Amíg a többi munkagép évtizedeken át egész nap dolgozott a papírgyárban, az IFA tűzoltóautó főleg gyakorlatokra dugta ki az orrát a laktanya szertárából - amikor viszont baj történt, perceken belül robogott menteni a menthetőt. Szolgálati ideje végén bemutatjuk a hab-víz koktéllal oltó, NDK-s veteránt.

Papír néven emlegették CB-rádión a létesítményi IFA-t, a hűtőrács fölé erre is tükörírással került fel a Tűzoltóság felirat. A piros szín mára megfakult a napon, amúgy remek állapotban van. Még több fotó a galériában, kattintson a képre!

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Miközben bácsik garázsaiban vagy gyűjtőknél egész szép számban megmaradtak a Trabantok, Ladák és farmotoros Skodák, addig a szocializmus haszonjárművei mára elporladnak a telephelyek gazában. Ezek hobbijárműnek túl nagyok és lestrapáltak, felújításuk horribilis költségét pedig nehéz úgy felvezetni a családi kupaktanácsban, hogy ne legyen válókereset a vége. Azoknak viszont, akik mégis el tudnak helyezni és vezetni egy ilyen batárt, célszerű a legjobb állapotra törekedniük. Erre a legjobb garanciát sokáig a honvédség M-zárolt készletéből elcsípett ZIL-ek, Csepelek vagy Prágák jelentették.

Akad azonban egy másik csapásirány is: a tűzoltóautóké. Sóderrel vagy fával megpakolt társaikhoz képest ezek is nagyon keveset futottak, zárt laktanyagarázsban szokták tárolni őket, és mivel mindig bevetésre kész állapotban kell lenniük, garantált a folyamatos karbantartás. Helyi önkéntes tűzoltó-egyesületben még vénségükre is aranyat érnek, de ha alibi kell, más feladatokra, például termőföldek öntözésére is lehet hasznosítani őket. Közülük is a létesítményi járművek a legmegkíméltebbek, hiszen sosem kellett lakás- vagy tarlótüzekhez vonulniuk, hanem egyetlen gyárterületen szolgáltak.

Eleinte a tűzoltók mozgó boltnak csúfolták a redőnyös felépítményt, de ez a legpraktikusabb. Néhány IFA utánfutón saját motoros zugszivattyút is vontatott, az NDK-s néphadseregben ikerkerék helyett vaskos terepgumikat használtak

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Ilyen múltja van a cikkünkben szereplő IFA W50 LA-nak is, amely a Dunapack (korábbi nevén Csepeli Papírgyár) 370 hektáros területét őrizte évtizedeken keresztül, és összesen 41 ezer kilométert mutat a számlálója. Most azonban eladósorba kerül, utódja már benn áll a jókora csarnokban: egy Ford Ranger. A méretcsökkentést gazdasági szempontok indokolták, és jogszabályi változások tették lehetővé, ebben a létesítményben ugyanis saját tartályos jármű (gépjárműfecskendő) helyett tűzoltó gépjármű is megfelel, a tömlőket úgyis tűzcsapokra vagy víztározóra csatlakoztatják.

Norma szerint tizenkét percen belül kell megkezdeni az oltást, de nem sokkal később három környező hivatásos tűzoltóegység is ki tud érkezni a telepre, ahol most elsősorban kartonpapírgyártással és szelektív hulladékfeldolgozással foglalkoznak. Mint Papp István alezredes, az Őrmester Nyrt. Dunapack papírgyár létesítményi tűzoltóparancsnoka elmondta, kisebb tüzekhez rendszeresen kivonulnak, az utolsó nagyobb oltásra pedig tavaly szeptember 1-jén volt szükség egy épület bontásakor - még az IFA közreműködésével.

Többféle sugárképpel tud oltani a gyorsbeavatkozó tömlő, az IFA húszméteres körzetében. Az előtérben már ott áll a keletnémet veterán utódja, a Ford Ranger

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Ahogy összegyűlnek kollégák, előkerülnek a sztorik a régi tűzoltókocsikról, köztük a benzines GAZ-66-osokról (TÜ-2) és a magyar teherautó-gyártás kimúlását sokáig túlélő Csepel szerkocsikról. Az IFA a középkategóriát képviselte tíztonnás gördülő össztömegével, és nagyon elterjedt típus volt minden egyesületnél. Szervokormányát áldották a sofőrök, de a négyhengeres dízelmotorból kipréselt 123 lóerővel nem volt az utak ördöge. A víztartályt és málhát cipelő kivitelek végsebessége 72 km/h, és hadilábon álltak az emelkedőkkel - hegymenetben néha még a biciklisek is meg tudták előzni.

