Semmi baj azzal, hogy hazánkban vannak, akik tehetősebbek a többieknél, a baj azzal van, hogy túl nagy a különbség az átlag, vagy annál alacsonyabb keresetűek és azok között, akik kimagasló jövedelemmel rendelkeznek.

Hogy a költségvetésnek mennyit hozna a ma még a kormányfő szerint is próbaüzem alatt álló útdíj kiterjesztés nem tudom, de az biztos, hogy kevesebbet, mintha azokat is szolidaritásadó alá vonnák, kiknek ma éves szinten a jövedelmük több mint húsz millió forint.

Ennek az éves összegnek öt százalékát nyugodtan befizethetné minden érdekelt egy olyan szolidaritási alapba, melyből egyebek mellett a szegények életkörülményein is lehetne javítani.

Súlyos egyenlőtlenségek alakulnak ki a világban, így aztán mi sem vagyunk kivételek. Az OECD 2013-as jelentése szerint a helyzet korántsem rózsás a világ fejlett országaiban és régióiban, így az EU-ban sem. Már a közgázos gólya is tudja, hogy mi az a mediánjövedelem, melynek kiszámításához az adott ország lakosságát egy főre, vagy egy fogyasztási egységre jutó jövedelme alapján sorba rendezik és ennek a sornak a közepén álló személy jövedelme képezi a mediánt. Vagyis hozzá mérve ugyanannyi embernek van kevesebb, illetve több jövedelme.

A hazai helyzet siralmas. A magyar háztartások mediánjövedelme az Eurostat statisztikái szerint az egyik legalacsonyabb az EU-ban, vagyis a magyarok fele az uniós szintet nézve szinte csak tengődik. Nálunk alacsonyabb mutatót csak négy ország produkált 2012-ben, még az új uniós tagállamok átlagától is elmaradunk. Az utóbbi időben különösen felerősödött a közvéleményt is ingerelő gazdagodási jelenségek halmaza, melyek elsősorban a kormányhoz közel állók köréből kerültek ki. Luxusingatlanok vétele és eladása, milliós értékű használati tárgyakkal való rendelkezés reflektorfénybe kerülése és egyéb „urizálásnak” tűnő jelenségek elszaporodása mérgezte a közhangulatot.

A hvg.hu az utóbbi időszakban intenzíven foglalkozott a (vélt) magyar középosztállyal és írt annak lecsúszásáról. Cikksorozatában szó volt arról is, hogy milyen volt 2008 előtt az úgynevezett magyar középosztály helyzete, hogy álltunk régiós összehasonlításban, hogyan alakult a köztisztviselők, illetve a kutatók és a bankárok helyzete az elmúlt években.

A Fidesz minden kommunikációs erőlködése ellenére ma már kimondható nem csak az, hogy hazánkban az elszegényedés siralmasan tragikus állapotokat mutat, hanem az is, hogy növekedését már nem lehet visszamutogatásokkal indokolni! Hazánk lakosságának immár 33,5 százalékát fenyegeti szegénység, vagy társadalmi kirekesztettség a 2012-es 32,4 százalékot követően. Ezt támasztja alá az a statisztikai adat is, ami a jövedelmi egyenlőtlenség növekedését mutatja, valamint a Tárki kutatásai, és a KSH fogyasztási statisztikája alapján mindez nem is túl meglepő. A 2012-es helyzetről részletesen itt, a 2011-esről pedig itt olvashat.

Mérhetetlen szegénység áll a mérhetetlen gazdagsággal szemben idehaza. És az olló egyre csak tágabb és tágabb. Sületlenség az a fideszes felfogás, mely szerint a gazdagok megadóztatása technikailag lehetetlen, és a pénz sohasem jutna el a szegényekhez. Na persze, ehhez egy olyan NAV is kellene, amilyen ma nincs és akkor sem volt, amikor a hajdani állambiztonsági tiszt, ma belügyi államtitkár anno ott felelős vezető volt. De erről Kuncze tudna inkább beszélni. Szóval meg kell adóztatni az évi húsz millió feletti jövedelmeket sürgősen, útdíjak, meg egyéb hasonló, költségvetési lyukakat pótló kényszermegoldások helyett.

Az illiberális állam valódi bemutatásával ezt is helyre lehetne tenni, ha például Bauer Tamás éppen ráérne erre a feladatra mostanában, a kiváló közgazdász, Pogátsa Zoltán bizonyára szívesen segítene is neki. Ő az a tudós hazai szakember, aki így foglalta össze a Fidesz ide vágó legnagyobb sarát: „Ha a Fidesz továbbra is az oktatásból való kivonulást preferálja a radikális befektetés helyett, ebből nem lesz munkahelyteremtés és munkaalapú társadalom, hiszen képzetlen vagy a globalizáció versenyében nem elég képzett társadalom nem tud megfelelő mértékű munkahelyet teremteni. És továbbra is stagnálni fog a termelékenység, ahogy teszi már egy évtizede. Ennek eredményeképpen pedig stagnálnak majd a bérek is, ami aláássa magának a jobboldali modernizációs kísérletnek a legitimitását is, amely mindenhol az életszínvonal növelésére alapozott, akár a liberális alapjogok korlátozása árán is.” Vagyis növekszik majd a szegénység és a rajtuk meggazdagodottak száma. Ez pedig nem vezet máshoz, mint a társadalmi békétlenséghez! Ezt el kell kerülni, azzal együtt, hogy a Jobbik kihasználva a helyzetet kormányra kerüljön! Demokratikus erők, egyházak és nem gerincsérült szakszervezetek, ébresztő! Keljetek fel, míg nem késő!