Gimnazista korában válogatott díjugrató volt, és József Attila- meg Petőfi-összest olvasott Halász Judit. Ismert színésznőként magamagára osztotta máig tartó sikeres szerepkörét, az énekesit. A koncertjeire járó családokban a szülők is az ő dalain cseperedtek fel. Még nagyköveti megbízatást is kiérdemelt művészetével. Sorolhatnánk a Kossuth-díjjal megkoronázott állami kitüntetéseit, de Halász Juditot azok az elismerések teszik a legboldogabbá, amelyeket politikamentesen, civil szervezetektől és a nézőktől kapott. Gyerekközönsége a Mosoly-rend lovagjául választotta. És éveken át töltötte be az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF jószolgálati nagyköveti tisztét.

– Másként kelt fel vajon a nap, amikor nemrégiben hetvenedik életévét töltötte be Halász Judit?

– Lehetséges, hogy az a nap más volt, mint a többi – jegyzi meg mosolyogva az ünnepelt -, de nem vettem észre. Mintha a férfiak sokkal szívesebben ünnepelnék meg az ilyen kerek évfordulókat. A nyáron négy, velem egy évjáratú férfi születésnapi partijára voltam hivatalos, de egyetlen nő sem lelkendezett amiatt, hogy elérte ezt az élemedett kort.

Pedig Halász Judit három születésnapot is ünnepelhetne. A valós mellett azt, hogy túlélte, amikor elütötte egy autó, meg azt, hogy leküzdötte a rettegett rákbetegséget, amelyet nem titkolt, hanem közismertségét latba vetve állt ki a szűrővizsgálatok fontossága mellett.

Ragaszkodó típus. Csak a diplomaszerzést követő első fél évadban játszott Pécsett, utána a Vígszínház szerződtette, amelyhez azóta is hű maradt.

– A rendszerváltás előtt jóformán senki sem váltott társulatot – emlékeztet rá. – Nem volt semmiféle röghöz kötő törvény, mégis, mintha összebeszéltek volna az akkori igazgatók: „Ne merd elhívni az én színészemet, mert akkor én is magamhoz csábítom a tiédet!” A '90-es években kezdtek néhányan elszerződni, és egy-egy sikertelen váltás után kénytelen-kelletlen szabadúszók lettek. Ez a nehéz kenyérkereseti forma csak annak jött be, akit országos ismertség övezett. Emiatt tartom tragédiának a sorozatos színházbezárásokat. Sok nagyszerű színész maradt munka nélkül. A mi kis országunkban nem működik az a rendszer, amely például Amerikában kialakult: ha éppen nincs szerepe valakinek, elmegy pincérnek a következő felkérésig.

Halász Judit előtt a sportolói pálya is nyitva állt volna. Gimnazistaként csapattag volt az 1960-i Velencei Ifjúsági Díjugrató Európa-bajnokságon, aztán bronzérmet szerzett a felnőtt országos bajnokságon. De akkor már tudta, hogy inkább a világot jelentő deszkák akadályait vállalja. Tízévesen csodálkozott rá a színházra, és döntötte el, hogy ha ez a „játék” hivatás, akkor nem is néz más foglalkozás után. Ma is úgy érzi, jó, hogy esténként az előadáson mindent kiadhat magából, ami a lelkét nyomja.

– A saját tapasztalatainkat visszük bele egy-egy szerepbe – fejti ki bővebben. – Bizonyos színpadi helyzetek hasonlítanak egy korábban megéltre, a jellemek valakire, akivel valaha találkoztam. Kell tudnunk igazán dühösnek lenni éppúgy, mint nagyon-nagyon szeretni. Csak az érzelmek széles skálájának alapos ismeretével lehet belemászni egy-egy figura bőrébe.

A pályafutása elején a drámai szerepekre kellett jócskán várnia. Várkonyi Zoltán évekig vígjátékbeli alakításokat szánt neki, mert azon lehet igazán megtanulni a mesterséget.

– Sokkal élénkebb a közönség reakciója – magyarázza –, a színpadon is érződik, hogy a nézők élvezik az előadást. Különben a felnőtt közönség többé-kevésbé fegyelmezett, csöndben unatkozik, talán csak mocorog. Legalábbis Magyarországon. Pár éve Avignonban tapasztaltam, hogy ha a francia nézőknek nem tetszik valami, felcsapják a széket, és hangos trappolással tömegesen távoznak. Nálunk esetleg szünetben mennek haza. Néha meg is kérdezzük a ruhatárosokat, hogy hányan kérték ki a két felvonás között a kabátjukat. Ha senki, akkor nagy szériára számíthatunk.

