Megeshet, hogy a „húsvéti alkotmányt” is módosítja majd a kormánykoalíció. Ha másért nem, hogy bekerüljön a kiskorúak választójoga. Most kimaradt végül, de Orbán Viktor miniszterelnök még nem tett le ennek bevezetéséről. Az aktuális ötletgazda, Révész Máriusz sem, aki azt szorgalmazza, hogy családonként ne csak egy, hanem az összes gyereknek járjon. Akárhogy is: világszabadalom lenne - aminek azért nem feltétlen kellene örülnünk… Számos ellenérvet ezúttal a Fidesz országgyűlési képviselőjének is felvetettünk.

Fura javaslat, nem is kissé…

- Magyarországnak csaknem tízmillió lakosa van, de csupán mintegy nyolcmillióan szavazhatnak. A gyerekek ugyan személyesen nem tehetik meg, azonban megilletné őket is a választójog. Tehát nem kiskorúak után járó, hanem állampolgári mivoltukból fakadó jogosultságukról beszélünk, amit nagykorúságukig a szülő vagy törvényben meghatározott más személy gyakorol helyettük. A világban már régóta vitatkoznak erről. Ausztriában úgy próbálták csökkenteni a választásból kiszorult állampolgárok számát, hogy a szavazásra jogosultság korhatárát 16 évre szállították le.

- Az ön ötlete sem akármilyen.

- Tudom, hogy a közvélemény egy része az én ötletemnek tartja, de tekintélyes tudósok, politikusok már jóval korábban felvetették. Én Habsburg Ottó egy cikkében olvastam erről először, és bevallom, elsőre elég abszurdnak tűnt a felvetése. Azonban minél többet gondolkodtam rajta, annál logikusabbnak láttam. Németországban 2003-ban 47 képviselő terjesztett elő erre írásban javaslatot, amit hosszas vitát követően az alkotmányra hivatkozva elvetettek. Japánban - mely a világ legöregebb társadalma - a múlt hónapban nemzetközi konferenciát rendeztek ebben a témában. Ezen részt vett a világhírű magyar demográfus, Demény Pál - aki az egyik szorgalmazója a gyermekek szavazati jogának -, róla Demeny-votingnak nevezték el ezt az elméletet. De mi is ennek a javaslatnak a lényege? A választójog kiterjesztéséről van szó. S gondolom, ön sem vitatja, hogy például a nők szavazati joga lényeges változást hozott a nők életében, a vagyoni cenzus eltörlése pedig átalakította az államok szociálpolitikáját.

- Ám nem a férjük vagy az apjuk szavaznak a nők helyett, hanem ők maguk voksolnak.

- Igen, de a nők tudnak személyesen dönteni, a gyermekek nem.

- Pont ezt mondom én is.

- A gyermek ügyeiben a szülő járhat el. Ő választ neki iskolát, ő viszi orvoshoz, ő képviseli az érdekeit minden szinten. Egyetlen jogot tartanak vissza a szülőktől, hogy gyermekeik érdekében részt vegyenek a társadalom jövőjéről szóló döntésben.

- Ennyi erővel a passzív szavazójogot is meg lehetne adni a gyerekeknek, tehát választhatók is lehetnének kiskorúak. Legfeljebb helyettük valamelyik szülőjük lenne mondjuk a köztársaság elnöke vagy a kormányfő.

- Ha nem haragszik, ezt nem tartom túlságosan erős érvnek... A passzív választójoggal kapcsolatosan most is vannak korlátozó vagy kiegészítő szabályok. Például a köztársasági elnöknek minimum 35 évesnek kell lennie.

- Ami kivétel. Európa parlamenti, országgyűlési, önkormányzati képviselő lehet valaki 18 évesen is, tehát alapesetben egybeesik a választójog és a nagykorúság korhatára. Nyilván nem véletlenül. Másképp megközelítve: nem elhanyagolható a megfelelő érettség, a törvény által feltételezett belátási képesség megléte.

- Egy gyerek valóban nem képes a választójogával konkrétan élni. De attól még jár neki. Ha van vagyona, azzal sem ő, hanem a szülő rendelkezhet.

- Adott esetben a gyámhatóság hozzájárulásával. És miután ők a gyermek érdekeit kötelesek szem előtt tartani, még azt is ellenőrizhetnék, melyik pártnál ikszeli be a négyzetet a szülő? Vicces lenne.

- Az ügy sokkal komolyabb annál, hogy viccet csináljunk belőle. 1975-ben 194 ezer gyerek született Magyarországon, tavaly 90 ezer. Mi lesz a következménye, ha 35 év múlva 40 ezer gyerek sem fog itt születni? Hatalmas migráció, összeomló gazdaság és nyugdíjrendszer, hihetetlenül elöregedő társadalom. Még egyszer: minden fontos ügyben a szülő dönt a gyerek helyett.

