A Rendőrség hivatalos oldalán 2015.03.04-én megjelent hivatalos közlemény szerint a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság munkatársai március harmadikán elfogtak egy „kamionos csalásokra” specializálódott bandát. A rendőrök már több éve nyomoztak a kár több tízmillió Ft körül lehet. Az esetről bővebben itt olvashat. Az ügy súlyát és nagyságrendjét jól demonstrálja az alábbi videó is.

Talán széles körben nem annyira ismertek ezek a bűncselekmények,  a becsületes logisztikai cégek már rettegnek tőle, hogy egyszer ők is egy ilyen banda áldozatává vállnak. Ugyanis Európa szerte egyre több cég esik áldozatul a fuvarbörzék felhasználásával elkövetett csalásoknak. De mi  is az a fuvarbörzei csalás? Hogyan védekezhetünk ellene és mit tegyünk ha már áldozatokká váltunk?

A fuvarbörzék megjelenését és elterjedését követően szinte törvényszerűen bukkantak fel a hazai és az európai kriminalisztikai palettán az úgynevezett fuvarbörzei csalások. Amíg Magyarországon tíz évvel ezelőtt csak elvétve találkozhattunk egy-egy ilyen bűncselekménnyel, addig mára – az alacsony felderítési arány és a várható busás haszon miatt - már rendszeressé váltak az ilyen esetek.

A „fuvarbörzei csalások” kriminalisztikai szempontból az internetes csalások közé sorolható vagyon elleni bűncselekmények, büntetőjogilag pedig a Btk. 378.§-ában foglalt csalás bűncselekmény törvényi tényállását merítik ki. Valójában azonban a klasszikus internetes csalásoknál  komplexebb elkövetési móddal állunk szemben, amihez általában jóval nagyobb károkozás is társul. Fontos különbség továbbá az is, hogy míg a hagyományos értelemben vett internetes csalások esetében túlnyomórészt egy-két elkövetővel állunk szembe, addig a fuvarbörzei csalások mögött többnyire jól szervezett és nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező elkövetői hálózat áll.

A hazánkban is elterjedt fuvarbörzék lényegében az internetes  „piacterek” egy speciális formái, ahol az Európa bármely pontján működő szállíttató, valamint fuvarozó cégek szállítmányokat adhatnak és vehetnek ezzel költséghatékonyabbá téve tevékenységüket. A fuvarbörzék alkalmaznak bizonyos biztonsági rendszabályokat, így elvileg csak ellenőrzött cégek vehetnének részt a fuvarok értékesítésében. Az alkalmazott biztonsági protokollok, azonban  sajnos kijátszhatók, mivel jórészt az érintett cégek önkéntes adatszolgáltatásán és az üzletfelek kölcsönös adatellenőrzésén alapulnak. Egy ilyen rendszerben a professzionális elkövetők könnyűszerrel használhatják ki a kriminalisztikai tapasztalatokkal nem rendelkező, átlagos üzleti felhasználók jóhiszeműségét. Így többnyire a sértettek ellenőrzési gyakorlatának hiányosságai és felületessége teszi lehetővé a bűncselekmény elkövetését.  

Az egyik legismertebb ilyen csalási módszer lényege, hogy úgynevezett strómanok, azaz a valódi elkövetőket leplező, de a bűncselekmény elkövetésében ténylegesen és tevőlegesen részt nem vevő személyek „nevére íratott”, vagyontalan fantomcégeket regisztrálnak a fuvarbörzén. Az elkövetők gyakran azt a bizonyos kapuperiódust használják ki a regisztráció során, amikor a papír alapú cégiratok szerint már a strómanok neve alatt jegyzett cégek, az internetes és egyéb elektronikus nyilvántartások alapján, látszólag még az eredeti tagok tulajdonában vannak és korábbi ügyvezetőik irányítják azokat. Ez a körülmény nem csak a felderítést nehezíti meg jelentősen, de általában a sértettek megtévesztésére is alkalmas.

