„Az oktatási államtitkárság nem biztos, hogy jól mérte fel a magyar valóságot”

Népszabadság - Kurucz Árpád

– Carry trade... ismerősen cseng?

– Nem gyakorlom.

– Hódmezővásárhely közgyűlésének a felhatalmazásával a város által kibocsátott 10

milliárdos kötvény után rendelkezésre álló összeggel 2007 őszétől devizaügyleteket

végzett.

Nem úgy „tőzsdézett”, hogy az alacsonyabb kamatozású, a kötvénykibocsátással svájci

frankban megszerzett pénzt váltotta magasabb kamatú devizára.

– Nem tőzsdéztem, és nem értékpapírok forogtak. Put és call opciós, határidős opciós

ügyletek voltak. Az Erste bank 2006 őszén 176 forintos árfolyamon jegyezte le azt a 69

milliós svájci frank alapú kötvényt, amit Hódmezővásárhely 2006-ban kibocsátott, 5 éves

moratóriummal, húszéves futamidő mellett, 0,75 százalékos kamaton. Ez akkor 12 milliárd

forint volt. 2007-ben lement az árfolyam, akkor a könyvekbe azt írtuk be, hogy az már nem

12 milliárd, hanem csak 10 milliárd. Ezt szerettem volna realizálni. Rengeteget foglalkoztam

vele, és kétségtelen, hogy szokatlan döntést hoztam. Megpróbáltam a több hitelből

kevesebbet csinálni, most is ezt teszem.

– És extra kockázatot vállalt. A call és put opció az árfolyam kedvező mozgását

használva kötelező árfolyamon történő vételt és eladást jelent, előre meghatározott i

dőben. Az ÁSZ is megállapította, hogy ezek kockázatos ügyletek.

– Igen kockázatosak, viszont a legteljesebb mértékig törvényesek is. A devizaműveletekről folyamatosan tájékoztattam a képviselőtestületet. Az élethez és a polgármesterséghez kell bátorság és

kell kockázatvállalás. Megtettem, amit kellett. Nem csupán a kockázatvállalás izgalma miatt

, hanem mert a város érdeke ezt kívánta. Azért kellett hitelt felvenni, mert „hála” a

Gyurcsány-korszaknak, nem voltak állami források.

– Ez nem olyan, mintha a lóversenypályán fogadást kötne arra, melyik ló lesz a befutó?

– Nem, mert az szerencsejáték, ez pedig szabályozott banki művelet. Mi a bankkal, a bank

javaslatára és az iránymutatásait figyelembe véve kerestünk pénzt.

– Ezek határidős devizaügyletek voltak. Ha rosszul prognosztizáltak egy

árfolyamváltozást, vagy a forint esett, akkor a veszteséget azonnal le kellett írni, nem?

Mindezt közpénzzel.

– Ha az ön logikáját követem, mi adóssággal kerestünk pénzt – mindezt úgy, hogy nem

közvagyont, hanem a bank pénzét használtuk. Azért ez nem rossz teljesítmény! És az

ügyletek nem voltak veszteségesek! Az árfolyamveszteség abból következik, hogy a

törlesztés szerinti időpontban mennyi a forint-euró árfolyam. Árfolyamveszteséget nekünk

először 2011. december 31-én kellett elszenvednünk, mert 250 forintos svájci frankban

törlesztettük a felvett pénzt. 

– Az árfolyamnyereséggel és az opciós bevételekkel 2007 és 2008 során összesen

1.611 milliárdos bevételt szereztek, de ez elúszott a 2008-as válság miatt, most pedig

már 23 milliárdos a „hitelük”.

– Az almát ne hasonlítsuk össze a körtével. A deviza-tranzakcióból csak nyereség

származott. A veszteséget az árfolyam-különbözet okozta, de a két dolognak semmi köze

egymáshoz. Sőt, ha nem hajtunk végre devizaműveleteket, most sokkal nagyobb lenne a

veszteség. Az árfolyamnyereséggel mérsékeltük a tartozást.

– Vállalja a személyes felelőséget?

– Mindig vállalom! Én javasoltam, hogy az árfolyamnyereséget realizálni kell, mert nem

lehet tudni, hogy 2009-ben, 2010-ben milyen idők jönnek. A papír szerinti, fiktív

árfolyamnyereséget kellett realizálni, azaz valós árfolyamnyereséggé konvertálni. Ennek

csak a call és put opcionális devizaművelet volt a megoldása. Mindezt úgy, hogy a bank

tanácsait követtük.

