Mottó
"A cselekvés minden útja kockázatos, az elővigyázatosság tehát
nem a veszély kerülésében rejlik (ami lehetetlen), hanem a kockázat
kiszámításában és a határozott cselekvésben." Niccolo Machiavelli
Tündérország hitelei
A hitel akkor jó, ha nem baromságra
költi az ember. Amikor az ország hitel-ügyben is megosztott, amikor az
egyik oldal mindenért a bankárokat vádolja, a másik oldal pedig minden
probléma megoldását abban látja, ha megint két kézzel zabálnánk az
„olcsó” hiteleket, hajlik az ember arra, hogy unalmasnak látszó
grafikonokban keresse az elveszett igazságot. Talán nem hiába.
Egy félreértés eloszlatása
Mielőtt belemennék a hitel-nem hitel probléma felszínének kapargatásába, oszlassunk el egy félreértést. A bankárok nem Lucifer
közvetlen leszármazottai és nem isznak kisember vért, ellenben egyszerű
pénzéhes kapitalisták, olyan intézményeket működtetnek, amelyek
elsődleges célja a profit – hasonlóan egy iparoshoz, kereskedőhöz, vagy
bármilyen vállalkozóhoz. Nem megyünk ezért semmire akkor sem, ha a
pénzvilág „jóindulatát” várva esdekelnénk az olcsó hitelekért, vagy
bennük az ország megváltóit, felszabadítóinkat látnánk. Emellett vigyázó
szemeinket vessük a kincstárra, és tegyük fel a minden békemenetelő
fejében ott motoszkáló kérdést: „mennyi profitot talicskáztak ki a
bankok az országból a langyi szoclib-éra alatt”?
Az ábrán is látható ROE-mutató
megmutatja, hogy egy Ft befektetéssel hány % profitot tudott elérni egy
vállalat egy év leforgása alatt. Vegyük észre, hogy a magyar
bankrendszer nem volt jövedelmezőbb, mint a régió többi országának
bankrendszere, maximum 1-2 évig voltunk az átlag felett a 25%-is
ROE-val. Ellenben az elmúlt két évben – a végtörlesztés és a bankadó
miatt – elszakadtunk a régiótól, a magyar bankrendszer összességében
veszteségessé vált. Nem, ez nem tragédia. Pontosan annyit jelent, mint
jelentett az a 90-es években a veszteséges bányák bezárásakor. Ha nem
lehet pénzt keresni egy iparágban, akkor a tőke elhagyja azt az
iparágat. Ez lesz az olajiparral is egyszer, és ez zajlik most a magyar
bankrendszerben. Ha nincs profit, nincs tőke, ha nincs tőke… nincs
hitel?
Nincs hitel
Vagyis van, de túl drága. Ha valamiből
kevés van – gyémánt, urán, emberi szervek – akkor az drága, így ha a
tőkéből kevés van, akkor a kölcsöntőke, azaz a hitel is drága. Azt, hogy
tényleg nincs hitel, alátámasztják a következő grafikonok.
Tény,
ami tény, a magánszféra tényleg nem adósodik tovább, a lakosság 2000
milliárd Ft-ot törlesztett 2009 óta, ami még végtörlesztéssel együtt is
szép összeg, a vállalati hitelezés pedig a válság előtti állapot 80%-án
áll. Utóbbi esetében azt is érdemes megfigyelni, hogy masszívan
leszakadt az ország a régiós versenytársaktól, a Románok például a
válság előtti vállalati hitelállomány 115%-án állnak. A magyar állam,
mint harmadik „hitelszegmens”, nagyjából nullszaldós volt az elmúlt
években, azaz végre nem adósodtunk tovább.
Miért nincs hitel?
Annak, hogy valami nem fogy, két oka
lehet: vagy az, hogy nem áll rendelkezésre az adott dolog, vagy az, hogy
az adott áron nem veszi meg senki. A hitelállomány csökkenése ügyében
mindkét ok fennáll.
