Ma, 10:38
Ha Egervári Sándor nem Közép-Európában, hanem mondjuk Észak-Koreában látja meg a napvilágot, ma már bizonyosan munkatáborban ébredne. Úgy járhatott volna, mint három évvel ezelőtt Kim Jong-hun, akit a dicstelen dél-afrikai világbajnokságon való szereplés után építőmunkássá fokoztak le és kizártak a Koreai Munkapártból. A tréner a vádak szerint ideológiai csatát vesztett és elárulta Kim Dzsong-unt, Kim Dzsong Il trónörökös fiát.
,
Nem tudjuk, hogy a magyar szövetségi kapitányt lenne-e honnan kizárni, de hogy az árulás vádjával nem kell majd szembenéznie, arra nem vennénk mérget. Egy ilyen intim családi esemény előtt efféle szégyenteljes "ajándékkal" megalázni a vezért, mint a bukaresti 0:3, az álmoskönyvek szerint nem sok jót ígér.
A durva párhuzam nem jutott volna eszünkbe, ha a - kétségkívül sorsdöntő - román-magyar világbajnoki selejtezőt szélsőséges csoportok nem ragadják ki egy sportesemény közegéből és emelik a politika rangjára. Tisztességes országokban persze nem hagynák, hogy egy futballmérkőzés hangulatát olyan elvadult csőcselék határozza meg, mint a Tyirityán Zsolt vezette Betyársereg, de hát a tisztesség nálunk divatjamúlt fogalom. A tiltás helyett a magyar politikai vezetés inkább ráült erre a hisztérikus hangulathullámra és sodródott azzal a háromezer magyar és lengyel huligánnal, akik különvonaton azért utaztak Bukarestbe, hogy "bevegyék a román fővárost" és "bosszút álljanak a romániai magyarokat ért sérelemért". Nos, a hírek szerint a mi Betyárseregünk szembetalálta magát négyezer állig felfegyverzett román rendőrrel, akiket meg a parancsnokaik hergeltek a magyar hordák ellen. Lett is nagy hirig, ütötték, verték a magyart, hullott a férgese.
De ez csak az előjáték volt. Néhány órán át még reménykedhettünk abban, hogy majd a péntek esti előadáson visszavágunk és elpáholjuk a románokat. Bizakodásunk azonban rövid ideig tartott. Mindössze két percig. Ekkor a magyar védő odapasszolta a labdát a román csatárnak, az megiramodott és bevette a kapunkat. Nem a mieink vették be a román fővárost, hanem éppen fordítva történt.
Ha Egervári Sándor munkatábort érdemelne, az nem a pályán elszenvedett vereség miatt lenne. S még csak nem is a vezér elárulása miatt. A magyar kapitány abban hibás, hogy nem igyekezett megtisztítani a sporteseményt a ráragadt politikai szutyoktól. Ahelyett, hogy a játéktudásban egyébként is gyöngébb magyarokon könnyítettek volna, még megpakolták őket a történelmi sérelmek miatti kötelező reváns lelki terhével. Aminek a következményét már a 2. percben megtapasztalhattuk.
A pénteken Bukarestben történtek messze túlmutatnak egy világbajnoki selejtező keretein. Hangulati elemet szolgáltatnak az egyébként is mélyponton lévő román-magyar viszony további romlásához. Legutóbb augusztusban tört ki nyilatkozatháború a két kormány között azt követően, hogy Orbánék - nyíltan beavatkozva Románia belügyeibe - a vesztes jobboldali ellenzéket támogatták a győztes szocialisták ellenében.
Nem mehetünk el szó nélkül a pénteki mérkőzés riporterének stílusa mellett sem, mivel ez szűkebb szakmánkat érintő újságíró-etikai kérdés. Az egyébként tehetséges kommentátor, Knézy Jenő egy percig sem próbálta eltitkolni politikai szimpátiáját, s amiatt kesergett, hogy ez a győzelem milyen fontos lett volna Magyarország számára. Csöppnyi szereptévesztés. Nem egy háborút, egy futballmérkőzést közvetített.
Seres Attila / Népszava
Kommentáld!