– Ez sikertörténet volt?

– Ön szerint? 1,8 milliárd forintos árfolyamnyereségünk volt. Talán hagynunk kellett volna

ezt elveszni? Hibáztunk volna, amikor árfolyamnyereséget realizáltunk? Ha akkor ezt nem

tesszük, ma még nagyobb lenne az adósságunk. 2008-tól, amikor beütött a válság, és

elkezdett erősödni a svájci frank, mi máshonnan indultunk, mint más önkormányzatok,

mert nekünk már a devizaműveletekkel csökkentett adósság volt a bázis.  Semmilyen

törvénytelenséget nem követtünk el.

– Az, hogy 23 milliárdos a város tartozása, nem „csőd”?

– Semmilyen csődről nincs szó. Most is fizeti a város az Erste Banknak a részleteket.

Árfolyamveszteség képződött, amelyet az Erste Bankkal közösen kell viselnünk. Ha

korábban közösen realizáltuk a nyereséget, a jóban együtt voltunk, akkor a rosszban is

legyünk együtt. Osztozzunk a veszteségen is.

– De nem realizálták közösen a nyereséget. Az Erste nem az 1,6 milliárdos nyereség

50 százalékát kapta, hanem  jutalékot, nem?

– Miért, ön szerint az kevés volt? Talán mindent a banknak kellett volna vinni? Szeretném

megnyugtatni: nagyon jól járt a bank. Ha akkor megosztottuk a sikert, ma meg kell osztani

a kockázatot is. Nem értjük, hogy amikor a jóban együtt kellett működni, akkor jó volt

Hódmezővásárhely, most, amikor baj van, elutasítják az együttműködést.

''Magyarország új szövetséget szeretne kötni

Németországgal. El kell oszlatnunk a

demokratikus félelmeket és kételyeket német

barátainkban és meg kell nyernünk őket

Magyarország újjáépítésének.''
Népszabadság - Kurucz Árpád – Azt mondta, hogy a  törlesztőrészletet fizeti Hódmezővásárhely.

– Semmiféle fennálló tartozásunk nincsen.

– Akkor nem a banknak van követelése a várossal szemben, hanem önnek van „követelése” az Erstével szemben. Azaz ön lépett a pástra.

– Az Erste minden egyes visszafizetett svájci frankon nyert és nyer, ez nem is kérdés. De mintha ez nem lenne neki elég, most ultimátumot ad azzal, hogy 10 milliárdot fizessünk ki egy összegben. Ez kötelező előtörlesztés.

– Miért vetette fel épp most, hogy az Erste ossza meg a várossal a veszteséget ?

– Mert most van itt az ideje. Ez olyan üzlet, amelyben egymáshoz vagyunk kötve. Közös a nyereség, közös a veszteség is. Hol van az leírva, hogy a bank mindig csak nyerhet, amikor a partnereinek éppen veszteségei vannak? A Bankszövetség aláírt egy megállapodást a kormánnyal...

– Az a bankok és magánszemélyek közötti szerződésekre vonatkozott.

– Aha! Szóval a közpénz nem számít! Érdekes logika. A megállapodás a devizahitelesekre

vonatkozik. Mi, önkormányzatok is azok vagyunk. Kinek a hitele volt a tízmilliárd, amit

felvettünk? Hódmezővásárhely lakosainak a hitele. A Bankszövetség aláírt egy

megállapodást a kormánnyal, amiben elismeri a felelősségét a devizaveszteségeket

illetően, és vállalta az ötven százalékot.

– Akkor a parlament törvénnyel kötelezze a bankokat az önkormányzatokkal kötött

hitelügyletek esetén az ötven százalék átvállalására? Az a piacgazdaság elhagyása

lenne.

– Ez nem cél, és nem is eszköz.

– A bankok legyenek kedvesek, és engedjék el például a megyei önkormányzatok

180 milliárdos adósságát, aminek a megfizetését a kormány átvállalta?

– Ezt soha senki nem mondta. Csak azt, hogy a terheket közösen kell viselni. A bankoknak is. Lehet, hogy ez szokatlan, sőt szentségsértőnek tűnhet a bankok – és a nekik szurkolók – szemszögéből,

de számomra evidens.

– Mégis mire fel?

