Kinyomtatom • Elküldöm •Szóljon hozzá

Sosem látott méretekben irtotta az emberiséget, senkinek nem kegyelmezett és mégis Istenként tisztelték. Megbuktatta a marxizmus-leninizmust, kommunisták tömegét küldte halálba személyesen. Közben pedig szomorú volt és boldogtalan. Sztálin hatvan éve halott.

Világ fájáról,
népek ajakáról
téptem, kötöttem ezt az éneket,
hogy útján testvérdalokra találva,
úgy köszöntse Sztálint, mint hű sereg:
Békénk várfala, jövendőnk sziklája,
köszöntjük s köszönjük e hetven évet! –
s nem hull alá, nem hallgat el a dal,
tovább dalolják boldog nemzedékek!

Elvtárs,
mit kössek, fonjak még dalomba,
hogy méltó legyen köszönteni Őt,
aki e szélcibálta, jégvert honra,
népünk feje fölé emelt tetőt?
- Versedbe, költő, szívünk lángját fonjad,
hogy a Kreml tornyáig föllobogja
a hűség és a hála énekét!

/Zelk Zoltán: A hűség és a hála éneke - részlet/

Alig pár évvel azután, hogy Zelk Zoltán, az utóbb gyerekverseiről ismert, általános iskolák falairól mosolygó kedves íróbácsi megírta ezt a rettenetes hősi költeményt az emberiség legcsodálatosabb férfijáról, Sztálin, a népek istenként tisztelt atyamesterhez képest meglehetősen méltatlan körülmények közt kimúlt. Épp hatvan éve, hogy agyvérzést kapott, de direkt, vagy félelemből senki sem mert hozzányúlni, ezért órákig feküdt magatehetetlenül, majd meghalt, 1953. március 5-én.

Isteni mítoszának lerombolásához már akkor hozzáfogtak elvtársai, de uralmának mérlege még ma sem végleges. Ám amit eddig tudunk, Sztálin az alapján is biztos dobogós a föld leggonoszabb diktátorainak versenyében. Nem biztos, hogy sok értelme van ilyen összehasonlításokat tenni, de a Hitler által kiirtottaknak a sokszorosa, 20, durvább saccolások szerint 60 millió ember köszönheti neki a halálát. Ennél valószínűleg csak Mao Ce-tung uralma alatt végeztek több emberrel.

Dzerzsinszkij és Sztálin. A hozzá közel állóknak sem kegyelmezett. Dzerzsinszkij viszont már nem élt a leszámolások idején. Fotó: AFP / Ria Novosti

Sztálin nem sok mindenben különbözött a többi diktátortól, amennyiben frusztrált, paranoid és korlátolt ember volt, akit egy ponton túl csak és kizárólag a hatalom maga érdekelt. Ugyanakkor „helyzeti előnye” volt: Oroszországban – a Szovjetunióban - minden óriási léptékű. Így aztán, amit uralma alatt művelt, az mind óriási volt. Óriási és értelmetlen építkezések, óriási éhínség Ukrajnában, Nagy Honvédelem, Nagy Terror. És a föld legnagyobb, legtöbb áldozatot követelő láger-rendszere, a Gulag.

Megbuktatta a marxizmus-leninizmust és megölte a vezetőit

Amiben mégis egyedi volt Sztálin, az a gátlástalanság foka. Bár ez is jellemző diktátor tulajdonság, de Sztálin tényleg mindenkivel leszámolt. Nem csak az osztályellenségekkel, de háborút viselt a parasztság ellen, egész népeket deportált, vagy kiirtatta a komplett lengyel tisztikart a katyni erdőben. Ugyanakkor valószínűleg senki parancsára nem öltek meg annyi hű kommunistát, sőt, sztálinistát, mint ő maga. A harmincas évek második felében, a Nagy Terror néhány éve alatt óvatosabb becslések szerint is többszázezer embert gyilkoltak meg, köztük a hadsereg, az értelmiség és a párt elitjét. Sztálin nem kegyelmezett régi harcostársainak sem, személyesen rendelte el perbe fogásukat, megkínzatásukat, vagy kivégzésüket. Aztán pedig a kivégzéseket és kirakatpereket bonyolítóit is utánuk küldte. Külpolitikájának is jellemző eleme, hogy bár világszerte a nácizmus legyőzőjeként tiszelték, a II. világháború elején még együttműködött a III. Birodalommal, például Lengyelország felszámolásában.

