Nyugdíjas: A Fidesz négyéves országlása: történelmi távlatban

Szeretettel köszöntelek a Nyugdíjas Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Megismerhetsz több közösséget. Ajánlom figyelmedbe még http://www.eletetazeveknek.lapunk.hu/ honlapot.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 5639 fő
  • Képek - 7651 db
  • Videók - 4882 db
  • Blogbejegyzések - 9089 db
  • Fórumtémák - 58 db
  • Linkek - 385 db

Üdvözlettel,

Nyugdíjas Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Nyugdíjas Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Megismerhetsz több közösséget. Ajánlom figyelmedbe még http://www.eletetazeveknek.lapunk.hu/ honlapot.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 5639 fő
  • Képek - 7651 db
  • Videók - 4882 db
  • Blogbejegyzések - 9089 db
  • Fórumtémák - 58 db
  • Linkek - 385 db

Üdvözlettel,

Nyugdíjas Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Nyugdíjas Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Megismerhetsz több közösséget. Ajánlom figyelmedbe még http://www.eletetazeveknek.lapunk.hu/ honlapot.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 5639 fő
  • Képek - 7651 db
  • Videók - 4882 db
  • Blogbejegyzések - 9089 db
  • Fórumtémák - 58 db
  • Linkek - 385 db

Üdvözlettel,

Nyugdíjas Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Szeretettel köszöntelek a Nyugdíjas Klub közösségi oldalán!

Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb. Megismerhetsz több közösséget. Ajánlom figyelmedbe még http://www.eletetazeveknek.lapunk.hu/ honlapot.

Ezt találod a közösségünkben:

  • Tagok - 5639 fő
  • Képek - 7651 db
  • Videók - 4882 db
  • Blogbejegyzések - 9089 db
  • Fórumtémák - 58 db
  • Linkek - 385 db

Üdvözlettel,

Nyugdíjas Klub vezetője

Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:

Kis türelmet...

Bejelentkezés

 

Add meg az e-mail címed, amellyel regisztráltál. Erre a címre megírjuk, hogy hogyan tudsz új jelszót megadni. Ha nem tudod, hogy melyik címedről regisztráltál, írj nekünk: ugyfelszolgalat@network.hu

 

A jelszavadat elküldtük a megadott email címre.

A Fidesz négyéves országlása: történelmi távlatban

 

 

1

Orbán nem beszél a levegőbe. Ha a szavazók „forradalmat” nem is, voksaik nyomán ő maga valóban rendszerváltoztatást hajtott végre Magyarországon 2010 után: a demokráciából autokráciát csinált. Az előbbit – egyebek mellett – két alapvető sajátosság különbözteti meg az utóbbitól: 1. a hatalommegosztás; 2. az a valós lehetőség, hogy társadalom törvényes keretek között megszabadulhat a neki nem tetsző kormányzattól.


A hatalommegosztás lényege, hogy a kormányzati főhatalom (törvényhozó többség plusz végrehajtás) mellett számos más, ezektől funkcionálisan és szervezetileg elkülönült közjogi intézmény létezik, amelyek kiegészítik, fékezik, ellensúlyozzák, jogállami keretek közé szorítják a főhatalom működését. Hazánkban 2010-ig ilyen volt a független igazságszolgáltatás, az alkotmánybíróság, a köztársasági elnök, a paritásos médiahatóság, a független jegybank, az állami számvevőszék, a gazdasági versenyhivatal, a költségvetési tanács, a választási szervek, az ombudsmanok és a többi. Ezek zömét Orbánék a kétharmados többséggel visszaélve (minthogy ennek alkotmányos rendeltetése a konszenzus, nem pedig az egyoldalú akaratérvényesítés elősegítése) egyetlen villámháborús rohammal elfoglalták 2010 tavaszán-nyarán. Ha kellett, nem haboztak átírni a jelölés és a választás szabályait, a jogköröket, a hivatal nevét, semmissé tenni még érvényes mandátumokat és így tovább. Az olyan nagy nemzetközi beágyazottságú intézmények, mint a jegybank, egy ideig tarthatták magukat, de csak idő kérdése volt, hogy végül ezeket is annektálja az Orbán-rezsim. 2014-re egyedül a bírósági szervezetet nem sikerült teljesen megszállni: a bírák kényszernyugdíjazása, a Legfelsőbb Bíróság Elnökének menesztése, az Országos Bírósági Hivatal elnök asszonyának munkálkodása ellenére is születnek még független, jogszerű ítéletek, Orbán malmai ezen az egy területen lassabban tudnak őrölni.