– Mert ezt a helyzetet nem az önkormányzat idézte elő.

– Az Erste szerint, amikor 2008-ban Hódmezővásárhely forinthitelre válthatta volna a

kötvényt, végül visszatáncolt. Azaz nem a pénzintézeten múlt a 2008-as kötvénykiváltás

kudarca, a közgyűlés döntött arról, hogy eláll a forintkötvény kibocsátási szándékától.

– Épp az ellenkezője igaz! Nem mi táncoltunk vissza, hanem mi kezdeményeztük az

euró-hitelre való átváltást. A bank középvezetői ezt elhalasztották, amivel súlyos károkat

okoztak Hódmezővásárhelynek. Ezért – akár bíróságon is – felelniük kell!

– Per lesz?

– Meglátjuk.

– Még tárgyalnak?

– Nem. Ez olyan részlet, amelyikben az Erste nem tudja a saját pozícióit megvédeni.

– Önök a leghatározottabban elutasítják az egyszeri 10 milliárdos kötvényvisszaváltást?  

– Egészen biztos, mert nincs készpénzben, szabadon felhasználható tízmilliárdja az

önkormányzatnak. Éppen ezért ultimátum a bank álláspontja. Világosan összeáll a kép:

már szinte naponta jönnek a hírek, hogy önkormányzatoknak ultimátumokat adnak a bankok egy-egy hitel felvétele, megújítása, folyószámla-hitel kapcsán. Ez nem hódmezővásárhelyi probléma. Vérszemet

kaptak attól, hogy a megyei önkormányzatok esetében az állam átvállalta a

kötelezettségeket, teljes értéken. Azt akarják elérni, hogy az állam konszolidálja az

önkormányzatokat, vagyis egy összegben fizesse meg nekik a hiteleket, amiből aztán a

pénzintézetek jó nagyot szakíthatnának. Azt akarja az Erste elérni, hogy én kérjek az

államtól 10 milliárd forintot, ő meg köszöni szépen, és elteszi a hasznot. Ez így nem mehet. Minden befolyásomat latba fogom vetni, hogy a magyar állam a bankok önkormányzati követelését ne száz

százalékon konszolidálja. Az nem lehet, hogy minden balhét az állam, az önkormányzatok,

végső soron a polgárok vigyenek el, a bankok meg markukat dörzsölve a tervezett

nyereség sokszorosát vágják zsebre, annak biztos tudatában, hogy ha majd egyszer

mégis bajba jutnak, akkor ugyanazok – tehát a polgárok – majd úgyis segítenek.

– Az Erste Bank 2011-ben 200 millió eurós céltartalékát elveszíti a devizahitelesek

végtörlesztése miatt, ez 60 milliárd forint.

– És mennyi volt a profit a korábbi 10-15 évben? Úgy gondolom, egy adós és hitelező

közötti kapcsolat mindig két fél együttműködésén múlik. A hitelezőnek az az érdeke,

hogy az adós fizessen, az adósnak az, hogy a hitelezővel jó kapcsolatban legyen.

– A miniszterelnök is belátta, a bankok nem terhelhetők a végtelenségig.

– Nem is! De a  cechhet mindenképpen az embereknek kell megfizetnük a végén, akkor is,

ha a város adósságáról van szó, akkor is ha az államadósságról. Az én dolgom, hogy

megpróbáljam megóvni az embereket a túlzóan nagy fizetéstől. Arról pedig

Hódmezővásárhely és Magyarország nem tehet, hogy a svájci frank most vagy a

közeljövőben erős lesz az euróval szemben.

– Ha nem tudnak megegyezni az Erstével, mi Hódmezővásárhely következő lépése? 

– El fogjuk dönteni március 31-ig, akkor kell a következő részletet, 700 vagy 550 millió

forintot törleszteni, függően attól, hogy milyen árfolyamon számolunk. 2012-ben

1 milliárd 400 millió forint a törlesztő részlet, ami egymilliárd lenne, ha 180 forintos

árfolyamon számolnánk. Azaz, ami nálunk 400 milliós árfolyamveszteség, az másnál a

nyereség. Sok jel arra utal, hogy a bankok azt a helyzetet szeretnék előidézni, hogy az

önkormányzatok fizetésképtelensége esetén az állam konszolidálja az adósságokat.

– Ha frontot nyit az Erste Bankkal, a bankokkal, amikor épp a bankadó kivezetése van

napirenden, az nem nehezíti például Magyarország EU-tárgyalásait?