- Mindazok személyes életükkel kapcsolatosak, s nem befolyásolják a többi ember helyzetét. És nem nyomják le mások szavazati jogának értékét.

- Hogy az ön kifejezését használjam: ez miért nyomná le? Ha tízmillió szavazatot veszünk alapul, minden egyes állampolgáré a népességszám tízmilliomodját éri. A valós arány állna helyre. És a gyermekek nevében nem egy öregedő társadalom hozná meg a döntést. Ma a gyereket nevelő családok hihetetlen hátrányban vannak. Nemrég egy konferencián a KSH egyik demográfusa megdöbbentő adatokat közölt: Magyarországon a nyugdíjasok 8, a gyerekek 25, a nagycsaládokban élő gyerekeknek viszont közel 60 százaléka él a szegénységi küszöb alatt.

- A nagyszülő nem gondol az unokájára, amikor szavaz?

- Gondolhat, de egy nyugdíjasnak alapvetően mégis másak a szempontjai. Hosszabb távon az időseknek, középkorúaknak és a fiataloknak is az az érdekük, hogy szülessenek gyerekek. A jelenlegi 1,3-es termékenységi ráta azt jelenti, hogy az unokák generációjának létszáma a nagyszülőkének felét sem éri el. Ha a mi korosztályunk nem tesz valamit a gyermekek érdekében, úgy járhatunk, hogy néhány évtized múlva alig leszünk néhányan, s a kórházban arabul, törökül vagy kínaiul kell majd kérnünk a nővérkétől a kacsát...

- A magyarok a mainál nagyobb demográfiai vészeken is túljutottak.

- Én nem így látom. Mindenki ismeri a tücsök és a hangya meséjét. Már a vénasszonyok nyaránál tartunk, és tücsökként még mindig csak órákkal tekintünk előre. Aki hajlandó ránézni a demográfiai adatokra, látja, hogy nagyon nagy baj lesz. A kiskorúaknak járó szavazati jog nélkül nem is lesznek a politikusok rákényszerítve arra, hogy a gyermekeket vállaló családok gondjait valódi súlyuknak megfelelően kezeljék. Mitől változna a helyzet? Az elöregedő társadalmakban, ha csak a nagykorú állampolgároknak van szavazati joguk, a választási kampányok és hirdetések véletlenül sem a gyereket nevelő családok gondjairól vagy a gyerekvállalás támogatásáról fognak szólni.

- Ezzel a logikával nem lenne egyszerűbb azt alkotmányba foglalni, hogy mondjuk hetven év felett senki ne szavazhasson, mert úgysincs perspektívája, csak rövid távon képes gondolkodni?

- Én az egy állampolgár, egy szavazat elvét vallom. Demény Pál írja: az, hogy a népesség ilyen rohamosan öregszik, csúszás lefelé a lejtőn. A gyerekszavazatok a választási korstruktúrát megfiatalítanák, ami a politika által generált társadalmi folyamatokra is hatással lenne. Nyilván nem a szavazati jog miatt vállalnának több gyereket a családok, de azonnal megváltozna a helyzetük, és a politika megtalálná a módját, hogy segítse lakásproblémáik megoldását, az édesanyák munkavállalási lehetőségeit, pozitívan befolyásolná a bölcsődék, óvodák építésének ütemét, hatással lenne ez az egész oktatási rendszerre, az adórendszerre, a költségvetésre.

- Akinek nincs gyereke, meg akié már felnőtt, az is finanszírozza az oktatást, az egészségügyet, a segélyeket, a családi pótlékot, miegyebet.

- De azokat, akik gyereket nevelnek, pláne, ha többet, rengeteg hátrány éri. Nehezebben jutnak álláshoz, s ha igen, alacsonyabb fizetésre, három vagy több gyereket felnevelő édesanyák akár harminc-negyven százalékkal alacsonyabb nyugdíjra számíthatnak, miközben az általuk felnevelt gyerekek működtetik a gazdaságot és teremtik meg a nyugdíj kifizetésének fedezetét. A gyermeket vállaló családok helyzete a rendszerváltozás óta folyamatosan leértékelődött. Meggyőződésem, ha bevezetnék a a kiskorúaknak járó választójogot, a legkevésbé családbarát párt is családbarátabb politikát lenne kénytelen meghirdetni, mint amilyet most a leginkább gyerekcentrikus párt képviselni tud. Közel kétmillió szavazat jelenne meg a magyarországi politikai piacon, ahol néhány ezer is döntött el már országgyűlési választást.