Ettől eltekintve egy percig sem lehet vitás, hogy a demokratikus hatalommegosztás működése lényegében megbénult Magyarországon: hogy az Orbán-rezsim autokráciaként, magyarul egyeduralomként működik. Arisztotelész nyomán fogalmazhatunk így is: a demokratikus jogállamot az különbözteti meg az autokratikus önkénytől, hogy míg az előbbiben az intézmények és a törvények, az utóbbiban a személyek – leginkább egy személy – uralma érvényesül. Az orbáni Magyarország tipikusan ilyen. A kiüresített, leigázott intézményeken keresztül érvényesülő hierarchizált személyes uralom. Maskarademokrácia. A napjainkra kiépült hatalmi rendszert monolit voltában csak a szovjet birodalom erőterében működő korábbi pártállami rezsimek múlják fölül. A Rákosié és a Kádáré. A két világháború közti időszak, a dualizmus kora, sőt még az 1848 előtti feudális korszak államszervezetének működése is jóval tagoltabb, osztottabb, decentralizáltabb volt a mainál.


Horthynak nem volt autokratikus hatalma (az ő esetében legföljebb autoriter,azaz tekintélyuralmi vonásokról beszélhetünk); sem a kormányzói jogkör, sem informális pozíciója nem tette számára lehetővé az egyeduralom gyakorlását. (Tegyük hozzá: nem is törekedett ilyesmire.) A kormányzót – mai szemmel – émelyítő személyi kultusz övezte, ám ez jórészt a nagy tradíciójú és formálisan még létező monarchikus államkeret miatt volt így. Ám a végrehajtó hatalom élén nem a kormányzó, hanem a parlamenti többséghez kötött miniszterelnök állt, az igazságszolgáltatás pedig liberális alapelvek szerint, függetlenül működött. Elképzelhető lett volna akkor, hogy az államfő, a kormányfő és a parlament elnöke egyaránt a fiumei tengerészeti akadémiai cimborák közül kerüljön ki, a bíróságok fölött pedig a negyedik haver (szintén fiumei akadémista) neje diszponáljon? Ugye, nem? Pedig az Orbán-rezsimben ez a helyzet!


De nézzük a feudális rendi monarchiát. A XIX. század első felében I. Ferenc vagy V. Ferdinánd át tudta-e nyomni az akaratát 48 óra leforgása alatt a pozsonyi országgyűlésen? Mert Orbánnak ez ma semmilyen nehézséget nem okoz! Vagy képeznek-e a mai, tulajdonuktól és jogaiktól megfosztott (ráadásul országszerte fideszes) önkormányzatok ahhoz hasonló hatalmi ellensúlyt, mint az egykori ellenzéki vármegyék? Szó sincs róla.


Nézzük ezek után a demokrácia másik fundamentális intézményét, a választásokon elérhető kormányváltás valós lehetőségét. Ennek alapján a magyar történelem egyetlen időszaka tekinthető csak demokráciának: az 1990-től 2010-ig terjedő két évtized. Itt nem lehet vita: az ekkor lezajlott hat választásból öt végződött úgy, hogy a kormánynak mennie kellett, s csak a 2006-os volt kivétel (hogy a következő az akkori győztes annál súlyosabb vereségét hozza).


