Gáti István

Múlt pénteken Orbán Viktor újra különös dolgokat mondott a szokásos heti „beszélgetés” során a Rádióban. Többek közt ezt:

„A tények – még egyszer mondom – másodlagosak voltak; dühös, kidagadt erekkel, vastag nyakkal ordibáló baloldali, liberális, zöld, szocialista képviselők, akik azt sem tudták talán, hogy hol van Magyarország, nyilvánvalóan nem olvasták azokat a jogszabályokat, amiket bíráltak, de egy dolog biztos volt, hogy gyűlölnek valamilyen okból bennünket.”

Nem kellett sokat találgatni, hogy vajon kire is célzott Orbán Viktor ezzel a furcsa jelzős szerkezettel: Daniel Cohn-Benditre, aki valóban heves indulattal adta elő annak idején a mondandóját. És ha újra elolvassuk az európai képviselő akkori felszólalását, kiderülhet, hogy ott nem is gyűlöletről volt szó. Valami egészen másról. Íme:

Daniel Cohn-Bendit felszólalása az EP plenáris ülésén, 2011. január 19-én, a magyar elnökség programvitáján. Szó szerinti fordítás. 

„Tisztelt Elnök Úr!

Mindenekelőtt hadd mondjak valamit, hogy minden világos legyen. A zöldek, és én személy szerint is, szeretjük Magyarországot. 1954-ben sírtam, amikor Magyarország elveszítette a világbajnokságot. Életem első tüntetése, a bátyámmal kézenfogva mentünk, 1956-ban volt: a budapesti szovjet beavatkozás ellen tiltakoztunk. Ahogy Guy Verhofstadt is mondta, nagyon sok értelmiségit, sok magyar írót kísértünk útjukon politikailag, intellektuális értelemben évekig. Ott álltam Orbán Viktor mellett, amikor a nyolcvanas évek végén-kilencvenes évek elején a kommunisták ellen harcolt. Orbán Viktor mellett álltam, amikor azt kérte az európai liberálisoktól, hogy Haidert zárjuk ki az európai liberális pártból. Számomra az az Orbán Viktor olyan politikus volt, akit zöldként mindenképpen tisztelni kell. Ma, Orbán úr, Ön jó úton van ahhoz, hogy európai Chavez legyen Önből: egy európai populista-nacionalista, aki egyszerűen nem érti a demokrácia lényegét és szerkezetét. Orbán úr, nagyon egyszerű dolgot fogok mondani Önnek. Nagyon egyszerű dolgot. Kiegyensúlyozott információ nem létezik. Ön szerint Nixon úr úgy gondolta, hogy a Watergate-ről szóló információk kiegyensúlyozottak voltak? Természetesen nem. És gondolja, hogy Bush elnök az Abu Ghraibról szóló információkat kiegyensúlyozottnak találta? Nyilvánvalóan nem. Ön szerint a francia hatalom kiegyensúlyozottnak találta Dreyfus idején az információkat? Az összes olyan kutatást, amely Berlusconi úr magánéletével, politikájával kapcsolatos, vajon ő kiegyensúlyozottnak tartja? Természetesen nem. A tájékoztatásnak éppen hogy zavarnia kell a politikát. És zavar is bennünket, olykor rosszul is esik! [taps] Az Ön mai törvénye, Orbán úr, éppen ezért nem felel meg az európai értékeknek. Ön azt mondja, Orbán úr, hogy erős Európát akar. Az erős Európának, Orbán úr, szavahihetőnek kell lennie. Ha ilyen jellegű törvényeket fogadunk el, akkor hogyan fogunk tárgyalni Lukasenka úrral? Hogyan fogunk tárgyalni Kínával? Ők mind kiegyensúlyozott tájékoztatást akarnak, Orbán úr. Fel tudja fogni, hogy Európa éppen a totalitarizmussal szemben született meg? És hogy a demokráciának, a szabadságnak éppen a szólásszabadság az alapja? Demokrácia még sohasem halt meg azért, mert túl nagy volt a szabadság. A demokráciák akkor halnak meg, amikor elkezdik korlátozni a szabadságot. Orbán úr, ezt Ön húsz évvel ezelőtt nagyon jól tudta. Térjen vissza egykori önmagához, és rá fog jönni, hogy igaz, amit beszélek. És végül még valamit: ha Ön a világ keresztényeiért akar küzdeni, mi Önnel vagyunk. De még ma is arról álmodtam, hogy Ön ma üdvözölni fogja a tunéziai Jázmin-forradalmat, amely ugyanolyan forradalom, mint amelyet Ön is átélt. Fel akarnak szabadulni a diktatúra alól. És Önnek egy szava sem volt a tunéziaiakhoz. És ezért most szemrehányást teszek Önnek. Önnel leszünk a világ keresztényeiért folytatott harcban. És remélem, hogy Ön velünk lesz a világ diktatúrái elleni harcban, legyen szó Fehéroroszországról, Tunéziáról, Algériáról, Egyiptomról, Kínáról, Oroszországról vagy bármiről. Mert nekünk Európa közös értékeit együtt kell védenünk.”