Magánnyomozóként gyakran keresnek meg olyan ügyekkel, amelyekben főszerepet kap, vagy kaphatna egy biztonsági kamera által rögzített videofelvétel. Nem is csoda, hiszen a kamerás megfigyelés ma már egy teljesen kézenfekvő, hatékony és széles körben elterjedt megoldás értékeink védelmére. Ezért hát bármerre járunk boltokban, benzinkutakon, vendéglátóhelyeken, vagy forgalmas közterületeken, kamerák figyelnek minket. Jobbára már észre sem vesszük, oda sem figyelünk rájuk. A biztonsági és térfigyelő kamerák, azonban nem csak az üzemeltetőik értékeinek megóvásában nyújthatnak segítséget. A nyomozói munka során igen gyakran használnak fel ilyen videofelvételeket, vagy az azokból kivágott képeket az elkövetők felderítésére, illetve a bűncselekmények bizonyítására. Ebben eddig nincs is semmi újdonság, hiszen nap, mint nap találkozhatunk a médiában ezekkel a jellegzetes fényképfelvételekkel a körözési felhívásokban. Bármennyire is elterjed azonban ezeknek a felvételeknek a felhasználása, tapasztalatom szerint a károsultak jelentős része nincs tisztában ennek hátterével. Márpedig az ilyen esetekben nem árt, ha tudjuk, hogy mit kell tennünk, hogy ne vesszenek el az értékes bizonyítékok. Nagyon idegesítő, amikor valamilyen számunkra fontos dolgot rögzített egy biztonsági kamera, de már nincsenek meg a felvételek, mire valaki észbe kap, hogy archiváltassa azokat.

Mikor lehet szükségünk a biztonsági kamerák felvételeire?

A válasz részben egyszerű és elég egyértelmű is. Közismert ugyanis, hogyha egy szabálysértés, egy bűncselekmény, vagy valamilyen egyéb jogértés olyan helyen történik, ahol működő kamerák vannak elhelyezve, akkor a hatóságok be szokták szerezni a kamerák által készített videofelvételeket. Ha ezeknek a jogsértéseknek történetesen mi vagyunk a kárvallottjai, akkor elemi érdekünk, hogy ez megtörténjen, hiszen ezek általában fontos bizonyítékok, melyek szükségesek ahhoz, hogy jogos érdekünket érvényesíteni tudjuk. Például ha egy bevásárlóközpontban a kasszánál sorban állva egy zsebtolvaj kiveszi a zsebünkből a tárcánkat, nyilván fontos számunkra, hogy a biztonsági kamerák felvételei rendelkezésre álljanak, azokat a hatóság megvizsgálja és bizonyítékként lefoglalja. Így lesz ugyanis azonosítható az elkövető, majd bizonyítható a bűncselekmény.

Az már jóval kevésbé közismert, ezért hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy nem csak közvetlenül a jogsértések helyén készült videofelvételek bírhatnak jelentőséggel az ügyünkben. Komoly szerepük lehet a tágabb környezetben készült felvételeknek is. Segíthetnek a felderítésben és a bizonyításban egyaránt. Ezért amikor azokat a kamerákat vesszük számba, melyek az ügy szempontjából fontos körülményeket rögzíthettek mindig gondoljunk a tágabb környezetben lévő kamerákra is. Az előbbi példánál maradva a bevásárlóközpont bejáratánál lévő kamerákon látható, hogy az elkövető mikor érkezett és távozott. A kültéri kamerákon láthatjuk esetleg, ahogy eldobja a tárcánkat a benne lévő iratokkal, miután kivette belőle a számára értéket képviselő készpénzt. Illetve ha kis szerencsénk van, láthatjuk, hogy milyen rendszámú autóba szál be az illető, ami nyilvánvalóan segítheti az azonosítást. 

Kinek a dolga beszerezni a felvételeket?

A felvételek beszerzése az eljárást lefolytató hatóságok – leggyakrabban a Rendőrség - dolga, viszont a károsult érdeke. Ezért a legegyszerűbb az lenne, ha a sértett személyesen beszerezhetné a felvételeket. Ez azonban nincs így. Az üzemeltetők csak az arra jogosult hatóságoknak adhatják ki az így rögzített anyagot adatvédelmi okokból. (Nyomozó hatóságok, Bíróság, Ügyészség, stb.) Az esetek többségében az érintett hatóságok (leggyakrabban a Rendőrség) időben be is szerzik a felvételeket. Előfordul azonban, hogy video-anyag lefoglalása valamiért elmarad. Például azért, mert mire a maga bürokratikus útján az ügyirat eljut ahhoz az előadóhoz, aki kimenne lefoglalni a video anyagot, azokat már letörölték. (Ma már a rögzítők nagy többsége automatikusan írja felül a tárolási idő lejártával a korábbi felvételeket.) De az is előfordulhat, hogy a hatóság valamilyen okból kifolyólag kifelejt a számításból egy kamerát, ami pedig lényeges dolgokat rögzíthetett. (Benne lehet a pakliban, ugyanis mindenhol emberek dolgoznak, ráadásul többnyire elég komoly leterheltséggel. Így ők is tévedhetnek.)

