: Mester Ákos írása.

plágium doktori disszertáció Sándor-palota törzsanyag

Sipirc! Vigyázat, másolva!

Múlt héten az ismert irodalomtörténész elmagyarázta az ATV-ben, hogy Schmitt Pál dolgozatát lehet bárminek nevezni, de disszertációnak semmiképp. Tréfásan azt javasolta: nevezzük, mondjuk, sajtnak.

Ez elég meghökkentő volt, de két nappal később azt olvasom az újságban, hogy Schmitt Pál Egerben látogatást tett egy sajtüzemben. Nyilván nem arról van szó, hogy Schmitt felfedezni kívánja a sajton a lyukat, és abból készül immár akadémiai nagydoktorira, a vicces tény csupán azt bizonyítja: a véletlen még nevetségesebbé teszi azt, ami már amúgy is közröhej.

Előállnék itt egyszemélyes „oknyomozásom” eredményével, mert segíteni szeretném a Semmelweis Egyetem tényfeltáró vizsgálóbizottságát, amely „tanulmányozni fogja Schmitt Pál kisdoktori disszertációja létrejöttének körülményeit”. Magam nem lennék ennyire körülményes, ugyanis a bonyolultnak tűnő ügyet igen egyszerűnek látom, és végkövetkeztetésem is roppant egyszerű.

Ha Schmitt Pál 215 oldalas disszertációjába ügyesen „átemelt” 180 oldalt a bolgár Georgiev könyvéből, akkor a „törzsanyagot” (ó, be szép!) nem számítva mindössze 30-35 oldal, amit a zemberek embere sajátjának mondhat. Mondta is, mégpedig abban a rádióinterjúban, amelyben tiltakozott a plágiumgyanú ellen. A párbajtól már elszokott veterán olykor hátrált, olykor támadott, és közben azzal is elhencegett, hogy Georgiev könyvén kívül további 20 forrásmunkát használt. Ezeket nyilván nem csupán megemlíteni kellett a disszertációban, hanem idézni, gondosan összefüggésbe helyezni. Kontextualizálni – ha szabad azt a kifejezést használnom, amelyet ma már jól tud minden művelt becsvágyó bajnok, aki konyít kicsit a karrierhez, a párbajtőrhöz, a szállodaszakmához, a külügyi szolgálathoz, és persze tudja ezt minden amatőr tárogatóművész, aki egyben köztársasági elnök is.

Mármost azt gondoljuk, hogy ha a szorgalmas doktorandusz a 20 forrásmunkát rendesen beledolgozza abba a „törzsanyagon kívüli” 30-35 oldalba, akkor maradhat mondjuk 20 oldalnyi saját szöveg. Legalábbis így számoltunk múlt hét közepéig, ám kiderült, hogy ez a nagyszerű, talpig becsületes, elegáns ember – akit maga Orbán Viktor jelölt ki nekünk államfőnek – egy Heinemann nevű német sporttárs eszmefuttatásából is magáévá tett 17 oldalt. Maradt tehát mindössze 3. Erre a 3 oldalra kapta Schmitt a doktorátusát.

Gratulálunk: ilyen nulla szellemi teljesítménnyel ilyen nagyra jutni egyszerűen bámulatra méltó. Bámulunk is. Bámul a köznép, bámul a szellemileg szépen bútorozott polgár, bámul a diákság és a tudóstársadalom, bámul majd a világ is bennünket, és hamarosan értésünkre adja, amit mi is gondolunk. Azt ugyanis, hogy nemcsak érdekes, de egyenesen kívánatos lenne a kapun belüli parádés őrségváltás a Sándor-palotában.

Mielőtt még állandó idegenforgalmi látványosság lenne abból, hogy Budapesten hétvégenként jókedvű menetek indulnak föl a Várba, hogy azt üzenjék „doktor” Schmittnek: sipirc!