Kinyomtatom • Elküldöm •Hozzászólások (#26)

Valóban undorító-e a katolikus egyház csak azért, mert gyerekek és pedofilok közül az utóbbiak mellé áll? Tehet-e erről minden egyes hívő? És tehet-e ellene?

Válasz Kerék-Bárczy Szabolcs és Balavány György írásaira

Alighanem tényleg hiba, ha a katolikus papok pedofil bűntetteiről indulatosan, nyers felháborodással írunk. Nem azért, mert a katolikus hívek megsértődnek – az a legkevésbé sem hat meg. Ilyen ez a demokrácia és szólásszabadság: időnként olyan véleményekkel találkozunk, amelyek rosszul esnek. Hol a katkók járnak így, hol az emósok.

A brutális támadás nem ezért probléma, hanem mert lehetőséget ad a hívőknek arra, hogy a homokba fúrják a fejüket. Elintézhetik az egészet azzal, hogy ez keresztényüldözés, és így már megint nem néznek szembe az egyházuk bűneivel és a bűnrészességükkel.

Természetesen a keresztény, specifikusan a katolikus hitet nem érintik a pedofilbotrányok. Még a cölibátus dogmáját sem közvetlenül. Nem attól lesz bűnrészes a templomjáró polgár, hogy hisz a szeplőtelen fogantatásban vagy a szentekben.

Azt viszont most már ő is tudja: ezek a bűncselekmények túlmutatnak azon, hogy akadt néhány beteg, megtévedt pap. A pedofil esetekről intenzíven levelezgetett a püspök az érsekkel, az érsek a bíborossal, írtak a Vatikánba, ahol Ratzinger iktatta és rejtegette az aktákat. Kiadott ugyan direktívákat a szigorúbb belső vizsgálatok érdekében, de a lényeg változatlan. A hierarchia egyik tagja sem csapott a homlokára azzal, hogy jesszusmária, ez a féreg gyerekeket erőszakolt meg, nem fogok én a kollégákkal levelezgetni, hanem ráhívom a kommandót, rohadjon meg a pokolban.

Nem, itt nem elfogadható a kisebb rossz etikája. Aki szerint gyerekek tízezreinek megrontásához képest az egyház PR-katasztrófája a nagyobb baj, az gazember. Semmiképp sem olyan, akinek erkölcsi kérdésekben lapot osztanak.

A holland szadistákat vagy az osztrák horrorkolostor papszörnyeit nem az egyház jelentette fel, ahogy egyetlen más bűnözőt sem. Ők lapítottak. Tudtak a visszaélésekről, de hallgattak, amíg tehették. Ennyi már kiderült.

Tudott mindenről II. János Pál is. És tudott róla a mostani pápa is – rendőrséghez Ratzinger bíboros sem fordult, de az egyházon belül keményebb fellépést szorgalmazott; csakhogy éppen a jóságos képű János Pál állította le. Ciki, de ez van. Logikájuk érthető, csak azt nehéz felfogni, milyen emberi minőség lehet az, akiben valós dilemmaként merül fel, hogy az egyház érdekeit védje, vagy a meggyalázott gyermekekét. Amilyennek Jézust lefestik, annak alapján számára például nem volna itt semmi kérdés.

És nem, ez nem múlt idő: ma is a sunyi lapítás a reflex. Nézzék csak, hát hol vannak innen az elmúlt egy hét legfontosabb hírei a kasztrált holland gyerekekről és az ausztriai kuplerájról? Hol van innen a bűnbánat?

Felelős-e tehát az egyházi hierarchia horrorisztikus bűneiért az egyszerű hívő? Nos, megadatott neki a lehetőség, hogy eldöntse.

Az megvan, mi most a hivatalos egyházi álláspont a hitetlenekről? Az, hogy akinek nem volt esélye megismerni Krisztust, mert mondjuk előtte élt vagy földrajzilag távol, az nem bűnös. Akinek viszont felkínáltatott a választás, és elutasította a megváltást, az megnézheti magát, és az idők végezetéig fog szenvedni az úgynevezett pokolban. Na, pont ez a logikája a hívek bűnrészességének.

Nem, a mezei hívőnek nem kell osztoznia a bűnben. Joga és kötelessége, hogy felmutassa a katolicizmus nemesebb arcát, de ehhez nem lesz elég egy mellékmondatban elismerni, hogy gyerekeket megerőszakolni csúnya dolog, és a tetteseket bújtatni is. A világi hívőnek megvan a lehetősége, hogy megtisztuljon, de ehhez szembe kell fordulnia a romlott egyházi vezetéssel, tüntetőleg, élesen és tömegesen. Mi baja lehet? Kiközösítik? Azok, akik a gyerekek megrontóit nem adták fel? Az ilyenekkel amúgy sem akar egy közösségbe tartozni épeszű ember. És nem hívja az ilyet szentatyjának se. Innen kiűzetni Istennek tetsző dolog.

Felelőssé akkor válnak a hívő tömegek, amikor az égbekiáltó bűnök ismeretében is úgy tesznek, mintha mi sem történt volna. Ha nem vonják kérdőre saját egyházukat, ha nem követelik meg az iratnyilvánosságot, azzal felmentést adnak a legborzasztóbb bűnökre. És ezzel magukra veszik és újratermelik azokat. Tiporjátok el a gyalázatost, és akkor feloldozást nyertek.