Pályáján a Játszd újra, Sam! volt a leghosszabb sorozat, tizenhét évig játszotta Linda Christie szerepét. (Kern András azóta is, vagyis huszonnyolc éve játssza Allan Félixet, immárHegyi Barbarapartnereként.)

– Bizonyos daraboknál a tízedik előadásnál is úgy érezzük, hogy ez már sok volt. De azt a Woody Allen-színművet nem untuk meg – húzza alá Halász Judit. – Talán mert a stílusa megengedi, hogy a színész engedje beleivódni napi változásait, hangulatait a szerepbe. Peter Brook azt mondta: öt év után, akármilyen sikeres és jó egy előadás, le kell venni a műsorról, mert változik a világ meg a színház formanyelve. Nem tudom, fordult-e azóta annyit a világ kereke, hogy ez a tézis is megdőljön. Vagy talán mégis igaza volt.

A Keleti Márton rendezte Esős vasárnappal kezdődően közel negyven filmben és számos tévéjátékban szerepelt, egészen a rendszerváltásig. Netán a forgatókönyvírók feledkeznek meg azóta az érett színésznőkről?

– A korombeli tehetséges színésznők az amerikai filmekben jobbnál jobb szerepet kapnak – állapítja meg. – Az idejét sem tudom, hogy itthon mikor született olyan film, amely a mi korosztályunk életét, gondját, örömét mutatta meg. A magyar sorozatokban a húszéves lány anyukáját harmincéves, a nagymamáját harmincöt éves színésznő játssza. A társadalom ilyen önáltató módon próbálja elhitetni önmagával, hogy nem múlik az idő.

Beszélgetőtársam magamagára osztotta máig tartó énekesi szerepkörét, amely mérhetetlen versszeretetére vezethető vissza.

Tizenévesen elejétől végéig kiolvasta Petőfi Sándor és József Attila összes műveit, hogy megértse a költő mellett az embert és a történelmi kort is, és ma is a lírát tartja a magyar irodalom legsúlyosabb, legfontosabb területének.

Úgy véli, hogy a vers gondolati síkon hívja fel a figyelmemet a borzalmakra, a bánatokra, az örömökre, és megtanít fogalmazni. Nem szeretné veszni hagyni ezt a kincset, amelynek korunkban jó ideje nem kedveznek a körülmények. Vallja, hogy a strófákhoz kapcsolt dallam, ritmus és zene a verset is előtérbe helyezi, és segít, hogy a szöveg is belemásszon a fülünkbe. Koncertjeire manapság már nemcsak gyerekkísérőként mennek a szülők, hanem sokszor maguk is az ő dalain cseperedtek fel.

Sorolhatnánk a Kossuth-díjjal megkoronázott állami kitüntetéseit, de Halász Juditot azok az elismerések teszik a legboldogabbá, amelyeket politikamentesen, civil szervezetektől és a nézőktől kapott. Gyerekközönsége a Mosoly-rend lovagjául választotta. És éveken át töltötte be az ENSZ Gyermekalapja, az UNICEF jószolgálati nagyköveti tisztét.

– Október 1-jével megint kampányt indított a szervezet azért, hogy ne kelljen naponta tizenkilencezer gyereknek meghalnia az éhezéstől, a gyógyszer, a védőoltás vagy az ivóvíz hiánya miatt, esetleg azért, mert lecsap rájuk a szervkereskedelem – fejti ki. – Az UNICEF a legkiszolgáltatottabbakon próbál segíteni, Magyarország, hála istennek, nem tartozik közéjük. De fellépéseim alkalmával itthon is naponta találkozom az elborzasztó gyermekszegénységgel, amelyet nemzetközi támogatás nélkül, magunknak kell megszűntetnünk.

A búcsúmegjegyzésre – amely szerint irigylésre méltó helyzetben lehetnek az unokái, akiket esténként kedves énekével, mesemondásával ringat álomba – elmondja, hogy általában hetente hozzájut ehhez az örömhöz, de csak akkor tudja szívből elvállalni Félix Sámuelt, Maxit és Leót, ha semmi más dolga nem akad, mert reggeltől estig százszázalékos odafigyelést kívánnak.

– Mátraházi Zsuzsa (MTI-Press)