A regisztrációt követően a fantomcégek elvállalnak bizonyos azonosítható fuvarfeladatokat. Az azonosítást többnyire az elkövetők korábbi konkrét tapasztalatai, vagy a fuvarbörzére feltöltött adatok teszik lehetővé, de előfordulnak olyan esetek is, ahol belső információk megszerzésével választották ki a később eltulajdonított szállítmányt. Ezután a fantomcég bejelentkezik a kiválasztott fuvarfeladatra, majd az üzletfelek átesnek a kötelező biztonsági protokollon. A céges adatok megküldésekor viszont az elkövetők többnyire már érvénytelen, vagy hamisított CMR biztosításokat használnak fel, melyek azonban tökéletesen alkalmasak a sértettek megtévesztésére.

A csalóknak ekkor azonban még szükségük van egy második körös alvállalkozóra, mely társaság teherautója az árút ténylegesen elszállítja a felrakó helyről. Az ilyen második körös fuvarozási vállalkozók az esetek döntő többségében nincsenek tisztában az ügy hátterével és a rakományért felelős céggel együtt szintén kárvallottjai ezeknek az ügyeknek. Az elkövetők ugyanis az ő munkájukat sem fizetik ki, sőt a nyomozati procedúrában is kénytelenek részt venni, ami rengeteg időt  és energiát emészt fel. Előfordulnak azonban olyan esetek is, melyek során a tényleges szállítást végző sofőrök is társtettesei a bűncselekménynek. Ilyenkor hamis rendszámokat és személyi okmányokat használnak fel az árú átvételénél.     

A rakomány és a tényleges szállítást végző sofőrök kiválasztása után az elkövetők következő feladata a szállítmány megszerzése. Ennek során kezdetben minden a megszokott forgatókönyv alapján alakul. A felrakási helyeken, a megadott időpontban megjelenik a kamion. A rakodás normál rendben megtörténik, majd a teherautó elindul a célállomás felé. A sofőr ezután közvetlenül a fantomcég ügyintézőjétől kap egy telefonhívást, mely szerint a célállomás megváltozott és új helyen kell leraknia az árút. A gépkocsivezető a szállítmányt ekkor egy alkalmi (köztes) raktárba viszi és ezzel az ő feladata véget is ér. Ebből a raktárból értékesíti tovább a fantomcég az árút, vagy a beavatott sofőrökkel a saját raktárába viteti, így az ezután már szinte követhetetlenné válik. Az elkövetők pedig megszabadulnak telefonjaiktól és igyekeznek minden szálat felégetni maguk mögött. Az eltulajdonított szállítmány értékesítését többnyire feketepiaci csatornákon keresztül kivitelezik, vagy fiktív számlákkal legalizálják az árút, ami így visszakerül a legális kereskedelmi forgalomba.

Gyakorlatilag – a rakománytól függetlenül – egy szállítmány sem lehet biztonságban, amit fuvarbörzén keresztül felhajtott, egyébként ismeretlen céggel próbálnak eljuttatni a célállomásra, ugyanis az elkövetőknek nincsenek kimondott célterületei. A sértettek között találunk gyártással és kereskedelemmel foglalkozó cégeket egyaránt,  a zsákmány pedig a tapasztalatok szerint bármi lehet, ami a legális-, vagy a feketepiacon értékesíthető. Az ebből a célból regisztrált fantomcégek kiszűrése -  olyan hagyományos módszerekkel, mint a cégtárak, vagy az adószámok ellenőrzése -  többnyire nem, vagy csak megfelelő kriminalisztikai tapasztalatok birtokában lehetséges. Ha elkerülhetetlen, hogy ilyen módon találjunk fuvarozó céget egy feladat elvégzésére, célszerű lehet egy szakmailag felkészült nyomozó irodát megbízni az ellenőrzéssel. Az erre a célra fordított pár tízezer Forintra rúgó költségeket ugyanis gyakran több százszorosan meghaladhatják a kockáztatott értékek. A biztosítók pedig mindent megtesznek azért, hogy a történet végén ne ők állják a „cechet”.    

A következő részben, gyakorlati tapasztalatokra alapozva, arról számolok be, hogy milyen lehetőségek vannak az ilyen bűncselekmények nyomozása során és adok néhány tippet, hogy mit tehet a sértett, a nyomozás sikerességéért.

Ha tetszett bejegyzésünk, LIKE-olja facebook oldalunkat, hogy a jövőben is eljussanak Önhöz