A foglalkoztatási problémák kezelésére tett kísérlet egyetlen európai ország válságkezelő csomagjából sem hiányzott. A rugalmas foglalkoztatási formák – a határozott idejű munkaszerződés, a részmunkaidős foglalkoztatás, a munkaerő-kölcsönzés vagy a távmunka – szinte mindenütt előtérbe kerültek. Az új munkahelyek teremtésére bevett módszer a válságban, hogy a cégvezetők inkább a részmunkaidős foglalkoztatást vagy a rövidített munkaidő bevezetését választják, hogy ne kelljen elküldeniük a dolgozót. Ennek ellenére – az Eurostat statisztikái szerint –  világon szinte mindenhol az atipikus foglalkoztatási formában dolgozók kerültek elsőként utcára. A határozott idejű szerződéssel foglalkoztatottak száma 2008 és 2009 között 6,3 százalékkal esett, míg a hagyományos munkaszerződéseseké csak 1,3 százalékkal .

Forrás: hvg

A részmunkaidős foglalkoztatás aránya az euróövezetben, 2009 második negyedévében elérte a 18,8 százalékot – 2008 és 2009 második negyedéve között e foglalkoztatási forma 0,5 százalékponttal bővült, szemben a korábbi évek 0,1 százalékpontjával –, az élen több mint 5 százalékponttal Észtország járt, itt a nem teljes állásban alkalmazottak aránya elérte az összes foglalkoztatott 11,7 százalékát  – olvasható a Piac&Profit egy korábbi írásában. Magyarország e téren nagyon lemaradt, a munkavállalók kevesebb mint 5 százaléka dolgozik részmunkaidőben. A 2011 januártól hatályos jogszabályváltozások célja, hogy javítsanak ezen az arányon.

A részmunkaidős foglalkoztatáshoz januártól életbe lépett  rendelet azoknak a munkáltatóknak kíván vissza nem térítendő támogatást nyújtani, amelyek vállalják olyan munkavállalók foglalkoztatását, akik élethelyzetükből adódóan maguk is érdekeltek a részmunkaidős foglalkoztatásban. Ők a munkanélküliek, valamint azok a gyermeket nevelők, akik lehetnek munkavállalók és munkanélküliek is, illetve a gyermekgondozási segélyben (gyes), gyermeknevelési támogatásban (gyet) részesülők.

Utóbbiak, az irányadó előírások szerint, az ellátások folyósítása mellett legfeljebb napi 4 órában vállalhatnak munkát, így esetükben a részmunkaidős foglalkoztatás reális alternatíva lehet. Ha ugyanis megszűnik a munkaviszonyuk a gyes folyósítása alatt, a részmunkaidős foglalkoztatással megúszhatják, hogy munkanélkülivé váljanak.

A vissza nem térítendő, legfeljebb egy évre nyújtható támogatásban akkor részesülhet a munkáltató, ha a munkavállaló foglalkoztatását a teljes munkaidő legalább felét elérő, háromnegyedét meg nem haladó mértékű munkaidőben vállalja. Támogatásként – továbbfoglalkoztatási kötelezettség mellett – a munkabér és járulékai együttes összegének legfeljebb 75 százaléka, valamint a munkába járással kapcsolatos helyközi utazási költség munkaadót terhelő része egészben vagy részben téríthető meg.

A többi módosítás azonban inkább a munkaadóknak, mintsem a munkavállalóknak kedvez. Ilyen az a szabály is, amely szerint a munkáltató januártól járulékkedvezményt vehet igénybe, ha részmunkaidőben alkalmaz munkavállalót azért hogy így helyettesítse gyesen-gyeden lévő dolgozóit. Amennyiben egy munkáltató nyolc óra helyett kétszer négy órában  foglalkoztatja a felvett dolgozót, 27 helyett 20 százalék tb-járulékot fizet.

Nem éppen szerencsés megoldás, hogy egy gyesről visszatérő anyuka a korábbi, nyolcórás munkáját csak úgy végezheti el, ha a főnöke  keres mellé egy másik négyórás dolgozót is. A másik lehetőség, hogy a feladataival együtt a bérét is arányosan csökkentik – figyelmeztet Viszló László, a hvg.hu és Adózóna munkajogi szakértője. Szerinte az sincs kizárva, hogy e szabály miatt valaki túlórát vállal, vagy mondjuk besűríti az összes korábbi feladatát a kevesebb munkaidejébe.

A  részmunkaidős foglalkoztatásra, a munkajogi szakértő szerint, a magyar munkaerőpiac azért sincs berendezkedve, mert a jogszabályok nincsenek összhangban egymással. A teljes körű biztosítási jogviszonyhoz például legalább heti 36 óra munkaidő szükséges. Ez azonban csak a napi 8 órás munkaviszonyban dolgozók számára teljesíthető könnyedén. A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló heti munkaideje ugyanis 40 óra, míg a részmunkaidő mértéke az esetek többségében kevesebb heti 36 óránál, ami napi 7,2 órát jelent átlagosan.

A másik probléma, hogy a részmunkaidő hátrányosan befolyásolja a szolgálati idő és így a nyugdíj mértékének megállapítását is. Ha például valaki mondjuk 20 évig dolgozott négy órás részmunkaidőben, az csak 10 év szolgálati időnek számít. Eszerint a későbbiekben kevesebb nyugdíj illeti meg vagy kétszer annyi évet kell dolgoznia.

Részmunkaidőben akkor lesz mindkét fél, a munkavállaló és a munkáltató számára is érdekelt, ha sikerül feloldani a fenti anomáliákat. De már az is nagy előrelépés lenne, ha a részmunkaidőben dolgozókat teljes körű biztosítási jogviszony illetné meg.