A jogállami keretek közül már régen kicsúszott jobboldali törvénygyár legújabb terméke szerves folytatása a több mint egy éve folyó módszeres rombolásnak. E folyamatban nincsenek keretek, semmilyen eszme vagy demokráciához kötődő vízió, csak a puszta akarat. Ilyenformán a törvényhozás könnyedén lép át szakmai szabályokon, jogi akadályokon, az alkotmányosságot már nem is érdemes említeni. A kiemelt jelentőségű ügyek gyorsabb elintézését célul kitűző T 3522. sz. törvényjavaslat beterjesztése is botrányos: mint mostanában oly sokszor, néhány órával a szavazás előtt került a képviselők elé. Sietőssé vált leépíteni a büntető jogalkalmazás alkotmányosságának néhány elemét, mert a kormányzati kudarcokról ismét át kell terelni a figyelmet a politikai ellenfél kriminalizálására. Ez viszont láthatóan nem ment jogállami keretek között. Ismét kiderült: a Fidesz nem képes alkotmányos korlátok között kormányozni, nincs az a többség, amely elég lenne ehhez egy ilyen politikai erő számára.

Már az alaptörvény sem biztosítja az alkotmányos büntetőjog Európában szokásos alapelemeit: nem mondja ki a halálbüntetés elvetését, nem biztosítja a fiatalkorúak speciális kezelését, egy embertelen büntetési nemet, a tényleges életfogytiglant viszont a világon egyedülálló módon beemel az alkotmányos szabályok közé. A minden szakmai előkészítést nélkülöző törvénygyártás terméke lesz az új Büntető törvénykönyv is. Évtizedek kellenek majd a társadalmi következmények enyhítésére.

Már a kiemelt jelentőségű ügyek körével is baj van: pusztán a pártpolitikai akarat emeli a kiemelt ügyek közé azokat, amelyeket a közhatalom vagy közvagyon működtetői követhetnek el (korrupciós bűncselekmények, hivatali visszaélés) illetve néhány egyéb gazdasági bűncselekményt (csődbűncselekmény, kartellbűncselekmény). Ezeknek a bűncselekményeknek egyszerűen kiemelt politikai jelentőségük van a Fidesz számára a „köztisztasági pánik” fenntartása miatt; a büntető igazságszolgáltatás ennek rendelődik alá – a magyar jogi hagyományok legrosszabb elemeinek megfelelően.

Iron Maiden of Nuremberg – wikipedia

De még ha lenne is társadalmi indokoltsága bizonyos bűncselekmények eljárási kiemelésének, külön eljárás intézményesítésének, az európai emberi jogi egyezmények és az alkotmányos garanciák sérelmével akkor sem járhatnak. Az őrizetbe vétel tartamának 72 óráról 120 órára emelése, az első 48 órában a védelemtől való megfosztás bizonyosan a magyar állam elmarasztalását fogja előidézni. De ennek az államnak már szinte mindegy, lassan csak a teljesen tájékozatlanok fogják a jogállamok közé sorolni. Alapvetően az a baj ezekkel a módosításokkal, hogy a büntető eljárás jogállami alappillérét fűrészeli el, a fegyveregyenlőség elvét. Olyan helyzetet akar előállítani a nyilvánvalóan politikai perekben, hogy a védelem sokkal rosszabb helyzetbe kerüljön, mint a vádképviselet. A kirívóan ügyészközpontú módosítás azt is lehetővé teszi az ügyésznek, hogy ott emeljen vádat, ahol akar. Nyilvánvalóan nem ott fog akarni, ahol várhatóan gyorsabban képes dönteni a bíróság, mert erre vonatkozó megbízható információja az ügyésznek nincs, hanem ott, ahova a politikai akarat megfelelően elkötelezett bírósági vezetőt nevezett ki. Ilyen eddig is volt, fasisztoid újságot közpénzből előfizető, a magánnyugdíjpénztári tagságukat megtartani szándékozó alkalmazottakat fenyegető bírósági politikai harcosokban nem volt hiány. A jövőben, kormányzati kinevezések mellett, ugyan mire lehet számítani? Megjegyzem: boldogtalan minisztersége idején a fékezhetetlen intelligenciájú és ezért fergeteges karriert befutott Balsai képviselő nevezte még ki őket.

Szóval be fog zárulni a kör: a koncepciós perek újabb szakasza jön, s a végletekig alázza meg a rendszerváltás utáni magyar társadalmat, amely egy ideig azt képzelte, hogy ennek már vége.

Fleck Zoltán