Remek ötlet! Hogy kinek jutott eszébe, nem tudhatni, de a mai kormány „háttérbirodalmának” szinte naponta támadnak eredeti ideái. Ilyen, sőt ilyenebb az a gondolat, amelyet a bukaresti magyar nagykövetség illetékes attaséja szivárogtatott ki – s amelynek horderejéhez képest idehaza szinte semmi visszhangja. Kár.

Arról van szó, hogy a magyar állam (sic!) életjáradék fejében földeket vásárolna erdélyi magyaroktól, akik, mint haszonélvezők, életük végéig művelhetnék a birtokaikat, amelyek csak akkor kerülnének a vásárló tulajdonába, ha meghalnak. És akkor mi következik? Az új tulajdonos majd kijelöl valamelyhelyben élő, gazdálkodni akaró fiatalt, akinek továbbadja a birtokot. Ha netán valakinek az jutna eszébe, hogy „ezt már ismerjük” (vö. Ángyán-jelentések) az rossz, mert rosszra gondol. Esetleg az jut  eszébe, hogy az erdélyi birtokot netán egy felcsúti illetőségű, Erdélyt soha nem látott személy vagy Bt, Kft etc. veszi Orbánék akaratából a tulajdonába.

De a történet ennél ravaszabb. Hogy az erdély.ma portált idézzük: „Az attasé szerint a tranzakció úgy fog létrejönni, hogy a földjét eladni kívánó személy fel kell keresse a létrehozandó irodák valamelyikét, amelynek munkatársai a helyszínen felbecsülik a földet, majd megteszik az ajánlatukat.” Aha! Ábel valamelyik utóda elmegy a szóban forgó irodába, ahol megkérdezik tőle, van-e kettős állampolgársága, s ha igen, kire kíván szavazni 2014 tavaszán? Majd az iroda munkatársa meggyőzi őt arról, hogy akkor tehet a legtöbbet  a javáért (vö. értékbecslés), ha a Fideszre szavaz, sőt ennek előtte hajlandó kampányolni is az igaz magyarok pártjáért. Ábel utóda ért a szóból. Jól akar járni. Az, hogy holta után kié lesz a földje, nem érdekli, a járadék annál inkább. Pláne, ha a gyereke már régen másutt – Bukarestben, Budapesten, Londonban etc. – dolgozik és esze ágában sincs „hazahúzni”. Meg és főképp: pénze sincs ahhoz, hogy beruházzon egy „modern” családi gazdaságba. Azt majd megteszi helyette Mészáros, Flier et al. Lehetőleg állami támogatással. Ad notam: földalapú uniós támogatás a romániai földtulajdonosoknak éppúgy jár, mint a hazaiaknak. Gondolom, ezt is beleszámolják majd azok a bizonyos irodák az értékbecslésbe. Nem lesz olcsó mulatság, ha az eladó okos, de hát nem ér meg minden pénzt, hogy romániai földek a magyar állam kezébe kerüljenek?! Kérdés, mit szól ehhez Victor Ponta. (Mint tudjuk, a magyar föld a magyaroké, idegeneké nem lehet! Le volnék taglózva, ha a román eszmepajtások fejében nem ugyanez járna…Kis különbség, hogy itt egy idegen állam, nem egy idegen állam polgára akar földtulajdont szerezni, ami még elrettentőbb perspektíva, nemdebár? Az pedig még inkább, hogy mondjuk egy közgépes alapítvány álcájában ugyanő akarja ugyanezt, és ostoba módon feltételezi, hogy a románok, mint a Svejk híres részletében a K.u.K hadsereg hadtáposai, hülyék, akik nem látnak át az ilyen primitív mesterkedéseken. Mint a történelemben többször bebizonyosodott, nem azok.)