Mi is írtunk arról, hogy Orbán és a Nemzeti Együttműködés Kormánya átverte azokat, akik „önként” visszaléptek az állami nyugdíjrendszerbe. Miként arról is, hogy kiderült: a nyugdíjvagyont „eltőzsdéző” magánnyugdíjpénztárak (a kormányzati propagandával ellentétben) szép hozamot produkáltak azoknak, akik nem dőltek be a zsarolásnak, és tagok maradtak.

A nyugdíjvagyon einstandját tehát kezdetektől hazugságok övezik. Így aztán feltehetőleg egyetlen olvasónkat sem éri meglepetésként, hogy az eddigieket egy újabb hazugsággal koronázza meg a NER. Hiába ígérte meg ugyanis az átlépőknek Orbán Viktor (még 2011 februárjában), hogy az állami rendszerben is bevezetik az egyéni számlát, amire átvezetik az addig a manyup-ban felhalmozott megtakarításaikat, most véglegesen eldőlt: egyéni számla ugyan lesz, de a lenyúlt, mintegy háromezer milliárd forint értékű megtakarításnak búcsút mondhat, aki bedőlt Matolcsy 2010-es zsarolásának.

A tervek szerint, a mai napon fogadja el az Országgyűlés a kormány újabb egészségügyi salátatörvényét, amelybe ügyesen elbújtatva, lényeges, a nyugdíjrendszerrel kapcsolatos szabályokat is beletettek – bizottsági módosító javaslatok formájában. Ezek egyike arról rendelkezik, hogy (a korábbi ígéretekkel ellentétben) nem vezetik át az egyéni számlákra a 2013. január 1. előtt felhalmozott megtakarításokat.

Pedig az Országgyűlés 2010. december 6-án még egy politikai nyilatkozatot is elfogadott a kötelező magánnyugdíj-pénztári tagok védelméről. Ez kimondja:

• garantálni kell az egyéni számlavezetés intézményét az állami nyugdíjrendszerbe

átlépő, korábbi kötelező magánnyugdíj-pénztári tagoknak;

• garantálni kell az állami rendszerbe átlépőknek az egyéni számlára történő befizetések

értékállóságát;

• garantálni kell a kötelező magánnyugdíjpénztárból az állami rendszerbe átlépők

veszteségeinek jóváírását;

• garantálni kell az állami rendszerbe átlépők esetleges hozamának adómentességét, ha

2011 . január 31-ig átléptek és hozamukat kivették.

Ha őszinték akarunk lenni, akkor sajnos azt kell mondanunk, hogy az újabb megszegett ígéret, illetve az újabb ordas nagy hazugság nem ért minket meglepetésként. Az elmúlt (lassacskán) három évben már hozzászokhattunk ahhoz, hogy a kétharmad-féle garancia nem sokat ér. Ez csak egy újabb példa.

A legszebb az egészben, hogy a lenyúlás indoka (az államadósság elleni harc, ha valaki esetleg elfeledte volna) is teljes bukás. Az államadósság ismét a csúcson, magasabb, mint a kormányváltáskor. Nem véletlen, hogy hogy idén január 1-jétől nulláról indulnak az egyéni számlák, a magán-nyugdíjpénztári megtakarítást nem kell rá átvezetni. Ezt a pénzt ugyanis eltapsolta, eltőzsdézte, illetve egyszeri kiadásokra pazarolta el a kormány. Egész egyszerűen: nem maradt mit átvezetni.

Sokszor leírtuk már, de nem lehet elégszer elmondani: a hazudozás, a dilettantizmus és az unortodoxia mindaddig folytatódni fog, amíg szavazóik meggyőzéséhez elég lesz egy-egy három szavas jelmondat, mint például „csökkentettük a rezsit” vagy „megvédtük a nyugdíjakat”.

Mikor lesz már elég? Mikor jönnek végre rá az emberek, hogy ez a kormány nem értük, hanem belőlük él? Létezik, hogy bárki ebből akar újabb négy évet? Biztosan. (Simicska, Nyerges, Habony például) De hinnünk kell abban, hogy már nem ők vannak többségben.