A másik – antidemokratikus – végletet a pártállami rendszer szavazásai képezik, ahol rendszeres időközönként szintén az urnákhoz járulhattak (de facto: kötelezően!) a szocialista dolgozók, hogy az egyetlen párt egyetlen jelöltje közül kiválasszák azt, amelyikben a legjobban bíznak. A dualizmus korában és a két háború között ezzel szemben többpárti választásokat rendeztek. Csakhogy ezek – az 1905-ös szabályt erősítő kivételtől eltekintve – sorra-rendre úgy végződtek, hogy az ellenzéknek esélye sem volt a győzelemre: a kormányváltás lehetősége a gyakorlatban nem érvényesülhetett. Mert a korlátozott választójog, illetve a nyílt szavazás miatt, továbbá a kormánypárt hatalmi, anyagi, társadalmi és sajtóbeli túlsúlya okán az esetleges kormányváltó akarat nem tudott intézményesülni.


A 2014-es választások eredményei még nem ismertek. Az viszont tudható, hogy a Fidesz máris mindent elkövetett azért, hogy olyan (nyugati demokráciákban elképzelhetetlen, a dualista, illetve a Horthy-korszakbelihez hasonló) választójogi, hatalmi, anyagi, szervezeti és kommunikációs előnyökre tegyen szert, amelyekkel eleve kiiktathatja az ellenzéki győzelem gyakorlati esélyét. Az egész szisztéma arra épül, hogy relatív többségi – valójában kisebbségi – támogatottsággal meg lehessen szerezni az egyéni mandátumokat a széttagolt, szétforgácsolt ellenzék elől. Minden erre szolgált: a körzetek átrajzolásától a második forduló eltörlésén át a törpe- és fantompártok csalással való indulásának lehetővé tételéig és tovább. Ma ezek az instrumentumok hivatottak betölteni az egykori vagyoni cenzus, illetve a nyílt szavazás szerepét, a hatósági önkény és a választási csalás intézményes lehetőségei pedig be van építve a rendszerbe. Mi több, Orbánék nemcsak arról igyekeztek jó előre gondoskodni, hogy az ellenzék ne nyerhessen a választásokon, de arról is, hogy ha ez mégis megtörténne, akkor a kétharmados törvények gúzskötése és a főhatalmat körülvevő fideszes árnyékállam ellenséges zárótüze miatt kormányozni mégse tudjon. Efféle – a demokratikus választás értelmét is kiiktatni akaró – antidemokratikus közjogi csapdarendszer fölállítására hiába keresnénk példát a magyar történelem korábbi szóba jöhető korszakaiban.


És még valamiről nem szabad megfeledkeznünk. A parlamentarizmus kezdeti időszakában mindenhol korlátozottan érvényesült a szavazati jog, s csak fokozatos fejlődés során jutott el a későbbi demokratikus normákig (általános, egyenlő, közvetlen, titkos). A kiegyezést, majd az első világháborút követő kormányzatok ezért joggal vádolhatók azzal, hogy fékezték, lassították, befagyasztották a demokratizálás folyamatát, ám olyan durva antidemokratikus fordulatot nem hajtottak végre, mint az Orbán-rezsim. Hogy tudniillik egy kifejlett demokratikus állapotból juttatták volna vissza az országot az autokráciába. Efféle csak a koalíciós időszakot fölszámoló Rákosi vagy az 56 leverése után berendezkedő Kádár nevéhez köthető (ám az ő szándékaikat eleve determinálta a külső hatalmi erőtér kényszere).


