1919. szeptember 6-án csendőrsortűz
oltotta ki bányászok életét Tatabányán. Ennek emlékére szeptember első
vasárnapja a bányászat, a bányászatban dolgozók nagy áldozatokat
követelő munkájának ünnepnapja.
Bányajárat - Bányászati Múzeum,
Ajka (Fotó: Vimola Ágnes)
Neumann-ház– Irodalmi Szerkesztőség
(részlet)
Nem volt ez
kimondottan bányavidék. Félig az erdőbe, félig a meredek oldalakra
kúszva, mindössze egy bányászfalucska volt, de azért itt is minden évben
megtartották a bányásznapot. Hét kilométerre, az alsó faluban volt a
vasúti állomás, a rakodó, innen is jártak fel dolgozni, teherautókon
érkezett mindig a váltás. Most a két falu között, ahol a völgy
valamelyest kiszélesedett, pallót vertek át a patakon, s a két parton
sátrakat és bódékat állítottak fel. Az ácsok szombat délután esőben
dolgoztak, másnap reggelre sem állt el egészen. A hűvös szemerkélés
ellenére a bányászok kora délelőtt elindultak lefelé az úton
családostul.
| Bányászlegény, ha lemegy a bányába, |
| Acélpikét akasztja bal karjára; |
| Jobb kezében viszi le a bakettját. |
| Minden percben várhatja a halálát. |
|
| Bányászlegény ha meghal a bányába, |
| Nincsen anyja, aki végigsirassa. |
| Bánatában ráborul egy barna lány, |
| Gyöngykönnyeket hullat a koporsóján. |
|
|
Az utolsó csille Ajkán - Bányászati Múzeum,
Kommentáld!