Stop.hu.
Számos levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben csökkent munkaképességű emberek írják le tanulságos - és gyakran igazságtalan - történetüket. Úgy döntöttünk, hogy közzétesszük ezeket. Ha a levélíró vállalja nevét, akkor úgy, ha névtelen kíván maradni, akkor úgy, hogy mindenki lássa, mi történik a rokkantnyugdíjasokkal.
"Nyolc éve vagyok rokkant. Két éve a 67 százalékról leminősítettek 51 százalékra, és rehabilitációs járadékot kaptam. A megadott időpontokban mindig pontosan megjelentem a munkaügyi központban. Munkát nem tudtak ajánlani a betegségeimből kifolyólag. Én sem találtam, hisz többet voltam kórházban, mint otthon. 2012. február 29-én lejárt a rehabilitációs járadékom. A munkaügyi központban mondták, hogy adjam be a kérvényt az újabb felülvizsgálatra. A NYUFIG-nál február 12-e előtt nem fogadták el a papírokat, mert még ellátott vagyok. A munkaügyi központban regisztráltak, mert azt mondták így 3 hónap után jogosult leszek az aktívkorúak ellátására, ha addig nem rendeződik a rokkantosítás.
Márciusban ért a meglepetés, hogy nem kapok semmiféle ellátást, tehát február 14-én kaptam utoljára. Egyedül élek, teljesen pánikba estem, hogy mi lesz most. Arra a kérdésemre máig nem kaptam választ, hogyha a 2010. július 28-án kiállított papírjaimon az van, hogy a következő felülvizsgálat ideje 2012. május, akkor miért hagytak teljesen ellátatlanul? Ezzel kapcsolatban megkerestem a jogi osztályt, a NYUFIG-ot, a minisztériumokat, és sehonnét nem adtak rá magyarázatot. Ha bárkinek morbidnak is tűnik, úgy éreztem és érzem, hogy halálra ítéltek. Mert mindenhol másképpen tájékoztatnak. Most kaptam február óta 22 ezer forint aktívkorúak ellátását és előtte 15 ezer forint segélyt. Tehát 3 hónapra van 37 ezer forintom: március, április, május. Ezt kellene beosztanom. Soha nem gondoltam, hogy miután 14 éves korom óta kemény fizikai munkát végzek, 31 éves munkaviszonnyal, betegen, éhesen élem a napjaim.
Soha nem volt egy feladatlan csekkem, most belekerültem egy adósságspirálba és lehet, hogy a vége a lakásom elvesztése lesz. Ezt pedig nem élem túl. Hiába van közgyógyellátásom, ha nem elég a keretem, már 2 hónap alatt elfogy. Most itt állok asztma-, allergia- és szívgyógyszer nélkül. Közben kiderült, hogy halláskárosodásom van, mint két fülembe hallókészüléket kaptam, amiben hetente kell elemet cserélni, vagyis kellene. Ha van valaki, aki azt mondja, hogy nem tapostak a földbe engem, akkor állok elébe és megengedem, hogy beossza a pénzemet.
És ha bárki azt mondaná, hogy csak egy-két betegségem van: szívműtét, magas vérnyomás, szívritmus zavar, a többit kódban írom, aki erre illetékes, úgy is tudja mit jelent: I 7300,G 5400, F3310, J4590, I6380, J3010, R32HO, G5620, M7550, H91HO, G6290, I7890, H2240, H4780. Tovább felesleges sorolnom. Senki nem tud segíteni, mindenki széttárja a kezét és sajnál. Én megtanultam a betegségeimmel együtt élni, bele kellett nyugodnom, hogy nem tudok tömegközlekedési járművön utazni és még sok mindent megtanultam elviselni. Azt viszont nem tudom elviselni, hogy romlani fog az állapotom, mert éhezek, mert nem tudom bevenni a gyógyszereim, mert rettegek, hogy elvesztem a lakásom.
Egy halálraítélt utolsó kívánsága, hogy ez a levél eljusson olyan emberekhez, akik ezek után úgy látják, hogy engemet nem tapostak el, mint egy csótányt, csak azért, mert beteg vagyok!"
Kommentáld!