Január 6: a vízkereszt napja, ahogy ezt bizonyára nagyon sokan tudják, mint ahogy azt is, hogy ez a nap a három király járás napja, a bibliai napkeleti bölcseket megszemélyesítő alakoskodók köszöntő szokása. Arról azonban, hogy milyen összetett ünnep is ez, honnan ered és hogyan került be a keresztény ünnepek sorába, s hogy régebbi ünnep, mint a karácsony, biztosan kevesebben tudnak.

Az ünnep fő tárgya a fent említett napkeleti bölcsek tisztelete, a kis Jézus imádása, ezen túl azonban Jézus megkeresztelkedésének ünnepe is, illetve a kánai menyegző csodájáról, a víz borrá változtatásáról való megemlékezés.
    Vízkereszt eredetileg Jézus születésének ünnepe, amelynek nyomai a III. századtól fellelhetők, ősibb, mint a karácsony. Az ünnepnap eredeti elnevezése – Epiphania Domine (az Úr eljövetele) – is erre a tartalomra utal, s már az ókori görögök vallási kultuszaiban is az istenek megjelenését jelentette, ahol a nagyobb istenek megjelenését, „epiphaniáját” évenként megünnepelték.
    Vízkereszt Alexandriában keletkezett, ahol január 6-án tartották a szűztől született Nap (Héliosz – Aión) születésnapját. Ezt a népszerű ünnepet általában december 25-én ülték meg a hellén világban, Alexandriában azonban téves számítások és megfigyelések alapján január 6-át tartották a téli napforduló napjának. Az új kis Nap születését tehát ezen a napon ünnepelték, még azután is, hogy a naptárt kijavították. Ebbe az ünneplésbe kapcsolódtak be az alexandriai keresztények is, akik Krisztust látták a sok isten vonását magába olvasztó Héliosz alakjában. Azoknak a keresztény irányzatoknak a hívei, amelyek szerint Jézus csak keresztelkedése után vált Isten fiává, január 6-án nem születését, hanem a Jordán vizében való megkeresztelkedését ünnepelték.
    De hogy kapcsolódik e naphoz a kánai menyegző csodája?
    Szintén az ókori görögökhöz vezet az út. Mivel január 6-án, az új bor élvezete idején Dionüszosz (akit azonosítottak Héliosszal), a szőlőtermelés és a bor istene, e napon csodát művelt: a források vizét borrá változtatta. Így a keresztények korán hozzákapcsolták vízkereszt napjához a kánai menyegzőnek, azaz a víz Jézus által történt borrá változtatásának az emlékét is.
    Vízkereszt eredeti formájában való terjedését akadályozta a IV. században bevezetett, december 25-én ünnepelt karácsony. Ekkor, mivel vízkeresztet elterjedtsége miatt megszüntetni nem lehetett, a három királyok ünnepévé alakították át, miközben háttérbe szorították a borcsoda és a keresztelés tartalmakat.
    Vízkereszt ilyen értelmű átalakítása nem valósult meg egységesen. Jeruzsálemben még később is Jézus születését ünnepelték e napon, az ortodox egyházakban pedig ma is nagyobb ünnep vízkereszt karácsonynál, és az ünnep tárgya ma is Krisztus megkeresztelkedése. Ezért a keleti egyházakban ezen a napon nagy vízszentelést tartanak.