Ezért szoktam javasolni a hozzám forduló sértetteknek, hogy a hatóságoktól függetlenül is gondolják át, és ellenőrizzék, hogy hol lehetnek olyan kamerák, amik fontos dolgokat „láthattak” az ügyük szempontjából. Azután pedig, járjanak utána, hogy a nyomozók tudnak-e már róla. Hiszen bárhonnan is nézzük általában a károsultak azok, akiknek a legfontosabb, hogy felderítsék az ügyet. Márpedig ha ez így van, akkor teljesen logikus, hogy ezért meg is kell tenniük mindent, akkor is, ha az alapvetően talán nem az ő dolguk lenne.

Mennyi ideig őrzik meg a felvételeket?

Itt különbséget kell tennünk a magánkézben lévő (pl.:cégek, magánszemélyek üzemeltetésében lévő) biztonsági kamerák, valamint a rendőrségi, illetve önkormányzati üzemeltetésben lévő térfigyelő kamerák között. Ugyanis a biztonsági kamerák esetében a Vagyonvédelmi törvény (2005.évi CXXXIII. tv.), a térfigyelő kamerák esetében pedig a Rendőrségi törvény (1994. évi XXXIV. tv.), illetve a Közterület-felügyeleti törvény (1999. évi LXIII. tv.), az irányadó.

A biztonsági kamerák képeit alapesetben 3 munkanap elteltével meg kell semmisíteni (31. § 2.bekezdés.) Vannak azonban olyan kivételes esetek, amikor a felvételek 30 napig (31.§ (3.) bekezdés), vagy akár 60 napig (31.§ (4.)bekezdés)  is őrizhetők. 30 napig őrizhetők például a tömegrendezvényeken és a tömegközlekedési eszközök megállóiban és 60 napig például a bankokban készült videofelvételek.

Ha a térfigyelő kamerát a Rendőrség üzemelteti, akkor a felvételeket a Rendőrségi törvény 42 §. (7).bekezdés b) pont alapján 5 napig őrzik meg. Ha a kamera az Önkormányzat kezelése alatt áll, akkor 8 napig tárolhatják a felvételeket a Közterület-felügyeleti tv. 7.§ (7.) bekezdés b) pontja alapján.

Tehát elvileg ennyi ideig lenne értelme a kamerák képeit keresni, hiszen utána a felvételeket törlik. Azt szoktam azonban javasolni, hogy ha csak pár napot csúszunk ki ebből a határidőből, akkor azért érdemes megpróbálni és rákérdezni az üzemeltetőtől, hogy hátha „véletlenül” megvannak még azok a bizonyos felvételek. Nem mindenhol tartják be ugyanis ezeket a szabályokat, és miért ne pont nekünk lenne szerencsénk. Megér némi időráfordítást, hogy kipróbáljuk. Én még nem találkoztam olyan büntetőeljárással, ahol azért nem fogadták volna el a biztonsági kamerák képét, mert már meg kellett volna semmisíteni azt, amikor lefoglalták. Illetve gondoljunk bele, ha egy „lejárt szavatosságú” kamera képe alapján azonosítják és elfogják az elkövetőt, akit később több tanú is felismer, ezután már teljesen mindegy, hogy a kamera képét bizonyítékként figyelembe veszik-e vagy sem. Hiszen az elkövetőt azonosították, amit más tanúk is megerősítettek.

Mit tegyünk, hogy ne vesszenek el a bizonyítékok?

Mind a biztonsági mind a térfigyelő kamerák esetében tehát azért különösen érzékeny a helyzet, mert a felvételeket adatvédelmi okokból elég rövid határidőn belül (lásd fenn) meg kell semmisítenie az üzemeltetőnek akkor, ha azokat nem foglalja le valamelyik erre jogosult hatóság. Tehát ha nem lépünk időben ezek a bizonyítékok megsemmisülnek, és később már nem lesznek pótolhatók.  

Ezért ha megtaláltuk azokat a kamerákat, amik számunkra lényeges felvételeket rögzíthettek, célszerű írásban kérni az üzemeltetőt, hogy archiválja a megfelelő részeket. Fontosnak tartom, hogy soha ne órára és percre pontosan csak azt az időszakot kérjük kimenteni, melyben a lényeges esemény történt. Részben azért, mert lehetnek lényeges előzmények, illetve utózöngék. Részben pedig azért, mert a rögzítő készülékek órája sokszor nincs szinkronban a miénkkel, siethet vagy késhet. Így megeshet, hogy a rögzítés megtörténik, de a számunkra fontos rész mégis lemarad a felvételről. Levelünknek súlyt adhat, ha hivatkozunk azokra a jogszabályokra, melyek alapján jogunk van az adatmentéshez. (Fent felsorolt törvényi hivatkozások.)

A kamerák üzemeltetőinek kérésünkre maximum 30 napig kell archiválniuk a videofelvételeket. Ennyi idő áll rendelkezésre tehát azok hatósági lefoglalására. Ezért nem csak az üzemeltetőket célszerű írásban megkeresni, hanem az ügyünkben eljáró hatóság felé is indítványoznunk kell a lefoglalást. Tapasztalataim szerint, jó, ha ezt is írásban tesszük meg.

Bár a legjobb az lenne, ha a fenti sorokban összegyűjtött információkra senkinek nem lenne szüksége, ugyanakkor tudom, hogy nap, mint nap hány ember kerül olyan helyzetbe, hogy hasznos lehet számára ez az összefoglaló. Bízom benne, hogy sokaknak nyújt majd segítséget.