Nincs másfél éve, hogy Sólyom László ösztönzésére megalakult a Bölcsek Tanácsa, amelynek alapvető feladata az volt, hogy az oktatás és a korrupció kérdéskörében ajánlásokat fogalmazzon meg. Az államfő ugyanis már több alkalommal is kifejtette, hogy e két témakört az ország jövője szempontjából kulcsfontosságúnak tartja.
Az államfő azt ígérte, hogy a Lámfalussy Sándor közgazdász, a korrupció elleni küzdelemben jelentős sikereket elért Eva Joly norvég–francia jogász, Csermely Péter orvosprofesszor és Fodor István villamosmérnök alkotta grémium gondolatait kötetben jelentetik meg, s gondolataikat bárki szabadon fölhasználhatja. Most megtesszük. A kötetet ma mutatja be az államfő.
A válságból való kilábalás egyik legfontosabb hosszú távú eszköze az oktatás – hangsúlyozza tanulmányában a Bölcsek Tanácsa. A szakértők szerint a nevelés-oktatás rendszerét újjá kell építeni, és erőn felül finanszírozni.
A magyar oktatási rendszer a szétesés küszöbére ért, a felsőoktatásban vészhelyzet van – állapítja meg a Bölcsek Tanácsa. A szakértők ebben átfogó –sok esetben meglehetősen sötét – képet festenek az elmúlt évtizedek oktatási folyamatairól, az azokkal összefüggő társadalmi változásokról, a családok és a pedagógusok helyzetéről, illetve az egyes oktatáspolitikai reakciókról. A változtatáshoz szükséges lépéseket is megfogalmazzák; ezek „a javaslatok nem annyira részletekbe menőek, mint inkább egy rendszerszemléletű, hosszú távú gondolkodás elemei, egy majdani nemzeti oktatásstratégia részei”.
A tanulmány rámutat: a rendszerváltás egyik alapvető normája volt a társadalmi folyamatok szabadságának növelése, amely az oktatásban legfőképp a szabad iskolaválasztásban, a tananyag szabad alakításában, a tankönyv- és taneszközkínálat növekedésében öltött testet, miközben fokozatosan fölszámolták a szakfelügyeleti rendszert. Mindez az oktatási színvonal jelentős differenciálódását okozta: néhány iskolában magas színvonalon éltek a lehetőségekkel, sok helyen azonban a szakértelem és az ellenőrzés hiánya a nevelés és az oktatás színvonalának esésével járt. Az oktatásirányítás jogszabály-módosításokkal és a normatív finanszírozási rendszer csiszolgatásával igyekezett kompenzálni, de ez a szabályok túlbonyolításához és rafinált elkerülő taktikák kifejlődéséhez vezetett.
Az iskolák nagy részében ma nem elég hangsúlyos a nevelés, hiányoznak a közösségi alkalmak, a diákok jelentős része magára hagyatva sodródik – mutatnak rá a szakértők, akik szerint az iskola értékteremtő szerepének erősödésében a pedagógusok lehetnének a kulcsszereplők. Rámutatnak: az elmúlt évtizedekben az információk mennyisége és elérhetősége a sokszorosára nőtt, így azok megértése és érvényes tudássá alakítása kulcskérdéssé vált. A jelenlegi folyamatokban azonban még mindig az ismeretcentrikus szemléletmód dominál, a rendszerbefoglalás, az életszerű alkalmazások hiányoznak.
A szakértők több, elhibázottnak tartott oktatáspolitikai lépést is kiemelnek: a szöveges értékeléseket például formalizáltnak tartják, a szülői beleegyezéshez kötött buktatás nem vált be. A 2005-ben bevezett új érettségi-felvételi rendszer ugyan nagyobb súlyt fektet az ismeretek alkalmazására, differenciáltabban és objektívabban mér, ám a diákok 95 százaléka által választott középszintű érettségi sok esetben jelentős színvonalesést okozott, számos tantárgy feladatait egy jobb képességű nyolcadikos is sikeresen meg tudja oldani – állítják.
A hallgatók megszerzésének financiális kényszere miatt viszont a felsőoktatási intézmények csak kevés képzési területen követelik meg az emelt szintű érettségit, a személyi alkalmasság megítélését pedig a rendszer nem teszi lehetővé olyan pályákon sem, ahol pedig szükség volna rá, mint például a tanári vagy orvosi képzésekben.
A felsőoktatás tömegesedése következtében a bekerülő diákok átlagos felkészültségének színvonala csökkent, az ezredfordulón lezajlott elkapkodott integráció látszatszintű volt, így hozzájárult a színvonalkülönbségek elmosásához. A bolognai képzések erőltett, elkapkodott bevezetése további minőségromláshoz vezetett.
Kommentáld!