2014. július 31., csütörtök, 18:25 Utolsó frissítés: 2014. július 31., csütörtök, 18:23

Szerző: Szlavkovits Rita

Címkék: Szeged; fizetős egészségügy; Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ; UNI-MED Kft.; Resch József;

Kinyomtatom Elküldöm

Tavaly ősz óta tesztelték, mostantól élesedik a térítéses betegellátás rendszer a Szegedi Tudományegyetem klinikáin. A szervezési feladatok bonyolításáért egy 100 százalékban egyetemi tulajdonban lévő cég felel. Az állami egészségügyi ellátás marad az elsődleges és kiemelt feladat, de a szabad kapacitásokat értékesítheti a rendszer. Az orvosok a munkaidőn túli, önkéntesen végzett munkáért pluszpénzt kapnak, a bevétel egy része a klinikák közös kasszáját gyarapítja. Mindenki jól jár?

Egy általános laborvizsgálat pár ezer forintba kerül. Egy "sima" röntgenvizsgálat 3300 forint, egy kontrasztanyagos 15-25 ezer forint. A mammográfiai vizsgálat 9900 forintba, egy ultrahang 15 500 és 60 ezer forint közötti összegbe kerül (kivéve a szívkoszorúér vizsgálatot, ami 98 ezerbe). A legegyszerűbb CT 15 ezerbe, MR-vizsgálat pedig 30 ezerbe kerül. A szürkehályogműtét altatás nélkül 190 ezer forint, a szívkatéterezés 340 ezer. Egy kéz- vagy vállműtét 280 ezer, egy térd- vagy csipőprotézis-műtét félmillió forint.

Ezekkel a július 15-e óta érvényes árakkal találkozunk a szegedi Szent-Györgyi Albert Klinikai Központ honlapján, miután letöltjük az intézetek díjszabását: mindez még korántsem felhasználóbarát, egy 59 oldalas dokumentumból kell kisilabizálni. De már valóság. Élesben működik Szegeden a fizetéses állami egészségügy, melynek révén a klinikák szabad kapacitásai terhére "bárki" számára kikerülhetőek a várólisták. Már ha van rá pénze.

Munkaidőn kívül

Márpedig a szegedi klinikák szinte mindegyike rendelkezik szabad betegellátás kapacitásokkal. A térítéses ellátások rendszerét ezekre a szabad vegyértékekre dolgozták ki, a főszabály szerint a térítéses ellátást kizárólag térben és időben elkülönítve lehet végezni. Magyarul munkaidőn kívül.

A Szegedi klinika új tömbjének építése 2013 júliusában

Fotó: Túry Gergely

Adott esetben egy szabad kapacitással rendelkező klinika megjelöli, hogy hány ágyon és hány járóbeteg-szakorvosi óraszámmal végzi a térítéses ellátást. Az elsődleges feladat továbbra is az állami egészségügyi ellátás biztosítása marad, a térítéses ellátásba való belépésről a betegnek nyilatkoznia kell, ahogy az Európai Unió bármely tagállamában biztosított betegeknek. Amennyiben nyilatkozik, hogy nem kívánja a várólistában számára megjelölt hosszabb ellátási időpontot kivárni, belép a térítéses rendszerbe.

Resch József, a térítéses ellátást bonyolító UNI-MED Kft. ügyvezetője hangsúlyozta, hogy a rendszer működését az egyetem ellenőrzi, és a működési engedélyt kiadó hatóság is figyelemmel kíséri a működés körülményeit.

Tesztüzem

A fizetős rendszer tavaly ősz óta pilot rendszerben működik 6 klinika részvételével. Január 1-től vette át a szervezést az egyetemi alapítású, 100 százalékban állami tulajdonú profitorientált UNI-MED Kft. Mostanra már a 18 klinika többsége csatlakozott a rendszerhez, az év végéig még 6 intézményt csatolnak be, így a teljes körű szakmai háttér biztosított lesz. Az úgynevezett tesztüzem alatt a térítéses ellátást végző személyzet a pluszjuttatást az egyetem bérszámfejtésén keresztül kapták meg, most alakítják ki azt a struktúrát, amelyben a térítéses betegellátásban részt vevő orvosok vállalkozóként, számlára juthatnak pluszjövedelmükhöz, oly módon, hogy szerződést kötnek az UNI-MED Kft.-vel. Az ellátások díjait úgy határozták meg, hogy az lefedje a költségeket (műszerek, felhasznált anyagok, rezsiköltség, munkadíjak stb.).

