2009 áprilisában Bajnai ellen tüntetők libával támadnak. Az akció másképp, de folytatódik
MTI - Szigetváry Zsolt A Vidékfejlesztési Minisztérium tegnap tárgyalásra hívta az úgymond „10 évvel ezelőtt

kisemmizett gazdákat”. A szaktárca „újranyitja a Hajdú-Bét aktáit”, jelentette be Hoppál

bboldali politikai arzenálból a Hajdú-Bét ügye. Az ország egykor legnagyobb baromfi

feldolgozójának emberi tragédiákkal kísért összeomlása összekapcsolható Bajnai Gordon

nevével, sőt, tegnap már habozás nélkül össze is kapcsolta a szóvivő.

Ez a lényeg. Az csak a ráadás, hogy a hét végén megjelentek a hírek, hogy a

vidékfejlesztési tárca a közeli napokban egyeztetésekbe kezd a cég egykori

gazdakárosultjaival és „keresi annak lehetőségét, hogy a kárt szenvedett állatbeszállítók

legalább részleges kompenzációban részesülhessenek”. Azt ugyan minden szakember

tudja, hogy ilyesmire tíz-tizenkét év múltán sem pénzügyi, sem jogi lehetőség nincs, arra

azért jó a felvetés, hogy lehessen bajnaizni kissé.

Az egykori miniszterelnököt – a válságtörténet kapcsán – gyakran emlegeti a jobboldal

„libásként”. Pedig Bajnai libával életében nem foglalkozott, a cég operatív vezetésében

(vagyis a veszteséges termelés irányításában) szerepet soha nem vállalt.

A szerencsétlenül járt termelők sorsáért sem személyesen, sem cégvezetőként nem

felelős – ezt nem mi mondjuk, hanem több tucat rágalmazási, becsületsértési, illetve

sajtó-helyreigazítási perben született ítélet.

HIRDETÉS

A Hajdú-Bét története közgazdasági értelemben sajnálatosan egyszerű. A vállalat képtelen

volt annyi árut olyan áron értékesíteni, amennyivel működési költségeit és az alapanyagok

árát fedezni tudta volna. A cég már 1996–97-től vaskosan veszteséges volt, 1998-ban a

Wallis már 10 milliárdos mínusszal vette át új főtulajdonosként. Aztán jöttek a további

csapások: a madárinfluenza, a baromfipiac beszűkülése és nem mellesleg az a tény, hogy

a kül- és belpiacon egyaránt fő versenytársnak számító Bábolna közben szinte

számolatlanul kapta a tőkepótló állami milliárdokat. Így nehéz volt versenyezni. Bajnai

2001-es Wallis-vezérigazgatói színre lépésekor igazából már csak az volt a kérdés,

meddig odázható az összeomlás.

A főtulajdonos ebben az időszakban még újabb 10 milliárdot belerakott a halódó

baromfivállalatba (hátha sikerül legalább részben életben tartani), de addigra már mindenki

tudta: az üzletnek vége.

Persze a Wallis bukott tíz-egynéhány milliárdja nem mérhető össze a kistermelők –

személyes és családi egzisztenciájuk összeomlását előidéző – elveszett egy-két-tíz millió

forintjával. Őket megvigasztalni lehetetlen, hiszen a máig siratott pénzüket igenis a velük

szerződött tulajdonostól várták. Az pedig nem fizetett – az összes többi a szemükben már

csak okoskodás. Erre épít az a logika, amely most Bajnait – szinte bizonyosan –

megpróbálja majd az ügy egyszemélyi felelőseként felmutatni. Vizsgálódás lesz itt, amely

nyilván megállapítja, mennyi disznóság történt az emlékezetes libaügy körül, a gazdák

viszont érdemi kormányzati segítséget most sem kapnak. Ahogy 10 évvel ezelőtt sem

kaptak. Alighanem ezért is Bajnai lesz a hibás.