2014. január 3. péntek 15:16 Forrás: AN

Budapest – 2014-ben a hazaszeretet szavát írná fel először Áder János a tiszta lapként kezdődő újévre. Ezt mondta a köztársasági elnök, ám ilyen és ehhez hasonló közhelyek kimondásához nem kell köztársasági elnöknek lenni. Ilyet bárki tud mondani, bármelyik hülyegyerek, aki a kocsmában többet ivott két fröccsnél, és néhány felesnél. Még könnybe is lábad a szeme, csak úgy, grátisz.

A hazaszeretet szép dolog, Áder nélkül is tudjuk ezt. Sőt, nélküle és a Fidesz nélkül tudjuk csak igazán. Azok is, akik szeretik a hazájukat, de mostanában mégis úgy érzik, hogy a haza nem szereti őket. Ezért kell elmenniük. Nyugatra tart a tömeg, ott keresi és találja meg a boldogulást. Nem hazát keresnek egyelőre ezek a többnyire fiatal emberek, ma még csak otthont. Nyugodt, kiszámítható életet.

Úgyhogy, kár volt Ádernek a hazaszeretettel előjönnie. Ha csak hülye közhelyekre futja neki arról, amit Radnóti Miklós és más költők egyszer már gyönyörűen megfogalmaztak, akkor jobb lett volna, ha hallgat. Vagy, ha már muszáj mondani valamit, akkor másról beszél.

Mi pedig találtunk egy verset az interneten, és most megosztjuk az Amerikai  Népszava olvasóival. Szerzője, ha volt is valaha, mára elveszett a virtuális térben, olyanná vált ez a vers, mint a népdal.

A hazaszeretetről szól ez is, ha nem derülne ki Áderék számára.

Tehát, a vers:

Íme, hát megleltem hazámat, a földet, hol magamat, otthon tudtam egykor, s most nézem, hogy mi maradt. Alig ismertem rá, mintha nem ő lenne, pedig leltár szerint, minden megvan benne. Állnak még a házak, helyén van a kis bolt, s mégis másnak látszik, nem az, ami rég volt. Halászbástya, körút, látszólag, mint régen, s a kupolás ház is, ott a Kossuth téren. Csak néztem a hazám, mi is történt vele, alig illeszthető össze a két fele.

A Duna zavart volt, nem pedig zavaros, és dinnyehéj helyett, múlt úszott, haragos. A rakodópartnak eltűnt az alsó köve, hideg volt a cipőm, rég kihűlt a helye. Szép volt az én hazám, szomorú és szeles, mint kinek munkáján régóta más keres. Csak néztem a hazám, mi is történt vele, alig illeszthető össze a két fele.

Megvan a

Dunántúl, Hortobágy is helyén, víz van a folyókban, hó a hegy tetején. Megleltem a hazám, félősen reszketett, házfal mögé bújt, míg múlik a rettenet. Török, tatár, német, Horthy, ruszki, Orbán, hány hazug hódítót toltak le a torkán. Csak néztem a hazám, mi is történt vele, alig illeszthető össze a két fele.