A kft. az elvégzett beavatkozásokról minden hónapban elszámolást készít, a bevételen osztozik a klinikai központtal, amely kifizeti az ellátásban közreműködő valamennyi dolgozót és dologi költséget, a maradék pedig a központ likviditását javítja. Az ügyvezető szerint mindenki jól jár, hiszen az önkéntes pluszmunkáért nem csupán az orvos jut pluszjövedelemhez, hanem az ápolószemélyzet is havonta változó összeggel egészítheti ki a minimálbérhez közeli alapfizetését. Úgy tudjuk, az eddigi tapasztalatok alapján egy ápoló 30 ezer forinttal, egy kezdő szakorvos 50-80 ezer forinttal kereshet többet, ami már valamennyit nyomhat a latban, hogy fékezze az elvándorlást.

Az orvosok elvándorlását nem szünteti meg

„Annyi pluszjövedelmet jelenleg nem biztosít a rendszer, hogy megakadályozza az elvándorlást – vélekedik Resch József – de azoknak, akik még pályájuk kezdetén tartanak, új lehetőséget adhat. A rendszernek vannak korlátai is, amennyiben szigorúan csak a szabad kapacitásokra épül. Megfelelő marketinggel, aminek a kezdetén vagyunk, azonban adhat egy lendületet a külföldi betegek idecsábításának, az egészségturizmus fellendítésének.”

Az állami szabad kapacitások „eladásával” a magánklinikák is jól járhatnak, hiszen amennyiben az állami szféra nem tudja kielégíteni az igényeket, az ellátást az ideérkezők a magánszférában megvásárolhatják, ahol a munkaidőn túl pluszmunkát vállaló vállalkozó orvosok már jelentősebb jövedelemhez juthatnak, ami már alternatívát jelenthet a külföldi munkavállalással szemben. „Az őszi negyedéves pilot üzem eredménye pármilliós bevétel volt csupán, de az idei kimutatások szerint már volt olyan klinika, melynek ezen betegellátási formából havi többmilliós bevétele keletkezett. Van realitása annak, hogy ez éves szinten akár a százmilliós nagyságrendet is elérheti.”

Képünk illusztráció

Fotó: Túry Gergely

A térítéses rendszeren túl, a klinikák bevételeinek további növekedésére lehet számítani a külföldi biztosítottak ellátásából is, hiszen az Európai Uniós tagállamok tarifa rendszere sokszorosa a magyar díjszabásnak, így a külföldi biztosítók érdeke is, hogy Magyarországon gyógyuljon a külföldi beteg.

Magánklinikák

„Kevés a fóka, sok az eszkimó” – jellemzi röviden a szegedi magánklinikai piaci helyzetet Bartha László, a Stefánia Klinikát működtető cég egyik tulajdonosa. Bartha László Szeged polgármestereként még 2000-ben azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy a 3 millió forint törzstőkével alapított Fuziomed Kft.-nek adta volna át a helyi városi kórház működtetését. A tervet helyi orvosok is ellenezték akkoriban, és a politika is beszállt a privatizációt ellenzők táborába.

Bartha szerint az idő őt igazolta, bár azt elismerte, hogy a magántőke bevonásának ma már nem járható útja a 15 évvel ezelőtti „technológia”.  A január óta Stefánia Klinika néven működő vállalkozást gyakorlatilag 2006 óta működteti, a tapasztalata az, hogy a városban sok hasonló profilú cég kínál gyógyászati ellátásokat, valójában annyi jövedelmet termelnek ezek, amennyi közepes színvonalú megélhetést biztosít a benne dolgozóknak, de korszerűsítésre, fejlesztésekre már nem futja. Az expolgármester érdeklődéssel tekint az egyetemi kezdeményezésre, annak várható hatására a helyi magánklinikák működésére, de valódi megoldást a finanszírozásra szerinte egy nagy állami biztosító jelenthetne, amelyekkel szerződve a betegek egyenlő esélyekkel gyógyulhatnának a magyar egészségügyi intézményekben