Mire beköszönt a március, rendszerint már nagyon elegem van a télből, vágyom a szabadba, érezni akarom magam körül az illatokat, látni a természet kibomló sokszínűségét. Azt hiszem, ezzel a vágyammal nem vagyok egyedül.

Soha nem szerettem a bezártságot, az ablakból nézni a természetet nem az én műfajom. Én részt venni szeretek a dolgokban, mozogni, rácsodálkozni a világra és örülni neki. Nem szeretem a korlátokat, nem szeretem, ha bármi megakadályoz, hogy megéljem a dolgokat – legyen az hideg, hózivatar vagy akár betegség.

Már régebben olvastam az inkontinenciáról, a vizelettartási nehézségekről, de ez a probléma olyan volt nekem, mint a szökőár: szörnyű, de szerencsére nem velem történik. Amikor néhány hónappal ezelőtt észrevettem magamon az első jeleit, egyszerűen nem akartam elhinni. Ez nem korrekt – gondoltam –, még ötvenéves sem vagyok, egész életemben egészségesen éltem, mozogtam, figyeltem a testemre és kiegyensúlyozott, stresszmentes munkakörben dolgoztam. Ez nem igazságos. Pedig megtörtént, és az egyszerű vizelettartási nehézség nálam különösen sok problémát okozott.

Együtt élni a kellemetlenséggel

A barátaimmal, akikkel évek óta szerveztünk erdőjárásokat, egyre kevesebbet találkoztam. Ha elmentem velük egy kirándulásra, másra se tudtam gondolni, mint hogy mikor érünk már egy vécéhez. Ha felszálltam a buszra, az utastér sarkában lapulva figyeltem a körülöttem lévő arcokat: nem érzik-e rajtam azt a bizonyos szagot? Egészen a paranoiáig hatalmasodott bennem az érzés, így végül már csak egyedül, a lakásom fedezékében éreztem biztonságban magam. Vendégek nálam? Azelőtt minden héten kétszer a szüleimmel vagy a barátaimmal vacsoráztam, most napokon át azon agyaltam, milyen udvarias, de egyértelmű kibúvót találjak, ha valaki bejelentkezne hozzám. Én, aki egész életemben nyüzsgő, mozgó, hatalmas szabadságvággyal megáldott ember voltam, most a lakásom kalitkájában éltem.

Valamit tenni kell

Hogy miért nem próbálkoztam valamilyen megoldással? Eleinte szégyelltem a problémámat, aztán persze beláttam, hogy ez nem mehet így tovább. Nem a középkorban élünk, bizonyára ezernyi megoldás, termék létezik már az inkontinenciára. Az interneten tájékozódtam, fórumokon beszélgettem sorstársaimmal, akik közül többen az intim betétekben látták a megoldást. Hát nekem a legkevésbé sem jelentett megoldást.

Azt gondoltam, menthetetlen üldözési mániában szenvedek, mindenhol, ahol megfordultam, szimatolni kezdtem, és mintha állandóan éreztem volna magamon ezt a kellemetlen, szúrós szagot. A munkahelyemen sokáig nem volt probléma, saját helyiségben dolgozom, és ritkán jönnek be idegenek. Ám amikor egyszer belépett a főnököm, és szó nélkül az ablakhoz lépett, hogy kiszellőztessen, be kellett látnom, ez így már nem mehet tovább.

Szégyen nélkül

Félretéve minden szégyenérzetemet, több orvost is végigjártam. Megosztottam a problémámat, kertelés nélkül elsoroltam a tüneteket, számba véve, mikor, milyen gyakran jön rám a vizelési szükség, mikor kezdődött, és milyen tapasztalataim vannak azóta. Akkor jött az igazi meglepetés: nem holmi elszigetelt problémáról, valamiféle istencsapásáról van szó. A fél világ vizelettartási nehézségekkel küzd – legalábbis azóta így tűnik nekem. Az orvosok aztán megnyugtattak: kimondottan nekem, az én gondomra gyártott, készített termékre van szükségem. Dehogy kell nekem lemondanom a kirándulásokról, a baráti vacsorákról, a közös kávézásról a kollégákkal! Nem kell a buszon szimatolnom, vagy különböző kifogásokkal kisomfordálnom a moziból, csak hogy vécére menjek. A szabadságvágyamnak nem szabhat határt egy ilyen apró egészségügyi probléma. Az orvosjárás után rögtön a TENA Lady termékeket kezdtem használni, és néhány óra múlva éreztem, hogy ez az, amit hónapok óta kerestem. Már csak nevettem magamon. Miért volt szükség a szégyenérzetre? Hiszen itt volt az orrom előtt a megoldás. Először titokzatos volt nekem az elnevezés: Fresh Odour Control rendszer. Nem is kell érteni, egyszerűen megtapasztaltam, hogy ez a rendszer teljes egészében megköti, magába zárja a nem kívánt nedvességet, láss csodát: megszűnik a kellemetlen szag.

Most, hogy itt a tavasz, és virágba borult a kiserdő a házam mellett, semmi sem állíthat meg: irány a természet, ki a friss levegőre, élvezek minden pillanatot, és hálát adok ezért az érzésért. A tavaszi illatokat most már semmi nem zavarja meg.