– Ne vicceljen! A hódmezővásárhelyi hitelkérdés biztos nem nehezíti az IMF-tárgyalásokat.

– Hódmezővásárhely precedens lehet, ha az Erste Bank enged.

– Itt nem arról van szó, hogy ki az erősebb. Ésszerű kompromisszumokat kell kötni.

A bankok érdeke, hogy megoldódjon a helyzet. Hódmezővásárhely tud, képes és akar is

fizetni, ugyanakkor sok település nincs ebben a helyzetben. Ha ebből indulunk ki, akkor

nem az lesz, hogy az árfolyamveszteség egy részét vállalni fogják a bankok, hanem az,

hogy soha nem jutnak a pénzükhöz.

– Az átmeneti korszak végéhez értünk, a konszolidáció időszaka következik - ezt Orbán

Viktor mondta Brüsszelben. Milyen konszolidáció lesz? IMF-hitemegállapodásra

kényszerülünk, 900 milliárdos részletet kell tavasszal visszafizetni a valutaalapnak,

folyik az oktatás, az önkormányzatok, a közigazgatás, az egészségügy átalakítása,

Malév-csőd, BKV, rezidensek ultimátuma... Most éri el az országot a hurrikán.

– Már az összes ezzel kapcsolatos döntést meghoztuk.

– Már nem a parlamenti vagy kormánydöntésekről beszélünk, hanem forrásokról, sok

pénzről.

– A mi definíciónk szerint a konszolidáció az ország külső és belső helyzetének a

megszilárdítását jelenti. Ez egy program. Olyan program, mint amilyen az 1920-as

években volt Bethlen István konszolidációs programja. Nagy nehézségek után, új

örvények meghozatala után miként lehet a jogszabályi kereteket tartalommal megtölteni

és azokkal eredményesen működtetni az országot.

– És a Bethlen-Peyer paktum, vagyis amikor Bethlen István kiegyezett a

szociáldemokratákkal, pengő, népszövetségi kölcsön, európai diplomáciai kapcsolatok

konszolidálása. Trianon után...

– Mi külső és belső megszilárdításra gondolunk. A külső megszilárdítás azt jelenti, hogy

az elmúlt időszakhoz képest kevesebb konfliktussal és több megegyezéssel járó

nemzetközi szerepre törekszünk.

– Brüsszelben?

– Brüsszelben, Berlinben, Párizsban és a határon túli magyarok érdekében a

szomszédjainkkal.

– Véget ér a másfél éves kitörési kísérlet és a kormány szabadságharcos időszaka?

Visszatérés a 2010-es nulla-pozícióhoz?

– Ez úgy hangzik, mintha az elmúlt másfél évben semmit se csináltunk volna. Meg kell t

alálni az arany középutat, a két szélsőség között, ami az ország és a választók érdekeit

szolgálják. A két szélsőség egyike a szervilizmus, a Kovács László-féle politizálás.

Megjegyzem, épp ez az a fajta Brüsszel előtt térdeplő politikusi stílus az, ami leginkább

euro-ellenessé vagy -szkeptikussá teszi az embereket. A másik szélsőség a

kirekesztő-bűnbakkereső politikai tahóság.

– Ez politika és diplomácia. A miniszterelnök azt mondta, hogy a már alkotmányos

védelem alá helyezett versenyképes gazdasági és társadalmi rendszer megszilárdítása

következik, hogy mindenki megtalálja a számítását. Ez büdzsé-kérdés.

– Is. Ok és okozat kérdése is. Azt kérdezte, meghátrálunk-e? Miért tennénk? Az a pénz,

amit a nemzetközi felügyelet alatt álló, vagy  érdekkörben lévő gazdasági csoportok

Magyarországon hagynak két év után, nyolc-tíz milliárd euró. Ennyivel járultak hozzá a

magyar terhek közös viseléséhez. Húsz év alatt nem volt még olyan politikai erő, amely a

nemzetközi gazdasági világot arra tudta volna ösztönözni, kérni vagy kényszeríteni, hogy

a magyar emberek teherviseléséhez nyolc illiárd euróval járuljanak hozzá.

– Volt is brüsszeli visszhang... A különadók, válságadók beszedése nélkül,

megszelídült kondíciókkal hogyan lesz tartható a 3 százalék alatti költségvetési hiány,

recessziós előrejelzésekkel?