Az autokratikus hatalmi berendezkedés mellett az antiszociális kormányzásképezi az Orbán-rezsim másik jellegadó vonását. Egyszerűen szólva: az elmúlt négy évben a szegények szegényebbek (és számosabbak), a gazdagok gazdagabbak lettek. 2010 és 2012 között például a társadalom legfelső tíz százalékának jövedelmei (a közvetve és átfogóan érvényesülő megszorítások eredményeként) csak 0,1 százalékkal nőttek, a legalsó tizedéi ellenben 10,2 százalékkal csökkentek. Mindez célzott, vállalt, „morális” töltettel ellátott törekvése volt a kormányzatnak, amit esszenciális tömörséggel fogalmazott meg Lázár János cinikus kiszólása: „akinek semmije sincs, az annyit is ér”. Az egykulcsos adótól a gyermeknevelés után járó adókedvezményen át egészen a rezsicsökkentésig ezt szolgálta minden. Nyolc év féktelen ellenzéki populizmusa után Orbán rideg elitista kurzust vezetett be. 2010 előtt ezt szajkózta: „senkit se hagyunk az út szélén”. Az érintettek akkor még nem tudták, hogy ez azt jelenti majd: az árokba lökünk benneteket.


A köztudatban máig a Horthy-rezsim él az antiszociális elituralom jelképeként. A népi írók szavaival: ez volt a „hárommillió koldus országa”. A KSH létminimum-adatai alapján ma akár a „négymillió koldus országáról” is beszélhetnénk, de tetszetős szlogenek használata helyett nézzük inkább történelmi folyamatában az egykori és a mai társadalmi képletet. A Horthy-korszak a feudális Magyarország úr-jobbágy viszonyának extrém polaritását örökölte, amelyet a dualizmus kora érdemben alig mérsékelt. A jövedelmi viszonyokban az első világháború után is óriási különbségek mutatkoztak: a lakosság 0,7 százalékát kitevő nagytőkések és nagybirtokosok átlagjövedelme a százszorosa volt a 15 százalékot képviselő napszámosokénak. Ám az úri kormányzatok alatt is lépésről lépésre fejlődött, haladt előre egy szociálpolitikai rendszer kiépítése. Fokozatosan terjedt a beteg-, a baleset- és az öregségi biztosítási rendszer, előbb a közalkalmazottak, aztán az ipari munkások, majd a mezőgazdaságiak körében.(Ezen belül 20 hétről egy évre nőtt az ingyenes gyógyellátás, illetve a táppénz, utóbbi aránya a fizetés 50 százalékáról 75 százalékára emelkedett). 1937-ben bevezették a minimálbért, az iparban (a század eleji 11–12-vel szemben) általánossá lett a 8 órás munkaidő, megjelent a gyermeknevelési pótlék és a fizetett szabadság intézménye. Egyedül a munkanélküli segély hiányzott, ami ekkor még csak a fejlettebb nyugati országokban létezett.*


A XXI. század második évtizedében ezzel ellentétes fordulat vette kezdetét: a munka törvénykönyvében átfogóan megcsonkolták a munkavállalók jogait, a szociális ellátásokat széles körben lefaragták, a társadalombiztosítási jogosultságot kivették az alkotmányból és így tovább. Míg ma súlyos százmilliárdokat vonnak el az oktatástól, addig Klebelsberg Kuno és Hómann Bálint minisztersége alatt (a dualizmuskori 2–5-tel szemben) a költségvetés 10–13 százalékát fordították az ágazatra: a korábbi négy-ötszörösét! (A névbitorlókat persze nem zsenírozza, hogy épp szembe mennek a klebelsbergi szellemiséggel.)


Antidemokratikus és antiszociális karaktere mellett a 2010-től berendezkedő hatalom harmadik meghatározó karaktervonása az anyagi javak roppant volumenű, szisztematikus elsajátítása. Egyszerűbben: az államhatalom eszközeivel zajló intézményes rablás. Ennek részleteivel ezúttal nem foglalkozom (könyvet írtam róla A fideszes rablógazdaság címmel), csak néhány általános megállapítást teszek.


