Úgy döntöttem, segítek Balogh Ádámnak, az adóügyekért felelős helyettes államtitkárnak, aki a héten azt mondta az Inforádióban, hogy egyelőre nem tudják, milyen kedvezményes adózási formát kínálnak majd a kisvállalkozásoknak (esetleg az eva helyett), mert várják a nemzeti konzultáció végeredményét, hogy kiderüljön, a nép egyszerű gyermekei szerint (mint én magam is) szükség van-e egyáltalán ilyen kedvezményes adózási formákra.

Tegyük túl magunkat azon a tényen, hogy a helyettes államtitkár úr idén április 12-én azt mondta a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács budapesti ülése után az MTI-nek, hogy „az egyszerűsített vállalkozói adót, az evát új adónemmel kívánja felváltani a szaktárca, ennek előkészítő munkálatai folynak az NGM-ben”. Azaz már áprilisban eldöntötték – amit a nemzeti konzultációs kérdőív május végén eldöntendő kérdésként tesz fel a nép egyszerű gyermekeinek –, hogy eva nem lesz, de megmarad az „átalányadózás lehetősége”.

Szóval hagyjuk ezt. Mert most jön a segítség.

Ha Orbán Viktor (Prime Minister of Hungary, ahogy a nemzeti összetartozás napján a Magyarország–Írország barátságos mérkőzés lelátóján ülő miniszeterelnököt egy felirat segítségével bemutatta nekem és a haza tévénézőinek a sporttelevízió, meg nyilván az MTV is) és Balogh helyettes államtitkár beírta volna a Google nevű keresőbe, hogy „evás vállalkozások száma”, azonnal kapott volna több mint ötszázezer találatot. És az első ötből alig több mint öt perc alatt megállapíthatta volna a következőket:

„Az evából származó bevételek folyamatosan emelkedtek: 2003-ban 31 milliárd, 2004-ben 67 milliárd, 2005-ben 91,4 milliárd, 2006-ban 143,1 milliárd, 2007-ben 152,8 milliárd, 2008-ban 166,5 milliárd, 2009-ben 169,7 milliárd, 2010-ben 181,9 milliárd forint jutott a büdzsébe.”

„2009. december 31-én 97 000 eva-alanyt tartott nyilván az adóhatóság. Egy évvel később, 2010. december 31-én 95 884-re módosult az egyszerűsített vállalkozói adó hatálya alá tartozó vállalkozók száma. 2011. szeptember 30-án az országban összesen 91 398 eva-körbe tartozó szerepelt a NAV regiszterében.”

Azaz megszületése óta az eva népszerűsége töretlen volt. Egészen 2012-ig.

Mert akkor jött a nemzeti összetartozás kormánya, és „az evakulcs a korábbi 30 helyett 37 százalékra emelkedett. Azaz amíg 2011-ben a nettó számlaérték 86,25 százaléka maradt a vállalkozásnál, 2012-ben már csak 78,74 százaléka. Vagyis 2011-ben a nettó bevétel 13,75 százalékát kellett adóként befizetni, 2012-ben pedig 20,7 százalékát [elvégre Orbán adócsökkentés ígért, hogy több maradjon a feltörekvő középosztály zsebében – teszem én hozzá]. Az említett változás nyomán a korábbi 96 ezerről 76,2 ezerre csökkent az eva-körbe tartozó egyéni és társas vállalkozások száma.” (az idézetek forrása: piacesprofit.hu és zalaihirlap.hu).

Világos? A nép egyszerű gyermeke szereti az egyszerűsített vállalkozói adót, és ragaszkodik hozzá. Legjobban akkor ragaszkodik, ha nem 37 százalékos az adókulcsa, azaz ha a megkeresett 100 forintból nem csak 78 marad a zsebében. De még így is ragaszkodik.

Orbán kormányfő és Balogh helyettes államtitkár azonban nem szereti a tényekből kiolvasni, hogyan viszonyul a magyar kis- és kényszervállalkozó az egyszerűsített vállalkozói adóhoz. Jobban szereti a véleményeket. Ezért nemzeti konzultációt indít, hogy bonyolult eljárással a véleményekből tudja meg azt, amit tíz év adatai alapján öt perc alatt is kideríthetne.

Teszi mindezt egymilliárd forintért.

Na de én most segítettem. Most már nemzeti konzultáció nélkül is tudják, mi az igazság.

És azt is bevallom, hogy nem érdek nélkül fektettem ebbe a munkába több mint öt percet. Tetszik nekem az az egymilliárd forint. Úrinő vagyok persze, a segítségért cserébe nem akarom zsebrevágni az egészet. Maradjunk a már elvégzett munkánál. Egy kérdést megválaszoltam a 16-ból, egymilliárdban a 16, az annyi mint (számológép) 62 millió 500 ezer forint.

Ezt kérem tisztelettel átutalni a Galamus Kft. számlájára. És a továbbiakban is szívesen állok a miniszterelnök úr és a helyettes államtitkár úr rendelkezésére: kívánságra megválaszolom, hasonlóan gyors módszerekkel, a maradék 15 kérdést is, és jöhet a maradék kilencszázakárhány millió. Hiszen nyilván nekik is örömet okoz, ha a Galamus-csoport nevű vélemény- és hírújság nem billeg minden pillanatban a megszűnés határán holmi 62 millió 500 ezer forintok híján.

(Mihancsik Zsófia)