– Volt. És ma már egyre több ország követi a magyar példát mondjuk a bank- vagy

válságadók tekintetében. A külső konszolidáció része, hogy Magyarország próbál jó

egyezségeket kötni, próbálunk bizonyos kérdésekben megegyezni Berlinnel, Brüsszellel.

Befelé pedig beüzemeljük, belakjuk azokat a rendszereket, amelyekről már döntöttünk.

Ennek az átállási időszaknak a finanszírozására volt szükség ezekre a pénzekre.

Hatékonyabbak és jobbak lesznek a rendszerek. Ez a belső megszilárdítás.

– Ez szépen hangzik, de milyen áron?  Az oktatási rendszer konszolidálása címén

például 37 milliárdos elvonást céloztak meg a felsőoktatásban úgy, hogy a múlt évi

53 ezer 450 helyett idén már csak 30 ezer államilag finanszírozott hely lesz.

A statisztikák szerint 2012-ben a felsőoktatásban tanulók kétharmada fizetni fog, és

közülük négyharmad a dupláját, mint eddig. Ha formálisan nem is, de lényegében lesz

tandíj.

– Igen, 30 ezer. Az nem kérdés, hogy az oktatási rendszerben is hatékonyabb

forrásfelhasználásra van szükség, és ez a felsőoktatást különösen érinti. Az megint más

kérdés, hogy a hallgatóknak, illetve a hallgatók egy részének mihez és hogyan kell

hozzájárulnia, vagy éppenséggel milyen költségtérítés lesz? Minden azon múlik, és erre

kell a kormánynak odafigyelnie, hogy milyen ösztöndíjrendszert, milyen ösztönzőrendszert

vezetünk be. Hány olyan hallgató lesz, aki fizetésre kötelezett, de ösztöndíjba részesül.

A kettő egyenlege lehet megnyugtató.

– Az oktatási államtitkárság szerint lesz még 15 ezer állami részösztöndíjas, de ez még

így sem éri el a 2011-es szintet... És a keretszámokat úgy határozták meg, hogy

összesen 100 jogászt képeznek állami finanszírozással, illetve 250 közgazdászt.

– Valóban nagy kérdés, mit üzen az, ha csak száz jogász vagy 250 közgazdász lesz

Magyarországon államilag támogatott képzés keretében. Én azt valószínűsítem, hogy a

száz államilag finanszírozott jogászhely következménye az lesz, hogy Magyarországon

2012-ben társadalmi csoportok nagy része előtt záródik el a jogászképzés lehetősége,

és társadalmi értelemben zárt, homogén jogász-közgazdász társadalom alakul ki. Ami azt

jelenti, hogy egy falusi szegénygyerekből lehet, hogy lesz mérnök vagy pedagógus, de

jogász és közgazdász nem. Emellett az is probléma lehet, hogy ha  középosztálybeli

családok, amelyek fizetésre kényszerülnek, mert kiesnek a szociálisan kedvezményezettek köréből, meglehet, nem azt nézik, hogy melyik magyarországi egyetemre menjen a gyerekük, hanem azt, hogy

melyik külföldire. És ezzel sokat veszíthetünk.

– Ezek szerint Hoffmann Rózsával vitatkozik?  Vagy Orbán Viktorral? A hírek szerint a

keretszámokat végül a miniszterelnök iránymutatása alapján határozták meg. 

– Az államtitkárság nem biztos, hogy jól mérte fel a magyar valóságot, de a

kormánydöntés megszületett. A kételyeimet meg fogom osztani az államtitkár asszonnyal is, mert sok képviselőtársam hasonló aggályokat oszt.

– Egy éve azt mondta, a Fidesz-frakció olyan kormányzati terveket nem tud támogatni,

amelyek szembe mennek a 2008-as szociális népszavazással. Most itt a tandíj.

– Tandíj nincs! De ha szó is volna róla, a kérdés az lenne, hogy milyen kedvezmény-

rendszer legyen a fizetési kötelezettség mellett, és a diákhitelhez hányan, milyen feltételek

mellett juthatnak hozzá! Látható, hogy a kormány már most is érvényesít szociális

szempontokat.  Hozzám amiatt ömlenek a panaszok, hogy két hetet hagytunk az oktatási

irányok módosítására. Ez nem volt sportszerű eljárás. Az oktatásban felszabaduló

forrásokat pedig vissza kell forgatni.