Kezdem azzal, hogy a Fidesz régóta két alapvető – egymástól elválaszthatatlan, egymást kölcsönösen elősegítő – cél szolgálatában működik: a korlátlan hatalom- és vagyonfölhalmozás érdekében. Ilyen értelemben kétfejű szervezetről beszélhetünk: Orbán nyíltszíni uralma Simicska háttérhatalmával párosul. Már első kormányzásuk alatt kitűnt, hogy ők sokkal hatékonyabban és fegyelmezettebben alkalmazzák ellenfeleiknél a fekete pártfinanszírozás korrupciós technikáit: a közpénzek elcsatornázása náluk rendszerszerűbben zajlott, az államhatalom célzott és direkt alkalmazása révén.


2010 után – a kétharmaddal kiépített autokratikus uralom korlátlan eszköztárával – mindez hatványozottan lépett újra működésbe. Sokkal nagyobb volumenben, minden korábbi határt átlépve, kíméletlenül megsarcolva immár nemcsak a közpénzeket, de a magánjavakat és egzisztenciákat is (lásd: magánnyugdíjpénztárak, dohánykereskedelem, takarékszövetkezetek stb.). A Horthy-éra zsidótörvényei, Rákosiék államosításai és a Kádár-féle téeszesítés óta nem nyúltak bele ilyen durván a magántulajdon szférájába Magyarországon. Az Orbán–Simicska-rezsim esetében immár nem egyszerűen a politika hagyományos „feketegazdasági hátországáról” beszélhetünk, amelynek az a dolga, hogy előteremtse a hatalomért folyó pártküzdelem törvénytelen anyagi forrásait. A roppant gazdasági fölhalmozás itt nemcsak extrém módon összekapcsolódik a hatalomfölhalmozással, de legalább annyira öncél is, mint az utóbbi. Magyarországon a XXI. századra újra érvényessé váltak Augustinusnak (Szent Ágostonnak) a bomló római birodalom idején regnáló barbár államokra vonatkozó szavai, amelyeket másfél évezreddel ezelőtt írt le De Civitate Dei című művében: „Igazságosság hiányában mi egyebek a királyságok, mint nagy rablóbandák?”


Ide jutott (vissza) a magyar államfejlődés ezer év után.


Orbán és Simicska uralma, illetve hatalma között nincs éles választóvonal. Az előbbi miniszterelnökként már első ciklusa idején is fölhasználta személyes vagyona gyarapítására az államhatalmat: a néptől elnyert kormányzati mandátumot. Akkor a tokaji szőlő- és borvállalkozás volt a jelképes (ám korántsem egyetlen) megjelenítője ennek, ma a felcsúti disneyland (lásd minderről Ferenczy Krisztina új könyvét, a Narancsbőrt). Orbán markánsan különbözik az ország összes korábbi miniszterelnökétől. Amióta parlamentáris kormányzás létezik, elődei (Batthyánytól Bajnaiig) sohasem használták a közhatalmat magánvagyon fölhalmozására. Közönségesen szólva: egyikük sem működött rablóvezérként. A politikailag leggyalázatosabbak: Szálasi, Rákosi sem. Ilyen értelemben Orbánhoz hasonló figurákra ma csak a harmadik világban lelhetünk, messze távol a nyugati civilizáció határaitól.


A 2010 óta regnáló miniszterelnök még valamiben különbözik fent említett magyar diktátor-elődeitől. Orbánt nem idegen hatalom ültette a nyakunkra. A magyar nemzet korábbi szabadságvállalkozásai (1848–49-ben, 1956-ban, de 1918-ban is) jórészt a mostoha külső körülmények miatt buktak el: nagyhatalmak leigázó törekvései vagy rideg közönye okán. Az 1990-től 2010-ig tartó (történelmünkben egyedüli) demokratikus korszak azonban nem így ért véget. Emiatt most senki mást nem okolhatunk. Eddig hitegethettük magunkat azzal, hogy mi képesek lennénk rá... Ha hagynának bennünket, mi magyarok élni tudnánk szabadsággal, föl tudnánk építeni az országunkat a nyugati civilizáció normái szerint.


2010 után, úgy fest, le kell számolnunk ezzel az öncsaló illúzióval is.


