Nyugdíjas Klub

SZÁJZÁR

12 éve | dr.Bakai Borbála | 0 hozzászólás

2011. december 20., kedd

Nem mai kezdeményezés az, hogy a baloldali médiának befogják a pofáját.

Az írott sajtónál ez nem nehéz, hiszen ha a vezér összeráncolja a homlokát, akkor azok a cégek, melyek sajtóhirdetésre egyáltalán még képesek ebben a gazdasági helyzetben, lesütik szemüket és óvatosan eloldalognak a baloldali lapok környékéről is, már amennyiben még indokolt a többes szám, lévén, hogy a Népszava mellett még baloldalinak nyilvántartott Népszabadságban éppen most kalapálják át a tulajdonosi struktúrát úgy, hogy jobboldal-konformmá lehessen tenni néhány apró sasszéval.

Emiatt le is mondott Földes György, a Szabad Sajtó Alapítvány kuratóriumának elnöke, mert véleménye szerint " a Szabad Sajtó Alapítvány fontos biztosítéka volt az elmúlt két évtizedben a lap minőségének, irányvonalának, baloldali, liberális és nemzeti elkötelezettségének".

A Népszabadság egyébként sem volt balosnak mondható. Saját magát inkább mértékadó politikai napilapként pozícionálta, mely a tények és vélemények sokoldalú bemutatásával sikeresen töltötte be a magyar politikai napilapok között a vezető helyet.

Nem lennék meglepve, ha az alapítvány huszonhét százalékos tulajdonrészét egy kiskunborzasztói és egy nagybüdösfalvi magánszemélyek által tulajdonolt ötszázezer forintos alaptőkéjű vállalkozás venné meg, a nálunk szokásos balkáni szisztéma szerint.

Marad a Népszava, amelyik már 1998 óta vegetál, - az is maga a csoda, hogy egyáltalán még a standokon van.

Ennek a lapnak mindegy volt, hogy ki van kormányon, soha, senkitől nem kapott támogatást, se a szocialistáktól, se a szakszervezetektől és a mindenkori főszerkesztő személyes kapcsolataitól függött a léte és függ ma is.

Azt nem lehetett elérni – lehet, nem is akarta elérni senki – hogy legalább a szocialista párt tagjai részére kötelező legyen a lap megrendelése, mintegy a tagdíj részeként, vagy, hogy a szakszervezetek hozzájáruljanak előfizetéséhez a tagdíjbevételeikből, melyeket elnyelt a feneketlen és átláthatatlan szakszervezeti bürokrácia.

Így aztán van egyetlen olyan baloldali lap, melyet rettegve kerülnek a hirdetők, melyekből a terjesztők csak annyit rendelnek, hogy azoknak, akik keresik a standokon, ne lehessen azt mondani, hogy nem létezik.

A televíziók között még olyat is nehezen talál az ember, amelyik viszonylag tárgyilagos képet kíván adni a bel és külpolitika történéseiről, jobb esetben politika helyett bemutatja a hajdani Habsburg címerre hajzó kétfejű libát, vagy a népszerű celebek által abszolvált tréfás vetélkedőt, melynek tárgya a népszerű lantművész vontatása férfiasságánál fogva.

A második kereskedelmi csatornánál ott üldögél a vezető kormánypárt szeme és füle, és annyi annak, akinek műsora nem felel meg a magas kívánalmaknak.

A többi kereskedelmi televízióban pedig a magyar médiavilág páriái, vagy páriává tett értékei cirkulálnak, szellentőversenyekkel és nyíltszíni szexorgiákkal szórakoztatva a nagyérdeműt, gondosan kerülve minden értéket és mértéket, mely egy médiumot európaivá tesz.

Létezik még az ATV, mely egy vallási közösség tulajdonában van, mely közösség azt kérte nemrég a Keresztapától, hogy egy frekventált standon vehessen részt a vallási bizniszben.

Kérése meghallgatásra talált, áldozatokat sem kellett azonnal hoznia, azt mondták neki, hogy talán egyszer - amire meglehet, soha nem kerül sor - majd kérni fogunk tőled valamit.

Nem kizárt, hogy ez a valami Kálmán Olga egyébként igen csinos bőre lesz - egyébként is hogy jön ahhoz egy nő, hogy ennyi rengeteg esze legyen, mikor nálunk a színvonal csúcsát a piranha-jellegű szőke démon testesíti meg, hajszínéhez igazodó szellemi képességekkel.

És itt van a rádiózás, ahol a kereskedelmi rádiók frekvenciáinak kiosztásánál eleve bebiztosították, hogy az ellenzékről egy szót se halljon senki.

Az egyetlen Klubrádió budapesti frekvenciájának elvételére már régóta készülnek, ezt tudván a rádió új frekvenciát pályázott, meg is nyerte, de a pályázatot utóbb érvénytelennek nyilvánították, most meg lehúzták nekik a rolót.

Félmillió hallgatója van a rádiónak, hihetetlenül népszerű műsorokkal, melyek zöme betelefonálós-beszélgetős műsor, amire a nép egyszerű gyermeke nagyon vevő, hiszen jószerivel nincs más fórum, ahol Tiborc elmondhatná panaszát, vagy Juliskát a másodikról valaki meghallgatná.

Itt a Drágajóbolgárúr remekül elbeszélget mindenkivel, a Munkáspárt 2006 aktivistájától a Jobbik utcai harcosáig, és mindegyik beszélgetés olyan lesz, mint a hajdani szovjet babakocsigyári munkás alkatrészlopása, aki akárhogy rakta össze mindig csak t-34-es jött ki a babakocsi-alkatrészekből.

Itt is állandóan az lett a végeredménye a beszélgetéseknek, hogy a betelefonáló igazsága kissé megroggyant, ellenben a tiszta ész diadalmaskodott…

Hát majd most nem fog, marad Bolgár Györgynek az ATV, míg el nem küldik onnan, megkeresni a Désijanit.

Egyre inkább beszorítva nem lesz könnyű az élet, marad az internet, míg csak be nem vezeti a Mi Jótevőnk a teljesen demokratikus kínai modellt.

Nem szeretnék szerénytelenség bűnébe esni, de erről a témáról már írtam egyszer, valamikor júliusban, ebben a bejegyzésemben, - az idő semmiféle pozitív változást nem hozott, a helyzet csak romlott.

Aki nem hiszi, hogy ez a médiairányítás az önkényuralom céljait szolgálja, az valószínűleg rengeteg egyéb gonddal is küszködik.

Mindenesetre a baloldalnak fel kell vennie a kesztyűt és új módszerekkel megoldást kell találnia ahhoz, hogy eljuttassa üzeneteit a választókhoz, akik a dolgok jelenlegi állása szerint csak az egy foltos hiéna közül választhatnak.

Létkérdés ez, lehet nekikezdeni töprenkedni, vagy megrendelhetjük a hullaszállítót.

Címkék: baloldali média kormány