hátralévő részleteit Magyarország már nem hívta le.

A tárgyalásokon – ha nem is a kormányt képviselőkkel folytatottakon – szinte biztosan felmerül, hogy Magyarországnak szüksége van-e IMF-megállapodásra vagy sem, akár készenlétire, akár az úgynevezett elővigyázatossági megállapodásra. Mind a kettőhöz kapcsolódik egyfajta olyan gazdasági program, amely nyugtatná a piacokat. A kormányzat képviselői hivatalosan minden bizonnyal nem vetik fel a program szükségességét.

„Első forgatókönyvként jelenleg nincs szüksége Magyarországnak IMF-programra” – véli Bod Péter Ákos , aki szerint azonban második, harmadik forgatókönyvként nem árt számolni vele. Az egyetemi tanár, aki jegybankelnökként alaposan megismerte a Valutaalapot és hogy miként lehet együttműködni vele, ezt azzal indokolja, hogy a devizatartalékok szintjét, a folyó fizetési mérleg helyzetét vizsgálva nincs finanszírozási véghelyzet, sőt nehéz helyzet sem.

A Magyarország körül kialakult felfokozott helyzetet inkább pszichológiai okokra vezeti vissza Bod Péter Ákos, aki szerint addig nincs gond, amíg még újabb korrekció jön az egymást követő kilengésekre. Ugyanakkor, ha trendszerűvé válik a forintárfolyam gyengülése vagy a CDS felár emelkedése, az állampapír-aukciók sikertelensége, akkor „irány az IMF”, amely – mint 2008 őszén is bebizonyosodott – nagyon gyorsan képes reagálni és lépni. A bankár szerint kiszámíthatatlan az is, hogy ez mennyire lenne képes megnyugtatni a piacot, hiszen – hoz fel egy példát – nem 2008 őszén, az államcsőd fenyegetettségében volt a leggyengébb a forint árfolyama, hanem 2009 tavaszán, akkor, amikor az IMF készenléti hitel-megállapodásának védőernyője alatt, egyre rendezett makrogazdasági feltételek között működött már az ország.

Ezzel együtt is szerinte felesleges ilyen vehemensen tagadni a tárgyalásokat, ha azok híre felreppen. Az IMF-együttműködés kérdése nem tartozik a szabadságharc kategóriájába – mondja, hozzátéve: felesleges a „zajos kommunikáció”, „ha valakinek nincs mondanivalója, inkább ne szólaljon meg”.