Vagy mégsem?


Én még emlékszem Göncz Árpád Antall József halálakor mondott szavaira: „átvezetni az országot a kiteljesült demokráciába, elvezetni az országot a második választásokig, ami egy fiatal, épülőfélben lévő demokrácia életében talán az elsőnél is fontosabb.”


Göncz szavai – mutatis mutandis – ma érvényesebbek, mint valaha.


A 2014-es választás vízválasztó lesz az autokrácia életében is.


 


 



* Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században. Bp., 2004. Osiris Kiadó. 201–202.


Korábbi írásaink a Fidesz négyéves országlásáról
– Krémer Ferenc: Súlytalanul, avagy hová jutott és hová tart a magyar társadalom? – I-II. rész
– Kende Péter: Mérleg tíz pontban
– Fleck Zoltán: Radikális melankólia
– Balogh S. Éva: 
Az előre eltervezett négy év




Debreczeni József
közíró, a Demokratikus Koalíció alelnöke

Címkék:

 

Kommentáld!

Ez egy válasz üzenetére.

mégsem

Hozzászólások

juhász nagy sándor üzente 5 éve

: nyugdíj; Lázár János; korengedményes nyugugdíj;
Kinyomtatom • Elküldöm • Megosztom
Az elmúlt években nyugdíjba vonult, az öregségi nyugdíjkorhatár alatti rendőrökre, pénzügyőrökre, határőrökre, büntetés-végrehajtási tisztekre vonatkozik az általa is kezdeményezett, a korhatár előtti nyugdíjak felülvizsgálatára lehetőséget adó alkotmánymódosítás - hangsúlyozta Lázár János hétfőn a parlamentben.





A politikus szerint a kormánynak meg kell szüntetnie a rendvédelmi dolgozók korkedvezményes szolgálati nyugdíját. A Fidesz frakcióvezetője - aki Balsai István mellett maga is előterjesztője az alkotmánymódosításnak - napirend előtti felszólalásában, az Országgyűlésben azt mondta: Magyarország nem engedheti meg magának, hogy évente több mint 50 milliárd forintot fordítson harmincezer életerős, munkaképes ember ellátására. Az országnak szüksége van erre a harmincezer emberre, mert hozzájárulhatnak az ország biztonságához - jelentette ki.
Hozzátette ugyanakkor, a hétvégén megjelent eltérő értelmezésekkel szemben bányászokra, vegyészekre, zenészekre nem vonatkozik indítványuk, amely szerinte egy diszkriminatív rendelkezést számol fel. Kitért arra is, azt fogják kezdeményezni, hogy a szolgálati nyugdíjban részesülő 57 éven felüliekre ne terjedjen ki a felülvizsgálat.
Lázár János a napirend előtti felszólalása után tartott sajtótájékoztatón azt mondta: céljuk, hogy a hatályos alkotmány tegye lehetővé, hogy a rendészeti dolgozók visszatérjenek a munkaerőpiacra, és az állam ajánljon nekik szolgálatot azért a pénzért cserébe, amit jelenleg kapnak.
"Az mégsem normális dolog, hogy valaki 150 ezer forint nyugdíjat kapjon a mai világban negyvenegynéhány évesen, és ezért ne kelljen semmit se csinálnia, miközben egyébként egészséges, tettrekész, és munkájával hozzájárulhat az ország boldogulásához" - hangsúlyozta, hozzátéve, hogy ezeknek az embereknek 150 ezer forintot nem azért kell fizetni, hogy otthon maradjanak, és ne csináljanak semmit, hanem azért, hogy jöjjenek vissza dolgozni, és munkájukkal járuljanak hozzá a közbiztonság megerősítéséhez.

