2013. október 23. szerda 18:34    Amerikai népszavából

Budapest – Hé, Ejrópa, hallasz engem? Hozzád beszélek, te szarházi Junijó! Te tökelütődött baromarcú! Aggyad ide nekem a tijedé pénzt, aztán ne is látjalak. Úgy kellesz nekem, mint a hátam középére egy ablakos tót! Lerakod a pénzet az ajtóm elé, aztán már húzod is el a beled.

Egyik lábad itt, a másik meg kit érdekel.

Tegyed le mind aszt a sok millijárdot. Ahogyan leperkáltad a Zeneakadémijára is. Ugye, hogy, milyen szép lett, még a Kárnédzsi Hólnál is fájintosabb az akusztikája. 13 millijárdba fájt, annak 90 százalékját te fizetted.

Tudol te fizetni Ejrópaji Junijó, ha akarsz. Csak néha nagyon lassú vagy, és körülményes. Én meg az ilyet ugye emberemlékezet óta nem csípem. Herótom van az ilyen hozzáállástól, ha érted, mire gondolok.

És amikor nekem herótom van, akkor mindég arra gondolok, hogy nem leszek gyarmat. Te asztat csak szeretnéd, ha én gyarmat lennék, de én azért se fogok az lenni. Leverem a szemüvegedet, és rája ugrok. Ha meg még ebbül se értesz, akkor hátrafelé nyilazok.

Tudom én jól, hogy mit gondolsz te rólam: hogy olyan vagyok, mint a nyereg alatt puhított hős. Lehet, hogy ez voltam valamikor, mások lakája, kiszolgálója! De ennek most vége, a szemedbe mondom: vidd innen a közművejidet, meg a hülye bankjaidat, ne is lássam őket.

Azzal a nígyes metrúval is mit összebürokráciáztál? Hogy látni akarod, mire megy el a nagyon sok millijárd, amit nekem adol.

Aszt mondtam már, hogy készpénzben kell a lóvé? Címletekben, naná, majd címletek nélkül! Élire állítva, kamatokkal együtt. Tegyed le, aztán húzzál el, amíg jól van dolgod.

Háromig számolok, asztán, ha még mindig itt látlak, rád küldöm a Békemenetet. Majd ők megtanítanak tégedet kesztyűbe dumálni!

Na, asztat én nem kívánom senkinek! Óbégathatsz utána napestig. Látástul vakolásig. Feltöltheted a Jutubra, hogy a magyarok nyilasaitól mencs meg uram minket!

Mencsen meg tégedet a rosseb! Rám akarsz erőltetni mindenféle intelektujális furmányt, amivel nekem teli már az összes tököm. Hogy ne törűjjem az orrom az asztaltérítőbe.

Ha úgy tartja kedvem, akkor az asztalra szarok.

Közöd?

Ide a suskát, gyorsan! Neked az a dolgod, hogy fizessé’, nekem meg az, hogy ne legyek gyarmat. Te angol, francia, német és még a f…om tudja, milyen polgár, összességében Ejrópaji Junió! Lerakod szépen a pénzt, aztán reggelre száraggyá fel, mint a kétharmat.

Mert tudok én másképp is beszélni, van nekem másmilyen szavam is, ami nem ennyire diplomatás. Úgyhogy még egyszer elmondom, de most asztán tényleg utójjára: aggyad ide nekem a tijedé pénzet, oszt jó napot!