– Meglepődne, ha elmondanám, ki mindenkivel találkoztam már a zálogházakban – mesélte egy fiatalos, csinos nyugdíjas asszony. – Egy ilyen kis városban szinte mindenki ismeri a másikat. Nem szégyellem, hogy körülbelül háromhavonta beadom az ékszereim felét a zaciba. A másik felét január elején viszem be, mert a családi karácsony felemészti minden tartalékomat. Szégyelljék magukat azok, akik felelősek azért, hogy 42 tisztességgel ledolgozott év után alig tudom kifizetni a fűtésszámlát! Egy hónappal mindig késésben vagyok, csak nyáron jövők egyenesbe – tette hozzá.

Azt is elmesélte, hogy körbejárja a zálogházakat, mindig másikba teszi be az ékszereit, rendszerint három hónapra, de még mindig sikerült kiváltania határidő előtt, és még sosem fordult elő, hogy a jegygyűrűjét is el kellett zálogosítania.

– Éppen kedden nyitja Komlón 11. üzletét az ART Cash Zálogház Kft. – mondta Vékony Péter az egyik tulajdonos, ügyvezető igazgató. A kérdésre, hogy most, amikor az embereknek egyre kevesebb a pénzük, fellendülőben van-e az üzletág, azt válaszolta, nekik az a jó, ha az embereknek van pénzük, mert akkor ki tudják váltani a beadott arany és ezüst tárgyakat. Cégük főként ezekkel foglalkozik. Ha eladják, vagy nem váltják ki, az nem üzlet, mert az a nemes fém már nem kerül vissza az árupiaci értékesítésbe.

A lakosságnál lévő használt arany mennyisége véges és egyre fogyóban van, vélekedik. Az arany ára relatíve még mindig magas – bár az utóbbi napokban zuhant vagy 25 százalékot –, ezen az áron nem vásárolnak az emberek sem használt, sem pedig új aranyat. Folyamatosan nő a ki nem váltott tárgyak mennyisége, míg korábban az ékszerek 90 százalékát kiváltották, ma már inkább a 20-25 százaléka marad bent. A versenyhelyzet miatt olyan magas a hitelezési érték, hogy akár veszteséges lehet az arany értékesítése, hiszen a költségeket mindenképpen fizetni kell.

Az aranyon kívül műtárgyakkal is foglalkoznak. E körben a tucatáruk mennek. Van még egy nagyon szűk réteg, amelynek tagjai műtárgyakat keresnek és vásárolnak, ők a csúcsot akarják. Egy Munkácsy kép nem lóg a falon két napig, mert azonnal van rá három vevő. A másik véglet pedig az, ha elmegy valaki nyugdíjba, összedobnak húszan tízezer forintot, és vesznek neki egy rézkarcot.

Ma már minden társadalmi rétegből akadnak ügyfeleik a legszegényebbektől kezdve – akik egyetlen karikagyűrűjüket adják zálogba – egészen a nagyvállalkozókig. Valamikor ciki volt zaciba járni, ma már nem az, véli Vékony Péter.

Forrás: teol.hu