Már itt jelzem, hogy voltak és vannak is fenntartásaim Dániel Péterrel kapcsolatban. Ám amikor a Nemzeti Együttműködés Nyilatkozatának csúfolt és Nenyinek becézett nevetséges tákolmányt megkínálta kaszinótojással, azt jópofa dolognak tartottam. Nem mintha az erőszak, a rongálás híve volnék, eszembe sem jutna autót felgyújtani, vagy, teszem azt, önjelölt forradalmárként Túró Rudit vételezni a köztévé büféjéből. De a kaszinótojás, stílusában, illő válasz volt a Nenyire keresztelt őrületre.

Ugyanúgy, ahogyan Horthy faszobrához is méltó a vörös festék.

Horthy „érdemeit” nem kell felsorolni, tudja mindenki, még azok is, akik asszisztáltak a Kereki községben felállított fából készült alkotáshoz.

Dániel Péter a Facebookon csütörtökre ígérte az akciót, jelezve egyúttal, hogy a Gój Motorosok néven elhíresült társaság megfenyegette. A magyarnál is magyarabb marconák azt írták, hogy ítéletükkel gyorsabbak lesznek, mint a bíróság. Ami, valljuk be, nem nehéz: drágább és erősebb motorjaik vannak, mint a magyarországi igazságszolgáltatásnak.

Dániel Péter tehát megcselekedte, amit megkövetelt a haza. Tegyük hozzá: nem csupán a haza, de a tisztesség is ezt követelte. Ha már megesett a szégyen, hogy a Magyarországot világégésbe kormányzó, fehér lovas tengernagynak szobrot emeltek Magyarországon.

Azért maradt némi kis hiányérzet az emberben a festékes ügy után is.

Jelesül az, hogy nem Dániel Péternek kellett volna bátornak lennie Horthy faszobrának ügyében. Valójában senki bátorságára sem lett volna szükség, elég lett volna annyi is, hogy tisztességesen és korrektül viselkednek azok, akiknek ez hivatalból feladatuk lenne.

Akiket az ország tekintélyének őrzésével, a nemzet egységének megtestesítésével, a félelem nélküli élet biztosításával bíztak meg a választók két évvel ezelőtt. Nem kellene most senkinek bátornak lennie, ha ők sunyi módon nem politikai előnyökre hajtanának, potenciális náci-közeli szavazók voksaira vadászva.

Kereki polgármestere azt mondta, hogy nem ő javasolta a szobor felállítását, nem is egyezik az ízlésével, de tudomásul vette. Sokat nem tett ellene – tegyük hozzá.

Orbán Viktor még ennyit sem mondott. Kövér László sem szólalt meg, az újonnan kinevezett köztársasági elnök, Áder János is hallgat, mint dinnye a fűben. (Új fiú még, nyilván sok a dolga, ráadásul a Sándor-palotát is be kell lakni).

Kövér házelnök csendben van, Lázár János, Rogán Antal úgyszintén.

A Fidesz erős emberei morálisan megint gyengének találtattak.

Pedig Orbán Viktor nem is oly rég még azt ígérte, hogy úgy tesz majd a nyilasokkal, ahogy Horthy tett a nácikkal: ad nekik két pofont és hazazavarja őket. Igaz, ígért ő mást is. Növekvő gazdaságot, egymillió új munkahelyet, szociális biztonságot, értékálló nyugdíjakat, azonnali és radikális adócsökkentést. Kevesebb korrupciót, átláthatóbb közéletet, jobb oktatást és egészségügyet, élhetőbb életet. (Még jó, hogy szebb jövőt nem ígért.)

Miért épp a nácikkal kapcsolatos ígéretét tartotta volna be Orbán Viktor?

Ha másban nem, az egy főre eső árvalányhajas múltba fordulásban piacvezetők vagyunk. De legalább Horthy Miklós Kerekiben vasárnap felállított faszobra megkapta a magáét.

Ahogyan a reklámban mondják: Mert megérdemli.