Máig képes viszont az IFA arra, hogy országúton tartsa a normákban előírt legalább 61 km/h-s sebességet, földúton vagy murván pedig tartósan 30 km/h felett tud baktatni. Terepen és oltás közben felázott talajon nagy előnyt jelent a W50LA kivitel összkerékhajtása, szorult helyzetben pedig felezőváltót is lehet kapcsolni. Négyajtós, hatszemélyes vezetőfülkéje egy külön gázolajkályhával álló helyzetben is fűthető, mégpedig igen hatékonyan: a tapasztalatok szerint télen ötvenfokos szaunává tud alakulni a duplakabin. Klíma persze nincs, de nyárra legalább ott van a két kibillenthető tetőablak.

Egyszerű lemezből készült a műszerfal, a kapcsolók és órák egy része a Trabantból és Wartburgból ismerős. Ez még az eredeti kormánykerék, amit a sofőrök előszeretettel cseréltek le jobb fogású Ikarus 200-as volánra.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Ahogy elindulunk egy próbakörre a gyártelepen, az anyósülésen zötyögve feldereng, mennyit nőtt mára a teherautók komfortja: az IFA dobál, igen puritán a belseje, a fülke közepén pedig hangosan röfög a motor. A maga korában, 1965-ös bemutatásakor korszerű volt a W50, de a sikeres típushoz 1990-ig nem is nyúltak érdemben a német demokratikus pajtások, az erősebb L60 utódmodellt pedig a négyütemű Trabantokhoz és Wartburgokhoz hasonlóan elfújta a rendszerváltozás szele. A papírgyári példány viszonylag kései, ’86-os, de igazi veteránérzést ad, rusztikus munkagép-bájjal és panorámával fűszerezve. Itt új értelmet nyer a tűzoltózsargon: az IFA nem megy, hanem vonul.

Megérkezünk egy kevéssé forgalmas részre, ahol bemutatót tart tudásából a szerkocsi, a fékezések folyamatos mérgeskígyó-sziszegését a szintén sűrített levegős kézifék sóhajtása zárja le. Nem állítja le a motort a sofőr, hiszen egy külön oldható tengelykapcsolón keresztül ez hajtja meg a szivattyút, amit a felépítmény hátuljába telepítettek. A szögletes TLF-16 doboz egyébként szintén NDK-s gyártmányú, de nem a ludwigsfeldei IFA-üzemben, hanem egy másik állami gazdaságban készült. 1984-ben mutatták be a GMK utónevű új felépítményt, ami a gazdasági munkaközösség helyett a német Ganzmetalkoffer szó rövidítése, és arra utal, hogy teljes egészében fémből készült.

Percenként 2200 literes névleges teljesítményű a lent látszódó centrifugálszivattyú, vagyis hamar kiürítené a víztartályt. Magyar matricák kerültek a gyári német feliratokra, a jobb alsó panel az irányítópult

Fotó: Hajdú D. András - Origo

A régi keletnémet gépjárműfecskendők még fém-fa vegyes építéssel és felfelé nyíló oldalajtókkal épültek, az újabbakon viszont már alumíniumredőnyök felhúzása után lehet megközelíteni a szivattyú- és málhateret. Utóbbiban utaznak a porral oltók, feszítővágók és más, oltáshoz vagy műszaki mentéshez szükséges felszerelések, a napozóterasznak is beillő, fapallókkal borított tetőre pedig olyan eszközök kerültek, mint például a dugólétra. Ahogy a vadonatúj, magyar gyártmányú Rába-Heros, úgy a közel harmincéves IFA fecskendőbemutatóján is lenyűgözött az átgondolt és célszerű kialakítás.

