Lengyel L. László írása Sokkoló tavasz jön: Pofon a magyaroknak, pofon Orbánéknak A lakosság nagyobbik része nem sok jóra számíthat az elkövetkező hónapokban: az új adószabályok a többség számára jövedelem csökkenést hoznak, a munkanélküliség a várakozásokkal szemben nem csökkent, hanem nőtt, a február végére beharangozott reformcsomag az eddigi hírek szerint megszorításokat hoz, ráadásul a világpiaci energia- és élelmiszerárak megugrása az inflációt is felpörgeti. A Fidesz-kormány eddigi tevékenysége gazdasági téren lényegi változást nemigen hozott, átfogó koncepció híján a rögtönzések sorozata jellemezte. Nyoma nem volt hosszútávra szóló, stratégiai szemléletnek, a hatalmi pozíciók elfoglalásán túl a pillanatnyi pénzügyi egyensúly megtartása volt a fő szempont. Ezt is egyszeri és átmeneti intézkedésekkel érték el, ilyen volt a különadók bevezetése és magán-nyugdíjpénztárak pénzének megszerzése, amivel rövid- és középtávra forrásokat teremtettek ugyan, de aláaknázták az elkövetkező kormányzati ciklusokat. Minden olyan gazdasági lépést kerültek, amellyel komolyabb társadalmi felzúdulást váltottak volna ki, tudatosan építettek a lakosság többségének tájékozatlanságára és manipulálhatóságára. A közvetlen céljukat elérték: úgy ásták be magukat a hatalomba és vezettek be a lakosság kisebbsége számára kedvező változásokat, lásd az új adórendszert, hogy a Fidesz népszerűsége közben lényegében nem csökkent.

A végtelenségig azonban nem lehet hitegetni az embereket és félremagyarázni a nyilvánvaló tényeket. Ha az ország érdekeit a saját szájuk íze szerint értelmezik is, a külső környezet nyomása miatt az sem halogatható sokáig, hogy a valóban fenntartható fejlődést szolgáló reformok irányába lépéseket tegyenek. Mindezek együttes hatása az első komoly népszerűségvesztési kihívást fogja jelenteni a kormány számára, de ami ennél is fontosabb, a lakosság széles tömegeit éri majd keserű csalódás, amikor saját anyagi helyzetük romlásával néznek majd szembe. Elsősorban a szegényebb, kiszolgáltatottabb rétegeket éri majd sokk, amely ellen nem is tudnak majd védekezni.

Menjünk sorba, nézzük a legfontosabb tényeket. A Fidesz-kormány az elődeihez hasonlóan és helyesen a foglalkoztatottság növelését jelölte ki fő célként, egymillió új munkahelyet kívánva teremteni tíz év alatt, ebből 350-400 ezret ebben a ciklusban. A hatalomra kerülése óta eltelt nyolc hónapban ebből egyelőre semmi nem látszik, ami érthető, az viszont már kevésbé, hogy 2010 utolsó negyedévében megtört az év eleje óta tartó kedvező trend és nőtt a munkanélküliség, csökkent a foglalkoztatottság. Ez az időszak már egyértelműen az új kormány felelőssége volt, a trendváltást tehát már nem lehet az elődjére fogni, sokkal inkább a kapkodó, koncepciótlan, a nagy munkáltatók egy részét sújtó intézkedések rovására írni.

Hogy lesz itt sok százezer munkahely néhány év alatt, a szakértők elképzelni sem tudják. A február végére ígért reformcsomag az eddigi elképzelések szerint pont az ellenkező irányba hat: a megtakarítások jegyében harmadával csökkentik a munkaerőpiaci alapot, korlátozzák a közmunka idejét és a támogatási keretet. Ennek nyomán gyakorlatilag megszűnik a folyamatos munkavégzés lehetősége, az állandó ki- és bejelentkezés miatt viszont javulni fog a statisztika, úgy tűnik majd, többen dolgoznak, miközben valójában a helyzet romlik. A foglalkoztatottságot nem növeli majd a tervezett leépítés a közszférában sem, melynek mértéke az eddig elhangzottak szerint 30-60 ezer fő lesz. Naivitás azt hinni, hogy a magángazdaság egyszerűen fel tudja szívni ezt a tömeget, az érintettek nagyon nehezen kapnak majd a képzettségüknek megfelelő állást.

1 2

következő oldal