– Visszatérve a konszolidációra...  Martonyi János úgy nyilatkozott egy francia lapnak,

hogy „mostantól meg kell erősítenünk a párbeszédet és az együttműködést az

ellenzékkel”. Ez mit jelent?

– A Fidesz elnöksége úgy döntött, hogy a hátralévő kétharmados törvények közül a

legérzékenyebb kérdésekben – ilyen a választási eljárási törvény, illetve a

pártfinanszírozás – ötpárti tárgyalást kezdeményezünk, és júniusig megpróbáljuk azokat

lezárni.

– Voltak már ilyen egyeztetések korábban is az ellenzékkel, és a kétharmad

dominanciája győzött, lásd választójogi törvény.

– A Fidesz elnöksége arról is döntött, hogy a szocialisták párt- és kampányfinanszírozási

törvényjavaslatát emeljük be a csomagba. Mi készek vagyunk erről tárgyalni. Az LMP-nek

is van ilyen javaslata, ezért velük is tárgyalni fogunk.

– Ideális konszolidációról beszélni IMF-megállapodás előtt? Ami a washingtoni, de még

inkább a brüsszeli hírek szerint csak készenléti megállapodás lehet, mint a

Gyurcsány-kormány idején volt? 

– A magyarországi kötvényeket vásárló pénzpiaci szereplők általános bizalmatlansága

miatt önmagában egy IMF-megállapodás létrejötte szükségtelenné teszi a hitel, azaz a

pénz lehívását. Tehát a megállapodás hírére ezekre a hitelekre már könnyen lehet, hogy

nem lesz szükség. Lehet, hogy valóban készenléti hitelekről születik majd megállapodás,

de ezzel stabilizálódik a helyzet, a piac bizalma megerősödik. Ami a valóság: nyugati

elemzők szerint is sokat javultak a magyar gazdaság fundamentumai. A kormány meg akar

állapodni az EU-val és az IMF-fel, de nem szeretné lehívni a pénzt, ezt egyértelművé tette

a miniszterelnök. Ez a bejelentés már önmagában is 320 forintról 290-re vitte a forint-euro

árfolyamot. A kormány nagyon következetes gazdaságpolitikát akar folytatni, mert a piac

bizalmára építünk.

– Az árfolyamváltozásról: a piacok tudják, hogy az IMF-megállapodás, az EU a hitel

felhasználása nélkül is rákényszeríti a kormányt a szigorú költségvetési politikára. És

hogy a követelményrendszer állandó eleme a közalkalmazotti bérek, a nyugdíjak, az

egészségügyi kiadások csökkentése a kiadási oldalon, valamint a közszféra, a

rokkantnyugdíjak felülvizsgálata. Míg a bevételi oldalon a vagyonadó, a jövedéki adó

emelése, A különadók kivezetése, az egykulcsos szja helyett progresszív adózás.

Emellett érzékenyek a jegybanki függetlenségre, a pártfinanszírozás rendbetételére,

a tömegközlekedés racionalizálására.

– Ha az IMF például a tömegközlekedést teszi szóvá, nyitott kapukat dönget. De azt

gondolom, hogy nagyon nagy a mozgástér a szervilizmus és a szélsőség között.

– Ez politikai válasz.

– Milyet kellett volna adnom? A miniszterelnök is politikusként tárgyal Brüsszelben, és azt

jól csinálja.

– Mi lesz a különbség a Gyurcsány-kormány és az Orbán-kormány gazdaságpolitikája

között, ha 20 milliárdos IMF-hitel volt a vége annak  is, és annyi lesz ennek is?

– Ég és föld. Gyurcsány azzal kötötte meg a megállapodást, hogy elkölti a pénzt, és nem

tesz semmi egyebet. Végül Bajnai Gordon ezt meg is tette, és egyikük sem látott neki a

működésképtelen rendszerek átalakításának.

– Az IMF-megállapodás hozza el a konszolidációs korszakot?