Fotó: MTI
Hozzáfűzte, mindenkinek az egészségügyi állapotának, a munkavégző képességének megfelelő munkát kell végeznie, és szerinte lehet is az állami szektorban annyi és olyan munkát találni, ami ezt biztosítja a volt rendvédelmi dolgozók számára. Arra viszont a kormánynak javaslatot kell tennie, mi lesz azokkal, akik visszautasítják a munkába való visszatérést; "több variáció elképzelhető" - jegyezte meg, közölve, hogy a kormánynak szerinte érdemes az egészségügyi alkalmassági kritériumok áttekintésére is figyelmet fordítania.
A kormány néhány héten belül döntést hoz nyugdíjkérdésben, és benyújtja a részletes szabályokat tartalmazó előterjesztéseket - közölte a frakcióvezető. A körülbelül tízezer érintett katona esetében még mérlegelés kérdése, hogy mit fog tenni a kabinet - fűzte hozzá.
Lázár János szerint a kabinetnek két lépést kell tennie: a most magas nyugdíjjal rendelkező, munkavégzésre alkalmas korban lévő volt rendőröket vissza kell hoznia a munka világába, és a jövőre nézve meg kell szüntetnie ezt a típusú korkedvezményes szolgálati nyugdíjat, helyette pedig normális fizetést kell biztosítania a rendőrök számára.
A rokkantnyugdíjakkal kapcsolatban megerősítette, minden rokkantnyugdíj-jogosultságot felülvizsgálnak, de az általános nyugdíjkorhatár előtt öt évvel lévők esetében végig kell gondolni, az érintetteknek milyen helye van a munkaerőpiacon, a jelenleg 57 évnél fiatalabb rokkantnyugdíjasokat viszont munkavégző képességüknek megfelelő módon munkavállalásra kell kérni. Arra a kérdésre, miért nem várták meg az alkotmánymódosítással a szociális konzultáció eredményét, a frakcióvezető azt válaszolta: reméli, hogy a konzultáció eredménye még pozitívabban fogja befolyásolni a törvényhozást.
A rendvédelmi szakszervezetek tüntetésére úgy reagált, a békés demonstrációhoz Magyarországon mindenkinek alkotmányos joga van, viszont a kabinetnek a leghatározottabban, legkeményebben vissza kell utasítania azt, hogy az érdek-képviseleti vezetők, demonstrációszervezők azzal zsarolják a kormányt vagy a többségi társadalmat, hogy nem tudják e rendezvények békés jellegét biztosítani. Azokkal a szakszervezetekkel, amelyek nem képesek egy tüntetést békésen megszervezni, nincs mit tárgyalnia a kormánynak, az egyeztetések pedig ebben az esetben megszakadnak - tette hozzá.
Azzal kapcsolatban, hogy a KDNP képviselői is kivonultak a parlament alkotmányügyi bizottságának hétfői üléséről a nyugdíjvitában, Lázár János azt mondta, "demokráciában élünk, szabad parlament, véleménynyilvánítás szabadsága, minden lehetséges".
Ha csak egy kicsi hiányzik


Ez csak egy idézet a négy évből.

Válasz

Gyenge András üzente 5 éve

Nem hiszem, hogy Debreczeni alapos elemzéséhez sok mindent hozzá lehetne még tenni,-a lényeges dolgokban.
Talán esetleg Árkosi féle cáfolat hiányzik innen,- de nagyon...

Válasz

Ez történt a közösségben:

Vincze Péter Antal 1 napja új blogbejegyzést írt: Vizsolyi Biblia

Káposzta János 2 napja új videót töltött fel:

Káposzta János 2 napja új videót töltött fel:

Káposzta János 6 napja új videót töltött fel:

Káposzta János 6 napja új videót töltött fel:

Káposzta János 1 hete új videót töltött fel:

Káposzta János 1 hete új videót töltött fel:

Vincze Péter Antal 1 hete új blogbejegyzést írt: A Hubertlaki tó

Káposzta János 1 hete új videót töltött fel:

Káposzta János 1 hete új videót töltött fel:

Szólj hozzá te is!

Impresszum
Network.hu Kft.

E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu