Sok megszállott fantaszta, küldetéstudatos őrült, népmegváltó diktátor hitte, hogy átformálhatja a történelmet. A végén mindegyik rajtaveszett.

Persze nem hiszem, hogy egyenes vonalú lenne a világ változása, de azt igen, hogy a mi kultúrkörünkben a legerősebb vágyak a szabadság köré szerveződnek. Ezért aztán az önkény emberei és rendszerei, a kisebb-nagyobb diktátorok bukásra vannak ítélve.

Ezért fog Orbán is megbukni, és dicstelen emléke marad csak a nemzet emlékezetében.

Amikor szabadságról beszélek, akkor persze nem csak a jogegyenlőségre gondolok. Mert a szegény szabadsága a magára hagyottság, a kiszolgáltatottság szabadsága. A szabadság nem egyszerűen annyit jelent, hogy nekem nincs kevesebb jogom, mert a jog fabatkát sem ér lehetőség nélkül. A szabadság több ennél, mert a szabadságnak szociális aspektusa is van, ami nagyjából annyit tesz, hogy nem csak ugyanannyi jogom, hanem ugyanannyi lehetőségem is van, mint másoknak.

Ez utóbbi természetesen nem abszolút kritérium. Születésünktől bennünk rejlő különbségeket, az adottságok és a tehetség sokféleségét, a családi háttér különbözőségét nem lehet megszüntetni. És hozzáteszem: meg sem szabad próbálni. De abban van mozgástér, hogy olyan világot építünk, amelyben szegény ember tehetséges gyereke is felemelkedhet, vagy inkább lemondunk ezekről a gyerekekről, és inkább a tehetős családok közepes tehetségű, szorgalmú gyerekeinek nyitunk utat.

Orbán nem ilyen világot épít. Ő, a szegény sorból trükkök százaival felemelkedett újgazdag most kiszolgálja új osztályát. Származási szégyenében túlbuzgón bizonyít. Lehet háza a Sváb hegyen (van neki), lehet szőlője Tokajon (van pár tucat hektár a család kezében), strómanok nevén nagy vagyont halmozhatott fel vállalatokban (mint, ahogy mondják, és sokak szerint többet, mint gondolnánk), de kultúrája megmaradt a faluszéli grund verekedős világánál: „Gyere ki a Kultúr elé öcsi, ha van valami baj!” A felkapaszkodott proli lenézi saját világát, szülei társadalmát.

Orbán erőszakosan, a tisztesség normáit felrúgva építi saját, és osztályának politika hatalmát, valamint a hozzá kötődők árnyék gazdaságát. Törvényt alkot a csókosok érdekében, cégeket zsarolnak meg emberei, elveszik, ami szerintük nekik jár. Törvényesen törvénytelenek. Mocskosak.

És ami a legborzasztóbb, hogy asszisztál hozzá ezernyi egyébként jóravaló ember: tudós, művész, tanár és még ki tudja hányan. Ki, mert családját elvitték a kommunisták, ki, mert tehetségtelensége miatt mindig csak negyedik volt most meg első lehet, ki meg őszintének hitt nemzeti buzgalomból, hogy elégtétel vegyen Trianonért, 1956-ért vagy bármiért.

De fogják magukat szégyellni pár év múlva. Mert ma még csak a huszonkét éve megbukott kvázikommunizmus bűneit vizsgálja csak a hatalom. De nincs messze az idő, amikor a vizsgálat tárgya majd megváltozik. Az lesz a kérdés, hogy mi történt a Fidesz uralma alatt az igazságszolgáltatásban, az üzleti életben, a kultúrában, a művészeti életben, az iskolákban és az egyetemeken, de nem folytatom.

Ki fog derülni, hogy hazug és korrupt volt a rendszer. És ez nem a normasértés következményeként alakult így, hanem ez volt a rendszer lényege.  Talán csak tíz, vagy húsz év múlva, de minden nyilvánosságra fog kerülni. Hogy kié volt a Közgép Zrt., hogy volt-e összejátszás a CBA-s fiúkkal, hogy miért ilyen megértő a katolikus egyház, hogy kik finanszírozzák a felcsúti fociakadémiát, hogy kinek a kezébe kerültek az első Orbán kormány alatt hatalmas kedvezményekkel privatizált állami gazdaságok.

És ugyanez le fog játszódni minden faluban és városban, a Fidesz hatalmasok gazdasági, üzleti háttere le fog lepleződni. És akkor, igen akkor, a mostani nagyfiúk és gyermekeik majd nem mernek kimenni az utcára, mert mindenki tudni fogja: hajdanán a nemzetről beszéltek, de csak magukra gondoltak.  

Le fognak bukni. És amikor ez megtörténik, akkor talán majd kisarjad egy új Magyarország.