– Magyarország független állam. Magunk döntünk a magunk sorsáról. Ha változtatunk,

magunk döntünk róla. Ha konszolidálunk, vagyis megszilárdítjuk a megváltoztatott

rendszerek működését, arról is magunk rendelkezünk. Az IMF-megállapodás lendíthet a

kormány cselekvési mozgásterén. Lehet, hogy idealista vagyok, lehet, hogy nekem

kisvárosi provinciális polgármesteri mentalitásom van, de ha egy rendszert átalakítok, és

hatékonyan használom fel a forrásokat, az nem jelenti azt, hogy ne lehetne a minőséget

javítani. A tömegközlekedés a legjobb példa. Üresen járnak napközben a helyi buszok, és

a kedvezményeket kell racionalizálni? Miért ne lehetne, hogy a reggeli idősávban nincs

kedvezmény, de napközben igen. Ettől még a nyugdíjasok ugyanúgy kedvezménnyel

utazhatnak, csak jobb lesz a járművek kihasználtsága. Nem lesz kevesebb pénz a járatokra, viszont egy fillérrel sem kell rájuk több. Amikor a közeli kórházak a vásárhelyi kórház rovására próbáltak

megmaradni, mi akkor is képesek voltunk arra, hogy visszavágjunk: a dolgozók felét

elbocsátottuk, sokukat máshová irányítottuk, és a kórház talpon maradt.

– Akkor a minőség-elvűség elbocsátásokkal jár?

– Kevesebb beteghez kevesebb ápolónő kell, kevesebb gyerekhez kevesebb pedagógus.

Ebben az országban mindenki pontosan tudja, hogy ezek után nem mehetnek ugyanúgy a

dolgok, mint korábban. Nem ülhetünk a babérjainkon, amikor forr körülöttünk a világ.

Mindenki tudja, hogy: vagy változunk, vagy elesünk.  Nem kell az emberekkel harcolni,

küzdeni ellenük, mert mindenki érzi ezt. Ugyanakkor van elköltetlen európai uniós forrás,

amely finanszírozhatja a változásokat. Ráadásul van egy kétharmados parlamenti

felhatalmazás is, amely Európa legbiztosabb politikai berendezkedését jelenti - sokan

irigylik is. Ha e három tényező fennáll, akkor lehet rossz rendszerekből is jó rendszereket

csinálni. Nem tud az IMF olyan strukturális átalakítást javasolni, amelyhez már ne

kezdtünk volna hozzá például az OECD-jelentések alapján.

– A kormány mandátumát meghatározta a Fidesz-frakció? Hol a határ?

– A hivatalos tárgyalások még el sem kezdődtek. A miniszterelnök úr szerdán, Egerben, a

kihelyezett frakcióülésen tájékoztatja a képviselőcsoportot az eddig történtekről, és nyilván támogatást és felhatalmazást is kér a további tárgyalásokhoz.

– Az IMF-megállapodás követelményrendszere, a „diktátumok” teljesítése – egy totális

gazdaságpolitikai fordulat – előidézhet olyan politikai szituációt, hogy Orbán Viktornak

új mandátumot kell kérnie, azaz előrehozott választások lesznek?

– Nem lesznek előrehozott választások, és diktátumok sem lesznek.

– Végül is Orbán Viktor mondta azt még tavaly ősszel zárt ajtók mögött, hogy „ha jön az

IMF, én el...”! Amikor ez megjelent, a miniszterelnök nem cáfolta a hírt, azt tette csak

hozzá, hogy ez csak IMF-diktátumok esetén lehetne érvényes.

– A IMF-el meg akarunk állapodni, ahogyan ez két partner között szokás. Az elmúlt

hetekben bebizonyítottuk, hogy mi partnerei vagyunk ennek a szervezetnek, így az nem

egy diktátumot fog ránk kényszeríteni, inkább egy mindkét fél számára előnyös

megállapodás köttetik majd. Sokkal nehezebb lett volna ez a tárgyalássorozat, ha

Magyarország kormányát nem Orbán Viktor vezeti... Az IMF és az EU számára a

legnagyobb garancia a stabilitás. El tudja azt képzelni, hogy az IMF-nél vagy az EU-nál

van olyan felelős vezető, akinek egy újabb káosz, bizonytalanság lenne az érdeke? Annak

örülnek, hogy Magyarországon politikailag stabil a helyzet. Természetesen van

véleményük, de az az érdekes a számukra, hogy Magyarország az elmúlt két évben

visszafordult a szakadékba vezető útról, amire elődeink kormányozták az országot. Ezért

kell végiggondolnia Brüsszelnek is, hogy mit és hogyan kommunikál. Mert minél jobban

szeretné szorítani a magyar kormányt, annál inkább előidézi azt a hangulatot, ami több

százezer embert vitt az utcára. Nem kedvez az EU egyébként is gyönge lábakon álló

közép-európai megítélésének egy ilyen hajsza. Brüsszelben is meg kell fontolni, meddig

mennek el a rendszabályozással. Martin Schultz, az európai parlament új elnöke és

Barroso bizottsági elnök sem véletlenül nyilatkozik egyre visszafogottabban.

