A Fidesz a foglalkoztatás növelését a jövőben is főként a közmunka felfuttatásával akarja elérni: a tervek szerint az idén meg akarják duplázni a közmunkások számát és a programra fordított kiadásokat. A látszat-foglalkoztatottság tömegessé tétele nem csupán egyfajta munkaerőpiaci gettóba zárja a leszakadt rétegeket, de hosszabb távon nyugdíj-katasztrófával fenyeget.

Egyre gyönyörűbb foglalkoztatási számokkal áll elő a KSH: a napokban közzétett adatai szerint immár 4052 ezer foglalkoztatott van hazánkban, ami hatalmas emelkedés az előző évi statisztikához képest. Egy év alatt eszerint 250 ezerrel nőtt a munkavégzők száma, amire még soha nem volt példa, valóságos csodának vagyunk a szemtanúi. Van azonban egy apró szépséghibája a látványos sikernek: ugyanezen időszak alatt a közmunkások száma 27 ezerről 200 ezer fölé nőtt, és jelentősen emelkedett a külföldön dolgozók száma is, ami a KSH sajátos felmérési módszere miatt a hazai adatokban jelentkezik.

A kormányfő nemes egyszerűséggel úgy oldotta fel egy interjújában ezt az ellentmondást, hogy mindegy, mitől növekszik a munkavégzők száma, a lényeg az, hogy növekedjen. A vakbuzgó híveknek ennyi biztosan elég, a gondolkodni tudókat azonban igenis érdekli, tényleges, a gazdaságot erősítő és a költségvetés számára bevételt hozó munkáról, vagy csupán a segélyek más címen történő kifizetését célzó „dolgoztatásról” van szó. Ez utóbbi ugyanis valódi értéket alig termel, költségei viszont tetemesek, ráadásul a szólamokkal ellentétben a tapasztalatok és a felmérések szerint nemhogy segítené a munkaerőpiacra való visszajutást, de csapdahelyzetbe juttatja az érintetteket és konzerválja a leszakadásukat.Ez Orbánék számára mellékes, őket a látszat, a sikerpropaganda érdekli. Mivel a piaci foglalkoztatásban semmilyen eredményt nem értek el – a tényleges munkavégzők száma nagyjából annyi, mint négy évvel ezelőtt –, nehéz lenne megmagyarázniuk, hol maradt a beígért egymillió munkahely. Ezt már a ciklus közepére felismerték, és azt is kitalálták, hol lehet javítani a statisztikán: nekiláttak a közmunka látványos felfuttatásához. Ahogy közeledtek a választások, egyre gyorsabban nőtt a közmunkások száma, de még ez sem volt elég: tavaly ősztől beindították az oktatási programot, amellyel 150 ezer embert tettek papírom munkavégzővé, áthidalva ezzel a korábbi szezonális csökkenést. A cél ennyi volt és nem több: az úgynevezett tananyag nem az elhelyezkedési esélyeket növelő képzést jelentette, hanem jórészt alapszint alatti, első-második osztályos feladatokat oldatott meg a végletekig lenézett beiskolázottakkal.

A szép számok így jöttek, elszaladtak viszont a költségek, és mostanra már el is fogyott az idei közmunkára tervezett keret fele, 90 milliárd forint. Orbánékat ez nem riasztja vissza, a jó statisztikára szükségük van, és nem sajnálják erre a pénzünket, meg is emelik a keretet 160 milliárddal. Ez a tervek szerint további 170 ezer közmunkást eredményezhet, amivel az idén már 350 ezer fölé nőhet a számuk, azaz minden tizedik foglalkoztatott már az állam által finanszírozott munkát fog végezni. Ez persze sokba kerül az adófizetőknek: egy év alatt 340 milliárd forintot költenek erre, ami minden egyes magyar állampolgár számára 34 ezer forintos terhet jelent! Ez közel annyi, mint amennyi a felelőtlen pénzszórás állatorvosi lovának számító 4-es metróra ment el. /Csak emlékeztetőül: 2010-es választási programjában a Fidesz egymillió adózó, a büdzsé bevételeit növelő munkahelyet ígért./A Fidesz a foglalkoztatás növelését a jövőben is főként a közmunka felfuttatásával akarja elérni: a tervek szerint az idén meg akarják duplázni a közmunkások számát és a programra fordított kiadásokat. A látszat-foglalkoztatottság tömegessé tétele nem csupán egyfajta munkaerőpiaci gettóba zárja a leszakadt rétegeket, de hosszabb távon nyugdíj-katasztrófával fenyeget. A gazdasági szakértők és a szociológusok egyaránt azt hangsúlyozzák, hogy a közmunka tömegessé és alternatív foglalkoztatási modellé tétele munkaerőpiaci és társadalmi gettóba kényszeríti a leszakadó rétegeket. Százezrek számára csupán a létminimum alatti megélhetést biztosítja, és egyben zsákutcát jelent, ahonnan szinte lehetetlen kitörni. Ennek rendkívül súlyos következményei lesznek a következő nemzedékre is, amely eleve hatalmas hátránnyal indul minden tekintetben. A társadalmi egyenlőtlenségi olló nem egyszerűen tovább nyílik, de a romlás konzerválódik, ami egyre erősebb gátjává válik az ország fejlődésének.

Van egy olyan veszélyes vonzata is a közmunkának, amiről nagyon kevés szó esik: mi lesz az érintettek nyugdíjával? Szakértők már régóta mondják, hogy a minimálbéres alkalmazottak és kényszervállalkozók tömegeit öregségükre szociális katasztrófa fenyegeti. Egy friss tanulmány szerint a bejelentett dolgozók harmada a minimálbér után adózik, akárcsak az egyéni vállalkozók csaknem fele, ők a jelenlegi értéken számolva havi 50 ezer forint nyugdíjra számíthatnak, amiből aligha lehet megélni. Még rosszabb helyzetben vannak a járulékot egyáltalán nem fizető feketemunkát végzők, közülük a többség legfeljebb minimál-nyugdíjat kaphat, ami jelenleg 35 ezer forint.

A növekvő számú közmunkások szintén veszélyes helyzetbe kerülnek, minél hosszabb ideig végeznek közmunkát, annál kevesebb nyugdíjra számíthatnak. Kétszeresen is hátrányos helyzetben vannak a tényleges foglalkoztatottakkal szemben, nem csak most kapnak a minimálbérnél kevesebbet, de a nyugdíjuk is jóval alacsonyabb lesz, már ha egyáltalán megélik a nyugdíjas kort. A mélyszegénység tehát legtöbbjük számára a jelenlegi feltételek alapján életük végéig tart, minél nagyobb a számuk, annál nagyobb tömegeket fenyeget ez a kilátástalanság. Ez csak úgy kerülhető el, ha a látszat, a statisztika javítása helyett a kormány minden eszközzel a tényleges munkavállalást támogatja, ösztönzi. Egyelőre sajnos nem ez történik.Lengyel L. László írása168óraonline.hu