Miért nem áll rendelkezésre? Egyrészt,
mert a magyar bankrendszer a régiós országok bankrendszeréhez képest már
„nem jó buli”, és mivel a magyar nagybankok többsége
globális/regionális vállalat, szabadon tologathatja a tőkét a régió
országai között – most éppen Magyarország kárára. Másrészt azért sem áll
rendelkezésre, mert a külföldi anyabankoknak sürgetően szüksége volt a
cash-re, amikor az európai döntéshozók tavaly a tőkemegfelelési mutató
(Bázel II.) megemelése mellett döntöttek. És honnan veszi ki a pénzt a
központ? Hát azokból az országokból, ahol relatíve jó ez a mutató,
köztük Magyarországról. Harmadrészt azért sem áll rendelkezésre, mert a
magyar államnak égetően nagy szüksége van a pénzre a lejáró IMF/EU
hitel, és egyéb forrásból finanszírozott államkötvények
refinanszírozásához. Mivel gyorsan, és sok pénz kell az államnak,
relatíve magas kamatot ajánl, amivel egy vállalati, vagy fogyasztási
hitel nem tud versenyezni. Így az állam maga is hozzájárul ahhoz, hogy
méginkább kiszáradjon a hitelpiac.
A másik oldalról, azért sincs hitelezés,
mert nem kell senkinek a hitel. Nem csak azért, mert drága, hanem
elviekben sem kell. Az emberek félnek, tartanak a jövőtől, és ha már
egyszer behúzta a csőbe őket a bank, nehezen vesznek fel újból hitelt,
főleg ha azt sem tudják, lesz-e munkájuk egy hét múlva. A vállalatok
pedig látják, hogy a magyar piacra nem éri meg termelni, de az európai
piac is pang – minek adósítsák hát tovább magukat olyan beruházásokkal,
amelyeknek nem látszik a megtérülése? És ébredjünk fel, nyissuk ki a
szemünket, és vegyük észre: amíg a lakosság és az állam brutálisan el
van adósodva, mért várhatnánk a belső piacra bazírozó magyar KKV-ktől,
hogy hiteleket vegyenek fel? Ki venné meg a termékeiket? A
kivéreztetett, lakosság, vagy az állam? Mert a multikat eddig sem a
magyar bankrendszer hitelezte, rájuk kár fecsérelni a szót, amikor
vállalati hitelezésről beszélünk.
Baj, hogy nincs hitel?
Ismételjük el még egyszer: A hitel akkor
jó, ha nem baromságra költi az ember. A hitel akkor jó, ha abból a
jövőben sokkal gyorsabban gyarapodhatunk, mint azt hitel nélkül
tehetnénk. Ugyan időlegesen növeli a GDP-t, ha a lakosság felelőtlenül,
marhaságokra (LCD tv, elektromos fogkefe, nagyobb hűtő, nagyobb ház)
fordítja hiteleit, de lássuk már be végre, hogy ezzel a jövőnket ássuk
el. A lakossági hitelállomány drasztikus csökkenése ezért üdvözlendő,
egy megtisztulási folyamat kezdete, hozzátéve, hogy GDP zsugorodásához
időlegesen hozzájárul, hiszen hiányzik az a 2000 milliárd forint a
pénztárcákból és a gazdaságból.
A vállalati hitelezés visszaesése kettős
olvasatú. Ha a vállalatok azt panaszolnák állandóan, hogy „jönnek a
megrendelések, nem bírom kielégíteni az igényeket, annyira vinnék a
termékeimet, de egyszerűen nem kapok hitelt, és ezért nem tudok új
gépsort venni”, akkor nagy baj lenne. De nem így van, és ez valahol még
szomorúbb. A magyar bankrendszer által hitelezett vállalatok (szóval a
„nem multik”) ritkán állítanak elő nemzetközileg is versenyképes
termékeket, nagyban a magyar belső piacra orientáltak, a belső piac
pedig pang. Ezzel azt hiszem, a kör bezárult. De az is igaz, hogy olcsó
vállalati hitelek nélkül a jövőben nem fog menni, mert hitel nélkül
nincs jó ötlet, ami megvalósulhat.
Kommentáld!