Maxim Gorkij íróval. Írók tömegét végeztette ki, valószínű, hogy Gorkij halálában is a titkosrendőrség segédkezett. Fotó: AFP / Lapi

Sztálin főműve a marxizmus-leninizmus megbuktatása volt. Az a rendszer, amit ő kiépített a harmincas évek végére, teljesen ellentétben állt azzal, amit Lenin és a bolsevik forradalmárok hirdettek a forradalmak kezdetén. Ők olyan rendszert akartak, ahol az egyén uralmát és a hierarchikus hatalmi rendet felváltja a kollektív uralom, az egyénekből szervezett közösségek kollektív vezetéssel működő rendszere. Sztálin azonban ebből egy olyan rendszert hozott létre, ami totálisan központosított, hierarchikus, a vezető testületek hatalma pedig formális. Hiszen hiába választások és ilyen-olyan bizottságok, ha a döntések a vezér és az alvezérek dácsáiban és vacsoraasztalainál születnek.

A sztálinizmus csúcsán sem bizottságok és elnöki tanácsok állnak, hanem a legfőbb vezér. A személyi kultusz fogalma korábbi, mint a sztálinizmus, de Hruscsov használta először a Sztálint elítélő 1956-os XX. szovjet pártkongresszuson abban az értelmében, ahogy ma használatos. Sztálin személyi kultusza valóban párját ritkította. Zelk Zoltán fent idézett költeménye porszem volt abban a giccsrengetegben, amiben életével elhalmozták. Városok és utcák vették fel a nevét még nyugaton is. Magyarországon a 70-es sorszámú trolik ma is az ő emlékét viselik, de 1989-ig külön törvény volt érvényben az emléke ápolásáról.

Koba szomorú

„Folyamatosan boldogtalan, mert nem képes meggyőzni mindenkit – sőt önmagát sem – arról, hogy mindenkinél nagyszerűbb.” Ezt állítólag Buharin mondta Sztálinról, aki egy másik idézet szerint első felesége temetésén, még 1907-ben azt mondta, hogy feleségével együtt az emberiséggel kapcsolatos meleg érzései is sírba szálltak.

Fotó: AFP / Ria Novosti

Sztálin nem csak búskomor volt, de élete előrehaladtával egyre paranoidabb is. Második felesége 1932-ben öngyilkos lett, de korábban már a megőrülés jeleit mutatta. Három gyereke közül csak egy élte túl a Szovjetuniót. Szvetlana lánya 1967-ben emigrált az USA-ba, ahol Lana Peters néven élt 2011-ig. Két fia közül Jakov német hadifogságban pusztult el, miután Sztálin elutasította a személyére vonatkozó német fogolycsere-ajánlatokat. Vaszilijt pedig apja halála után bebörtönözték, majd elvitte az alkoholizmus.

Sztálinnak csupán néhány elvtársával volt olyan közvetlen és bizalmas a viszonya, ami a Nagy Terrort is átvészelte. Köztük volt Molotov és Vorosilov marsall, aki Kobának hívta Sztálint, ifjúkori álneve után. Sztálin Alexander Kazbegi grúz író hőse iránti rajongásul választotta magának ezt a nevet. Koba egy grúz Robin Hood, vagy Rózsa Sándor, aki megküzd a gonosszal, megvédi az igazságot, becsületkódex szerint éli életét és vívja harcait. Ettől a hősfigurától jutott el Sztálin az abszolút moral insanity-ig.