Mátyás Győző írása Abcúg Számok, ámok Mátyás Győző jegyzete Ámulj polgár! Láss csodát, sőt mágiát! Halld a magyar Gandalfot, a gazdaság nagy varázslóját! „Mi nem a következő évekre, hanem a következő évtizedekre konszolidáltuk a magyar államháztartást”. Sőt: „Nagyon közel állunk ahhoz, hogy jövőre egy, ma senki által nem elgondolt és elképzelhető növekedési ütemet érjünk el”. Nagy szerencse, hogy mindezt a nemzetgazdasági miniszter a Lipóton jelentette ki. Úgy értem: a Győr-Moson-Sopron megyei Lipóton, még pénteken a győri iparkamara és a Széchenyi-terv Gazdaságfejlesztő Társaság által szervezett rendezvényen.

Én mindig csodáltam a NER gazdasági miniszterét, amiért is a képzelet szárnyán hasít a vágyak sztratoszférájáig, noha általában úgy tartják, hogy a közgazdászok savanyú, fantáziátlan emberek, mert csak a statisztikák, számok, grafikonok, mátrixok nyelvén beszélnek. És általában ragaszkodnak a tényekhez.



Persze árnyalja a képet, ha egy közgazdász politikusnak áll, mert akkor azonnal hajlamos az imént még kőkemény sarokszámnak tekintett adatokat az ellenség dezinformációjának minősíteni. Ettől értelemszerűen az ember előbb-utóbb egészen érdekes megnyilvánulásokra ragadtatja magát, hajlamos fehérnek mondani a hamuszürkét. De a NER-miniszter ebben is rekorder, hiszen amikor nagyjából az alagsorig minősítettek le minket nemzetközi pénzügyi szervezetek, ő képes volt ezt azonmód sikerként kommunikálni.

Ezért aztán az ember olykor azt se hiszi el neki, ami tényleg eredmény.

Pedig a minap az Európai Bizottság előrejelzése is kifejezetten pozitív folyamatokat jövendölt Magyarország államháztartási hiányát illetően: 2012-re 2,5 százalékkal, miközben 2013-ban 2,9 százalékos hiánnyal számol a testület. Ami azt jelenti, hogy végre teljesítjük a 3 százalék alatti hiánycélt, s ez felveti azt is, hogy kiülhetünk a rossz tanulók padjából. És nem lesz további „globálkapitalista” nádpálcázás sem (lásd még: kohéziós alapok, és túlzott deficit eljárás).

Szóval én azt nem értem, ha az Európai Bizottság elismeri részsikereinket – igaz ezt az elismerést szigorúan a számokra, adatokra vonatkoztatva fogalmazza meg – akkor mi a rák lakkcipőjének ez a miniszteri háryjánosozás.

Minek hablatyolni a húsz év múlva bekövetkező ötezer százalékos éves növekedési ütemről, hiszen az előbb idézett Európai Bizottság előrejelzése e tekintetben is ad prognózist, és ez évben 0,3 százalékos recesszióval számol, míg jövőre is csak 1 százalékos növekedést tart valószínűnek. Ráadásul más helyütt megjegyzik, hogy a befektetések aránya visszaesett az 1997-es szintre, s a hirtelen csodafegyverként bevetett tranzakciós adó ezen az állapoton még rontani fog.

Az a tranzakciós adó, amelyet – mint azt a gazdasági miniszter komoly arccal volt képes kijelenteni – a bankok nem háríthatnak át az ügyfelekre. Ja, majd csak tessék megnézni a különféle fantázia neveken szárba szökkenő számlacsomagokat és díjtételeket. Ez esetben persze értem a földszintes kormányzati demagógiát, bár eléggé viszolygok tőle. Az a méretes blöff, hogy most a zemberek helyett megint a karvalyt kopasztják meg, jól illik az eddigi bank- és multiellenes stratégiához. Mondhatnánk, ha egyszer ezt beveszik az emberek, akkor miért ne élne ezzel az ámítással a kormány. Hát pont azért. Mert beveszik az emberek. Kicsit is tisztességes és magabízó erő nem veszi ennyire hülyére a népét.

Nem mellékesen az Európai Bizottság eme előrejelzéséből az is kiderül, hogy – mint korábbi írásaimban utaltam erre – az Európát irányító sótlan bürokraták elég könnyen túlteszik magukat azon, ha egy kóceráj irányítására is alkalmatlan, fafejű brüsszelitának (értsd: moszkovita csak nem vörösben) titulálják őket. Mert ha egyszer a gazdasági teljesítményről kell ítélniük, akkor azt a rideg számok, adatok alapján teszik. Elismerik, hogy tartani tudjuk a hiánycélt, és megjegyzik, hogy rossz a befektetési rátánk, és katasztrofális a foglalkoztatás állapota. A többi meg csak merő politika – gondolják. Vagy mese, ha a gazdasági minisztertől ered.