– Orbán Viktor Brüsszelben deklarálta, hogy minden bizottsági kérésnek enged... Az

nem zavarta önt, hogy az európai stabilitási egyezményre a miniszterelnök a brüsszeli

csúcson úgy mondott igent, hogy tavaly – a britek mellett egyedüliként – még nemet

mondott, és az Országgyűlés még nem is határozott róla?

– A Fideszben már körvonalazódott a miniszterelnöknek az a mandátuma, hogy igent

mondjon a stabilitási paktumra. A legfontosabb, hogy a szigorú költségvetési egyezmény,

az új játékszabályok akkor vonatkozzanak ránk, ha már mi is euróval fizetünk. A frakciót

előzetesen tájékoztatta a feltételekről. Nagyon remélem, hogy erre az Országgyűlés is az

áldását adja majd.

– A stabilitási paktum magyar támogatása az ára, hogy az EU zöld jelzést adjon az

érdemi IMF-tárgyalások elkezdésének? Schauble német pénzügyminiszter állítólag ezt

jelezte is a miniszterelnöknek. Vagyis Orbán Viktor adja fel a „rosszfiúskodást”,

Magyarország pedig igazodjon. 

– Nem tudok róla, de ha így lenne, az azt mutatná, hogy Orbán Viktor remekül tárgyalt.

Bővítette az ország mozgásterét, szemben azzal a korábbi gyakorlattal, amit a „bólogató

Lacik, Ferik, Gordonok” képviseltek. Ők maguk akartak megfelelni, maguk akartak jó fiúk

lenni, odabújni egy „simogatásért” a „nagyokhoz”. Az európai viszonyok átalakulóban

vannak. A németek szava sokkal több annál, mint egy szavazat. Az Európai Bizottságban,

az Európai Tanácsban Németország szavazatára mindenki odafigyel. A német politika

világossá tette, hogy számára a stabilitási paktum kardinális kérdés. 

– Orbán Viktor Varga Mihályt küldte még a strasbourgi szereplése előtt Berlinbe

tájékozódni, Gottfried Péter Brüsszelben, Martonyi János Párizsban készítette elő az új,

ezek szerint konszolidációs irányt. Azt hallani, Ön is Berlinbe utazik.

– Valóban, Volker Kauder, a CDU frakcióvezetője hívott meg és más politikusok mellett

Peer Steinbrückkel, az SPD lehetséges kancellárjelöltjével és Eckart von Klaedennel, a

Kancellária államminiszterével is fogok találkozni. Kauder frakcióvezetővel kifejezetten jó

a kapcsolatom, ennek ellenére sok kérdésre kell majd válaszolnom. Remélem, hogy

világossá tudjuk tenni a CDU és a CSU számára: Magyarország új szövetséget szeretne

kötni Németországgal. Azzal a Németországgal, amely aggódó barátja hazánknak, első

befektetője az országnak és akié Európa jövője. El kell oszlatnunk a demokratikus

félelmeket és kételyeket német barátainkban és meg kell nyernünk őket Magyarország

újjáépítésének. 

Volker Kauder, a Bundestag CDU/CSU frakcióvezetőjének meghívására kétnapos

látogatást tesz Berlinbe Lázár János. A Fidesz parlamenti frakcióvezetője ma a Konrad

Adenauer Alapítvány és a berlini magyar nagykövetég szervezésében előadást tart

„Magyarország nemzetközi kereszttűzben” címmel. Lázár János  Berlinben mások mellett

megbeszélést folytat  Hans-Gert Pötteringgel, a Konrad Adenauer Alapítvány elnökével,

Eckart von Klaedennel, a Kancellária államminiszterével,, Gerda Hasselfeldt, a

Bundestag CSU frakciójának elnökével,  Philipp Missfelder, a CDU/CSU Bundestag

frakció külpolitikai szóvivőjével, valamint  Peer Steinbrück, Bundestag képviselővel, az

SPD lehetséges kancellár jelöltjével  A Fidesz frakcióvezetője találkozik berlini magyar

tudósítókkal is.