A High-Sierra vidék mintegy két-harmada természetvédelmi terület, ami változatos parkjaival megkoronázza Kaliforniát, és eme koronának a legszebb ékköve tagadhatatlanul a Yosemite Nemzeti Park. Egy egyszerű és sokatmondó hasonlattal élve: ha a Death Valley a halál völgye, akkor Yosemite csakis az elveszett paradicsom lehet.

Valley view

Csak szuperlatívuszokban tudok beszélni róla, John Muir amerikai természetjáró felfedező szavait használva: "a természet különleges templomai közt messze a leghatalmasabb a Yosemite". Valahányszor itt jártunk, egy másik arcát láttuk, újra meg újra elvarázsolt, megérintett, ámulatba ejtett és egy kis darabot elrabolt a szívünkből ez a vadregényes táj. Gránit dómjaival, gleccser vájta völgyeivel, és kristálytiszta tavaival folyamatos káprázatban tartja az embert. Az idelátogató azt hiheti, hogy valami valószínűtlenül giccsesen gyönyörű poszter elevenedett meg előtte, amelynek minden apró részlete tökéletességről árulkodik. Hiába, a „látványtervező” itt nem spórolt a díszlettel, ezért tőlünk 10-es skálán maximumot érdemel. Sőt  tavasszal még egy extra pont is megilleti mivel ilyenkor még önmagát is sikerül felülmúlnia vadvirágokkal tarkított völgyek, a havas hegycsúcsok, és dübörgő vízesések páratlan kompozíciójával.

Yosemite valley

A Yosemite völgy a turisták elsődleges célpontja, ami autóval biciklivel, sőt lóháton is felderíthető, de meg lehet spórolni a parkolóhelyekért folytatott közelharcot az ingyenesen igénybe vehető menetrend szerinti buszok használatával is. Aki vízesést szeretne látni az a legjobb helyre jött, ez itt ugyanis a vízesések mennyországa. Van amelyik rövid sétával könnyebben megközelíthető - így a Bridalveil fall, vagy a Lower Yosemite fall-, és vannak olyanok mint pl a Nevada Falls, Vernal fall, Illilouette fall amelyekért már egy kicsit küzdeni kell, bár tagadhatatlanul megéri a fáradtságot.

Bridalveil falls

Ugyancsak szót érdemel a Yosemite fall is, ami 740 méterrel Észak Amerika legmagasabbja, de a kontinens legmagasabb vízesései között is dobogós második helyezést érdemel. A tetejére vezető trail keményen próbára teszi az embert, úgyhogy csak az vágjon neki aki testileg-lelkileg, felkészült a 11 km-en keresztül tartó lépcsőzésre ami 850m-es szintkülönbséget hidal át. Mi kissé naivan, de annál nagyobb lendülettel indultunk neki, majd az első km után már minden porcikám tiltakozott a következő lépcső ellen, így  visszavonulót fújtunk.

Glacier point view

Helyette inkább megmásztuk a kevésbé megerőltető, de nem kevésbé kiváló panorámát kínáló Sentinel Dome-t, ami a Glacier Point Road-ról könnyedén megközelíthető. A Sentinel Dome tetejéről a panoráma -minden túlzás nélkül- lélegzetelállító, ráadásul innen 360 fokos szögben belátható az egész Yosemite völgy háttérben bónuszként a  vízesések királynőjével.

Sentinel Dome 

A tökéletes panoráma azonban bizonyos pontokról, akár az út mellől is könnyen elérhető. Ilyen például az Inspiration point (Tunnel view) ahonnan belátható az El Captain és a Dome Rock által közrefogott gleccservölgy tökéletes U alakja, vagy a Glacier point, ahonnan megcsodálható a park egyik jelképe az öreg Half Dome.

Inspiration point

Egy indián legenda szerint a Half Dome és az El Captain egy kővé változtatott házaspár, akik örökké veszekedtek így büntetésből szétválasztották és arccal egymásnak fordították őket, hogy az idők végezetéig nézzék egymást a völgyön keresztül. Ami nekik büntetés, nekünk turistáknak igazi ajándék, teljesen mindegy hogy melyik kilátópontról nézi az ember. Itt nincs olyan hogy „ennél már nem lehet szebb” és mikor már elteltünk a vízesések látványával, déli irányba tovább haladva a Yosemite újabb meglepetéseket tartogat. A déli kapunál található Mariposa Grove mamutfenyőivel egy röpke bepillantást nyújt az óriások birodalmába. Gigantikus méretű Sequoia fák vesznek körül, amik átlag életkora 2000-2200 évre tehető, és mi csak pislogunk és ámuldozunk a felénk tornyosuló óriások láttán.

Tioga pass

De ha a völgyből Észak felé vesszük az irányt, akkor sem csalódhatunk, ugyanis errefelé is tündérmesékbe illő a táj. A Tioga Pass (120 Hwy) vezet keresztül a park északi felén, ami a magasabb alapszint miatt télen hó alá kerül, így inkább lezárják és meg sem kísérlik letisztítani az utat. A téli csendes pihenő után tavasszal viszont teljes pompájában várja a turistákat, a Tuolumne Meadow kristálytiszta víztükreivel. Az északi rész legnagyobb tava a gránit sziklákkal körbezárt Tenaya Lake ami az Olmsted Point-ról már messziről látható.

Tenaya Lake

Itt minden négyzetméteren akad valami amitől az embernek földbe gyökerezik a lába, és a természet szerelmesei nem kevesebb mint 1000 kilométernyi túraútvonal közül válogathatnak, ami behálózza a park egész területét. Könnyebbek vagy nehezebbek, rövidebbek vagy hosszabbak, itt minden túrázni vágyó megtalálja a számítását, csak győzze idővel, mert a Yosemite semmiképp sem egy délutáni program. Mi többszöri látogatásunk során is maximum 1%-át fedeztük fel a 3000 négyzet km-en elterülő vadonnak.  Vég nélkül lehet ragozni és ódákat zengeni az UNESCO világörökség listás tagjáról, és még a legszebb fényképek is csak "szürke" lenyomatait ennek az érintetlen és változatos világnak. Egy biztos: aki ide ellátogat azt nemcsak egyszerűen megérinti a természet, hanem letaglózza és valamiféle intenzív sokkterápiában részesíti, hogy soha ne felejtse el ezt az elveszett világot, itt Kalifornia szívében.

Szöveg és képek: Kiss Juditka (topusatippek.blogspot.com)

 Qeki