- Előbb talán a gyerekek alapvető biztonságát kellene garantálni. Például a családon belüli erőszakkal szemben. Aminek egyik oka a tömeges alkoholizmus, melynek visszaszorításáért semmilyen szinten jóformán nem tett-tesz semmit egyik kormányzat sem. Majd a családját nap mint nap rettegésben tartó szülő szavaz a gyereke helyett is? A többek közt általuk abszolválandó gyermeki voksok révén javulna a helyzet?

- Ők egyébként is szavazhatnak, ilyesmit sajnos nem tud nem szabályozni a választójogi törvény…

- Csak listára szavaznának a szülők a gyermek nevében vagy egyéni jelöltre is? Mert ha mindkettőre, még többszöröződnének is a gyerekvoksok.

- Sokféle elgondolás létezik. Magyarország választási szisztémáját ismerve én a listára történő szavazást tudnám leginkább elképzelni.

- Mint a határon túli magyar állampolgárok esetében? És az ő gyerekeik is rendelkeznének választójoggal? Akkor újabb réteg szavazna, illetve gyakorolná azt a jogot helyettük valaki az itteni életviszonyok finoman szólva is teljes ismerete nélkül.

- Ha a határon túliak szavazati jogot kapnának, nehéz lenne ilyen különbséget tenni a magyar állampolgárok között.

- Könnyen megtörténhet, hogy bár kivették a tervezetből, később - módosítva a most sziklaszilárdnak feltüntetett alkotmányt - mégiscsak megteremtik gyermekek szavazati jogát.

- Demokrataként tudomásul kell venni, hogy a kérdőívekre milyen válaszok érkeztek. Kommunikációs problémák is voltak, és egyébként én sem értettem egyet az alkotmánytervezetben megfogalmazott elképzeléssel, miszerint a gyerekszámtól függetlenül egy plusz szavazat illetné meg az édesanyákat. Szerintem itt csak elvi döntést lehet hozni: általánosan mindenkit - gyerekeket is - megillet-e a választójog, vagy a személyes szavazás a fontosabb? A kettő között félúton nincs logikus lehetőség. Az Alaptörvényben ez most nem fog szerepelni, de az a feladat, hogy meggyőzzük a társadalmat: ez egy legitim kérdés, és ha hosszú távon gondolkodnak, érdemes melléállni.

- Népszavazást ez ügyben nem tarthatnának, még ha szándékukban lenne is, hiszen az új alkotmányt referendummal nem lehet majd módosítani. Viszont simán megteheti a kormánykoalíció még ebben a ciklusban, kétharmados parlamenti többsége birtokában. És eljátszhatják ugyanazt, amit az úgynevezett „kettős állampolgársággal”. Amit minimum a közömbösségükkel elutasítottak a választók, de mára „kiderült”, hogy dehogyis, sőt szavazati jogot is akartak adni az emberek a határon túli magyar állampolgároknak…

- 2005-ben a többség igennel szavazott az állampolgárságra vonatkozó kérdésre.

- Az urnákhoz járulók többsége. Viszont messze voltak az eredményességi határtól. Ha háromból kettő megszavaz valamit, az is többség, méghozzá kétharmados... A hatályos törvények szerint a népszavazás során nem támogatták a lakóhelytől függetlenül megszerezhető állampolgárságot.

- A többség támogatta, de ez nem volt kötelező hatályú az országgyűlésre nézve. Ezzel együtt hat év alatt eljutottunk oda, hogy a parlamentben három olyan képviselő volt, aki ez ellen szavazott, öten tartózkodtak.

- És jó néhányan nem nyomtak gombot. Az pedig eléggé szánalmas azon igennel szavazó szocialistákra nézvést, akik korábbi álláspontjuk dacára, valamilyen taktikai megfontolásból voksoltak így, behódolva egy nem létező közakaratnak.

- Biztos, hogy nem létező? Nagyon sok embernek itt is és határon túl is ez rendkívül fontos volt.

- A Fidesz jól járna a gyerekek szavazati jogával, ha olyan jól ismeri a családosokat sújtó problémákat, és most megszünteti azokat…

- Nem szüntetne meg minden gondot, de elősegítheti azok enyhítését, számuk csökkenését a gyerekek választójoga. Elképzelhető, hogy e lehetőség a következő választáson a Fidesznek kedvezne, de igazából nem arról van szó, hanem tíz-húsz-harminc éves távlatról. Ki kell lépnie minden pártnak a politikai spekulációk köréből. Meggyőződésem, hogy a kiskorúaknak járó szavazati jog biztosítása teremtené meg a feltételeket a gyereket nevelő családok helyzetének radikális megváltoztatásához. Átalakulna a pártok viszonyulása hozzájuk, amivel ezek a családok nem kerülnének előnybe, csak eltűnne az őket ért hátrányok jelentős része. Úgy vélem, a jelenlegi választási rendszerek által generált demográfiai folyamatok ki fogják kényszeríteni több országban is a választói jogosultság kiterjesztését.