Szokatlan dolog történik hazánkkal, azokat a figyelmeztetéseket, amelyeket a múlt héten nekünk címeztek, a legritkább esetben szokták Unión belül megfogalmazni. Valami elkezdődött?

Érdekes az alaptörvény negyedik módosításának (az alkotmányosság lényegi lenullázása, a kampány korlátozása, a lakhatási szegénység szankcionálása, a gyűlöletbeszéd büntethetősége, a röghöz kötés és a család fogalmának szűk meghatározása) vitája itthon. Az érdemi kérdésekről, azaz a módosítás tartalmáról alig esik szó, sokkal inkább arról, kik és hogyan tüntetnek vagy lépnek fel ellene, és mit reagál a kormány. Kényelmes helyzet ez a Fidesznek, így nem kell válaszolnia olyan kérdésekre, hogy mi értelme ezeknek a módosításoknak saját hatalmuk kiterjesztésén kívül, elég mindenre azt felelni: az ellenzék kelti a hisztériát, mert ez a politikai érdeke. (Az ellenzéknek természetesen ez a politikai érdeke, ami jelen esetben meglehetősen keveset változtat azon, hogy az ellenzéknek igaza van).

Hanem most mintha megváltozott volna valami. Négy EU-tagállam, köztük a legjelentősebb gazdasági-politikai hatalommal bíró Németország külügyminisztere levelet írt Barrosonak, amelyben a fentiek miatt az uniós támogatások felfüggesztésének lehetőségét is felvetik. Ez meglehetősen érzékenyen érintené hazánkat, lévén a hazai fejlesztések 97 százaléka uniós pénzből valósul meg. A történeti hűség kedvéért jegyezzük meg, hogy Orbán érvelhet úgy is, hogy három szocialista és egy liberális miniszter fogott össze ellene, de a néppárti, jobboldali Barrosoról ezt már igen nehezen tudja elmondani. Közben az Egyesült Államok is hasonló aggályokat fogalmazott meg, de azok messze vannak, és különben sem ők döntenek a kohéziós alapokról.

A fő kérdés ezek után, hogy vajon tényleg változás következett be az uniós tagállamok viselkedésében és meggyőződésében Magyarországgal kapcsolatban, vagy ez csak egy hirtelen fellángolás, amely megint elül, ha Orbánék megváltoztatnak két szót a tervezetben, majd elfogadják lényegében azonos tartalommal? Eddig ugyanis többnyire ez történt: az európai aggályokat követően a Fidesz rendszeresen tett két lépést hátra, majd miután elhitette főként néppárti barátaival, hogy semmi probléma, megszavazta a jogkorlátozásokat.

"Semmi esély sincs, hogy visszavonjuk az alaptörvény-módosítást, nincsenek emellett érvek." – mondja a lényegtelen, hogy kicsoda, holott a volt köztársasági elnöktől, a jogvédőkön át a különféle nemzetközi intézményekig mindenki csak érvelt. Eddig. A külföldi szereplők most belengették az egyedülit, amelyet a rendszer tisztel: az erőt.

Annak épeszű ember nyilván nem örül, ha az országától támogatást vonnak el, illetve fagyasztanak be, főként nem recesszió idején. Annak viszont igen, ha a jogállamiságot lényegében zárójelbe tevő törvénycsomag nem lép életbe. Annak megint nem, hogy, ha ezt külföldről érik el, és ezzel lehet folytatni az amúgy erőtlen és ötlettelen ellenzék és civil demonstrálók hazaárulónak, idegenből pénzeltnek bélyegzését.

A dolog viszont nem úgy kezdődött, hogy az unió visszaütött, bármennyire is szeretné ezt Orbán Viktor elhitetni. Mert az a helyzet, hogy jelenleg jobban képviselik Magyarország állampolgárainak érdekeit Brüsszelből, mint Budapestről.