Schmitt Pál, és a tudomány meggyalázása

2012. január 14. szombat, 06:03 |

A plágium gondolatlopás, akár egy egész művet, akár csak néhány mondatot használ fel valaki más gondolataiból úgy, mintha a sajátja lenne.

Egy tudós legszentebb kincse az önálló gondolat és az önálló gondolatmenet. Nélküle senki sem tekinthető tudósnak. Vannak, akik képesek megérteni és érthetően elmondani mások eszmefuttatását, nem is vállalkoznak ennél többre. Ez pedig rendkívül fontos része a tudománynak, mert értelmezési lehetőségeket kínál, amelyek nélkül lehetetlen lenne mindig újrateremteni a valóságot. És vannak, akik címekre és megbecsülésre vágynak, ámde lusták, ostobák, vagy egyszerűen csak gazemberek. Egyre nagyobb a valószínűsége, hogy Schmitt Pál 1992-ben „megvédett” doktori dolgozata plágium. A tévé által megkérdezett egyetemisták mint a világ legtermészetesebb dolgát, úgy fogadták az ál-elnök „csínytevését”. Mindenki ezt csinálja, mondták. Dolgozatának bírálója, Kertész István pedig a hvg.hu-nak adott nyilatkozatában védelmébe vette a nagyúr dolgozatát. Mindebből több következtetés is adódik.

Stop stealing – flickr/Nisha A

1. Amennyiben a hírek igazak, és Schmitt Pál lefordította/lefordíttatta  Nikolaj Georgiev könyvét és némi rövidítéssel azt adta be saját doktori dolgozataként, és amennyiben a beosztása alatt lévő bírálók ezt summa cum laude értékelték, akkor

a) Schmitt Pál tolvaj és korrumpáló,
b) a bírálók pedig jelenleg nem ismert előnyökért cserében korrupciót követtek el.

2. Egy ország, egy társadalom prosperitásának két alapfeltétele van: az önálló ötletek és gondolatok megbecsülése, valamit a gazdaságban és a társadalom egyéb területein való felhasználásuk. Ahol az önálló gondolkodást semmire sem becsülik, az az ország csak tengődni fog. A tudomány tisztelete és megbecsülése a gazdasági prosperitás és a demokrácia alapzata. Csalásokkal, lopásokkal való meggyalázása pedig a tisztességtelenség kultúrájának és a szolgalelkűségnek nyújt bázist. Nem az ál-elnök az egyetlen ebben az országban, aki azért kapott diplomát, doktori címet, mert valamilyen hatalom volt a kezében. Ha a magukat tudósnak tartók tisztelni kezdik a hatalom tekintélyét, akkor szinte biztosan kiherélik a tudományt, amely sohasem hajthat fejet a tekintély előtt. A csalással szerzett diplomák tömegei elsorvasztják az egyetemeket és főiskolákat, önhitt, ámde ostoba és/vagy tisztességtelen embereknek adnak lehetőséget, hogy döntési pozícióba kerüljenek.

3. A gondolatlopás elfogadása, még ha egyetemisták teszik is, a tudomány megbecstelenítése. A tudomány tisztessége azonos az ország tisztességével. Sohasem fordulhatott volna elő például, hogy politikusok az ország megújulását hirdetve ötven-nyolcvan évvel ezelőtti viszonyokat állítanak vissza, ha a társadalom- és a jogtudomány, illetve a társadalom- és jogtudósok megőrizték volna a tisztességüket.

Az orbánizmus éppen ebből a tisztességtelenségből táplálkozik.

Krémer Ferenc