Egy papírgyárban nem illik gyújtogatni, úgyhogy az oltási próbához csak odaképzeltük a pusztító lángokat, annál is inkább, mert a nyugdíjas NDK-s tűzoltóautó habképző szerelvényei már nem működnek. Valaha épp ez volt a típus egyik különlegessége, az 500 literes tartály tartalmát speciális anyagok, például olajtüzek oltásához használtak, akár vízzel tetszőleges arányban vegyítve (ezt hívja a szaknyelv nyomóoldali habkeverésnek).

Húsvéti locsoláshoz vagy vizespóló-versenyhez kicsit erős lenne a kiemelhető vízágyú kapacitása. Összehajtható munkaállványról lehet irányítani

Fotó: Hajdú D. András - Origo

Ezúttal tehát maradtunk a víznél, amit az IFA két forrásból tud az oltáshoz beszerezni: van egy saját, 2000 literes tartálya a felépítmény gyomrában, vagy külső lelőhelyről is lehet táplálni. Ez általában tűzcsapot jelent, de patakból, tóból vagy víztározóból is tud felszívással vagy éppen mélyszívóval utánpótlásról gondoskodni. Most tűzcsapra csatlakozott a köldökzsinórja, majd néhány szelep nyitása után a dízelmotor mellékhajtására kapcsolódik, és munkához lát a szivattyú. Hátulról, a redőny mögötti kezelőpultról minden funkció (még a motor alapjáratának emelése) is vezérelhető, de a kezelőpanel itt természetesen még nem LCD-kijelzőt, hanem sok kart, gombot és analóg mérőműszert jelent.

Először egy húszméteres gyorsbeavatkozó csővel kezdődik meg az oltás, de ezt ne olyan egyszerű műveletnek képzeljék el, mint egy locsolást a kerti slaggal. Mindig a tűz fajtájához kell igazítani a sugárképet, hiszen az oltásnál a hűtő hatás a legfontosabb, a vízszemcséknek pontosan a tűzben kell elpárologniuk. Következő gyakorlatként az első lökhárító alá telepített avaroltót üzemelik be, ami az FKF-es locsolókocsikéra emlékeztet. Annál azonban komolyabb a feladata, hiszen nemcsak a lángoló tarlót vagy gyepet oltja, hanem lángba borult helyszínen az IFA alatt járhatóvá teszi az utat.

Elöl ketten, hátul négyen utazhatnak a duplafülkés IFA-ban, és itt helyezik el a legénység oxigénpalackjait is, hogy az oltás helyszínén minél hamarabb fel lehessen venni őket. Az izzasztó gyári műbőrt szövetkárpit váltotta fel.

Fotó: Hajdú D. András - Origo

A legvagányabb oltórendszer azonban nem ez, hanem a fülke tetejére költöztetett vízágyú, amely egy jókora tetőablak kinyitása után pneumatikusan kitolható 40 centit. Egy szétnyitható platformon áll a tűzoltó, és a motorok kormányához hasonló konzollal tudja irányítani a sugárcsövet – akár menet közben is, a víztartály tartalmát használva. Természetesen ilyenkor nem a hátsó szivattyútérben lévő kezelőszerveket használják, a mozgó oltáshoz szükséges összes gomb megvan a kabinban is. Némi fantáziával kitalálható, hogy a kelet-európai régióban egykor tömegoszlatásra is használhatták a vízágyút, de ennél a létesítményi IFA-nál mindig békés célokat szolgált a monitor szaknevű eszköz.

A próba végén úszik minden a tűzoltókocsi körül, és néhány ablaktörlőzés után, hosszú vízcsíkot magunkután húzva visszatérünk a laktanyához. Közben eszembe jut, hogy mára e szakma vonzereje is megkopott, nem sok gyerek dönt úgy, hogy tűzoltó szeretne lenni (igaz, katona vagy vadakat terelő juhász még kevesebb). Aki viszont ezt a hivatást választja, aligha fog már IFA-kkal vonulni, hiszen koruk miatt érdemeikre való tekintettel leszázalékolták őket. Steyr, majd Mercedes fecskendők vették át az NDK-s járművek helyét, de megbízhatóságuk miatt máig sok egyesületnél számítanak rájuk - tartalékosként.

Bemutatónkat a BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közbenjárásával az Őrmester Nyrt. Dunapack létesítményi tűzoltóságának köszönhetjük.

ORIGO