Képes- és példabeszéd
Az ember a járt úton haladva sokszor különböző nehézségekkel találja szemben magát… Jönnek bozótok, sziklás szakaszok, meredélyek… aztán egyszer csak egy láp előtt találjuk magunkat. Át kell kelni, de ezt csak az útiránytól némileg eltérve, lelassítva, kanyarokkal, zsombékról nádcsomókra ugrálva tudjuk veszteség nélkül megtenni. Kanyarral, kitérőkkel, de az úton menni kell a cél felé.
Többen elmaradnak, megállnak, nem akarnak, nem tudnak kitérőt tenni. Csak a célt látják, és a hozzá vezető egyenes irányt... Igazatok van, barátaim, de oda nem vezet út…!
Gyertek velünk, de nem kézen fogva, mert a mocsárban úgy nem lehet közlekedni, csak egyenként, de egymásra figyelve, egymást számom tartva átérünk a nehéz ingoványon. Külön-külön, de mégis együtt és veszteségek nélkül.
Gondoljunk egy kézenfekvő természeti, evolúciós példára. Az Isten, a Földanya, a Természet úgy rendezte, hogy az erősebb, ügyesebb, okosabb, a körülményekhez jobban alkalmazkodó marad fenn és népesíti be a Földet.
Az összetett, bonyolult magaskultúrával rendelkező neandervölgyi ember mégis kihalt. Hogy pontosan miért, nem tudjuk. Neki teljesen egyenes volt a gerince, míg a mienkben van két, lágyan ívelődő kettős "S": nyaki hajlat - háti görbület, ágyéki hajlat - keresztcsonti görbület; a terhelésekhez pontosan alkalmazkodva.
Így tudunk igazán emberhez méltó módon létezni, a két függesztő övet (váll és medence) megtartani, egyenesen állni és járni, a fejünket magasra tartva, előrefelé nézni és messzire látni... Míg az egyenes gerincű neandervölgyi feje előrebukott, csak maga elé nézett, és mint rokonunk, testvérünk, önálló emberfaj elbukott, azaz kihalt....
Az evolúció tanulságai arra intenek, hogy figyelembe kell vennünk a környezet, a természetes élőhely adta lehetőségeket, sokszor inkább lehetetlenségeket. Válaszolnunk kell a kihívásokra, alkalmazkodnunk kell. Mert különben a mocsárban ragadunk, mely lehúz és megöl.
A célt szem előtt tartva menjünk olykor kanyargós úton. De haladjunk. Gondolkodjunk!
Kommentáld!