Az elmúlt napokban elviselhetetlen hőség volt Európában, különösen Magyarországon. Talán ennek, a rendkívűli időjárásnak, nem kizárt, hogy a zsidóságát nyíltan bevallott EP-képviselő, Szegedi Csanád okozta ideológiai zűrzavarnak is köszönhetően, két ismert szélsőjobboldali közéleti személyiség, Kenessey Csaba Svájcból és Reiner Péter, a Kurucinfo munkatársa (illetve korábban ugyancsak szélsőséges szlogeneket hirdető Szabad Magyarországért Mozgalom sajtóügyeletese, Takács András) fordult a Kanadai Magyar Hírlap tevékenységét segítő hírügynökséghez. Kérésük lényege az volt, hogy írásaikat, tudósításaikat közöljék, illetve ismertessék a közismerten baloldali és liberális eszmeiséget valló elektronikus orgánumban és a nemzetközi médiában.

A megnevezett urak, leveleiket olvasva, tevékenységeik tudatában, nyilvánvalóan félreismerik, vagy nem értik a liberalizmus, a szabadelvűség lényegét… – ezért szükséges hangsúlyozni: a sajtó szabadsága, az eszmék szabad áramlásának szükségessége csak a demokrácia keretein belül értendő – azok számára, akik nem fogadják el a népcsoportok egyenlőségének elvét és idegengyűlöletet, fajgyűlöletet, erőszakot hirdetnek, mi nem nyújthatunk támogatást. Sőt, még olyan közösséget sem alkothatunk velük, mint a nemzetközi egyezményeket figyelmen kívűl hagyó magyar Országgyűlés, ahol a náci vagy hungarista nézeteket valló képviselők és a demokrácia törvényei szerint élők közé egyenlőségjelet tettek a mégegyenlőbbek.

2002-ben, megismerve az első Orbán-kormány ténykedését – emlékezzünk csak a Demeter család titkos kapcsolataira, a nyilas emigráció küldöttei parlamenti fogadására, a Kaya Ibrahim-ügyre, a Pákh-féle cégbirodalom terjeszkedésére – a szavazópolgárok baloldali liberális pártoknak adtak lehetőséget kormányalakításra… A Medgyessy- majd a Gyurcsány-kormányok összesen nyolc esztendőt kaptak arra, hogy Magyarországból kisöpörjék a nácizmus, hungarizmus, a fajgyűlölet szellemét, melyre úgy egyébként nemzetközi egyezmények is kötelezték volna őket.

Múltak az évek, súlyosbodott az ország gazdasági helyzete, s mint harmadik erő, alternatívaként lépett fel – immár legálisan, mert pártot is alapíthattak – egy újhungarista mozgalom, amely az addigiaknál is nyiltabban hírdette a nemzetiszocialzmus eszméjét. A Magyar Igazság és Élet Pártja, valamint a Független Kisgazdapárt és a Magyar Demokrata Fórum szélsőjobboldali tagozatai kiegészültek azokkal a csoportokkal, Szálasi Ferenc és Adolf Hitler ideológiáját valló szervezetek tömegeivel, akik eleinte csak egy-egy tüntetésükön vagy zártabb összejöveteleiken hangoztatták a Harmadik Birodalom és a Hungarista Munkásállam jelszavait – majd (a Fidesz MPSZ alig titkolt támogatásával) kirobbantották a 2006-os budapesti zavargásokat.

Gyurcsány Ferenc kormánya és az MSZP-vel szövetséges liberális SZDSZ-nek a Magyar Televizió székházát ostromló, gyújtogató, a rendfenntartókra rátámadó bandák fellépése sem volt elégséges figyelmeztető jelzés – azoké sem, akik már tíz esztendővel korábban megírták: a neonáci organizációk nem állnak meg a Kossuth Lajos téren… hanem, 1944. október 15.-i dátumot emlegetve, hatalomátvétel a céljuk.

A baloldali és liberális pártok – melyekre a nehezen kivívott demokráciát, a sorsunkat bíztuk – nem tettek eleget a vállalt kötelezettségeiknek, mikor nem számolták fel a MIÉP, a Jobbik Magyarországért Mozgalom, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Magyar Nemzeti Arcvonal, a Nemzeti Őrsereg, a Magyar Gárda és ezekhez hasonló újnyilas szervezeteket. – Ma már ott tartunk, hogy a magyar Országgyűlésben lévő neonáci párt képviselői, élve jogaikkal, bármikor hozzájuthatnak a veszélyeztetett helyzetben lévő kb. 100.000 zsidó és közel egymillió roma származású honfitársaink adataihoz. (Lásd: a Magyarország Ma illetve a 168 Óra 2010. január 25-én közzétett híranyagát!)

Napjainkban, mikor a magyarországi orgánumok egymást túllicitálva állnak sorba, hogy Zazrivecz-Vona Gábor pártvezérrel vagy nemzettestvéreivel interjút készítsenek, és élménybeszámolókra hívják Dúró Dórát a rasszista Jobbik Magyarországért Mozgalom országgyűlési képviselőjét – elfeledkeznek arról a tényről, hogy e pártnak az aktivistái gyilkolták meg a közelmúltban honfitársainkat, csupán csak azért, mert cigánynak születtek.

Érdemes megtekinteni – elrettentő példaként – a náci ihletésű Kurucinfo és Metapédia oldalait, melyen a magyarországi szélsőséges szervezetek már listát állítottak össze a zsidó közéleti személyekről és azokról is, akik védik, szimpatizálnak az üldözöttekkel.

Ha ez a párt egyszer hatalomra jutna, nagyon rövid idő alatt a demokrácia maradékát is elsöpörnék, azt a maradék-demokráciát melyet a Fidesz MPSZ a látszat fenntartása végett még szükségesnek lát.

Ma még csak kérik (koldulják) a nemzetközi segélyt és ezért engedményekre is képesek: éppen az elmúlt órákban, június 30-án jelentették be, hogy a főváros vezetése – ti. az Orbán-kormány – mégsem állítja fel Prohászka Ottokár püspök, a hungarizmus ideológusa szobrát… S bár a köztársasági államformát felszámolták, a párt és a kormány odafigyel az ellenzéki hangokra is.

Jegyzetünk végén – ha már figyelnek ránk! – még arra a nem túlzottan fontos apróságra hívnánk fel Orbán Viktor figyelmét, hogy az új magyarországi útlevelekben idézett nemzeti himnuszunk szövegében szereplő második szót ne a Schmitt-féle helyesírási szabályok szerint idézzék. Az „Isten áldd meg a magyart…” még a legnagyobb diktatúra közepette is két „d” betűvel írták – a jelenlegi kormány legalább ezen ne változtasson!

Szemenyei-Kiss Tamás