A kedvenc Kern-lemezem egyik dalának refrénkezdete, a rettegés és félelem jut eszembe Mesterházyról és Bajnairól. A hétvégéig nem tudtam eldönteni, kitől félnek jobban, Orbántól vagy Gyurcsánytól. Ma már tudom, hogy Gyurcsánytól. Ami elég nagy baj. Akkor inkább maradjon a diktátor. Orbán olyan tiszta képlet, mint Kádár vagy Rákosi. Legalább tudom, hogy kivel állok szemben. Jobb, mintha a magukat demokratáknak hazudókkal kellene vitáznom.
Ha a DK-kongresszus napján két alkalommal is arról beszél Mesterházy, hogy az MSZP-Együtt megállapodás olyan szilárd és annyira nem másítható meg, mint Orbán alaptörvénye, akkor nagy a baj az ő fejében. Az első, súlyos hibáját egy asszony mondta ki rövid beszélgetésünkön az Írók Könyvesboltjában: nagyon miniszterelnök akar lenni. Sajnos igaz. A Bajnaival folytatott, mindkettőjükre nézve megalázó vita a listavezető személyéről ezt ékesen bizonyítja. Egyikük sem olvasta a Kaukázusi krétakört? Nem tudták, hogy azé a gyermek, aki enged? Azt sem vették észre, hogy akinek fontosabb az összefogás, mint a listavezetés, az az erkölcsi győztes? Üvölt a kimondott és ki nem mondott célok közt az ellentmondás. Aztán jöttek a kirúgások, a kisebb pártok kiebrudalása. És a folyamatos hivatkozás arra, hogy az MSZP a legszervezettebb ellenzéki erő, mintha ebből, azon kívül, hogy ők adják a miniszterelnök-jelöltet, bármi is következne. Ugyanis a többségnek csak többsége és ereje van, de arra, hogy a bölcsek köve is a zsebében lapul, semmiféle garancia nincs. Sőt, Szárszón Mesterházy már azt találta mondani, hogy aki az MSZP-t kritizálja, az Orbán szekerét tolja.
Mindennek a betetőzése a beteges Gyurcsány-fóbia. Az MSZP szánalmas szabadulási vergődése volt elnökétől-miniszterelnökétől. Az őszödi beszéd átértelmezése és hangsúlyozott vállalhatatlansága, azé a beszédé, amelyet 2006-ban még tíz körömmel védtek. Hivatkozások sora a közvéleménykutatások rosszul értelmezett adataira, Gyurcsány többet visz, mint hoz. Nem igaz.
Nincs okom Gyurcsányt védeni. Rossz miniszterelnök volt. Soha semmit nem fejezett be, permanens módon előremenekült. Nem tudom, hogy benne nem volt-e elég erő és kitartás, vagy a támogatottság hiánya gyötörte. A Fidesztől megriadt MSZP fülét farkát behúzva lapított, Orbán azt csinált, amit akart vagy ami éppen eszébe jutott. Gyurcsány védtelen volt. Mellesleg a bölcs Orbán ott kezdte ásni a saját sírját, hiszen amit nem engedett Gyurcsánynak, azt neki kellett miniszterelnökként végrehajtania, lásd, felsőoktatási tandíj és egyebek.
Azt azonban el kell ismernem, Gyurcsány nem szélkakas. Nem viszonozza a Fidesznek a Medgyessy-féle száznapos program megszavazását azzal, hogy most a rezsicsökkentés ordas hazugságát éltetné, ahogy az MSZP teszi. Az elvei közül sokkal nem értek egyet, de elismerem, hű hozzájuk. Nekem, mint demokratának, egykori ellenfelemtől ennyi is elég.
Gyurcsánytól hárman félnek. Mind a hárman joggal. Orbán a hatalmát félti, amit Gyurcsány egyszer már elvett tőle. Bajnai nem tudom mit félt, de fél. Mesterházy meg az MSZP-t és a saját pozícióját félti, szintén joggal Gyurcsánytól.
Az a baj, hogy ami most ellenzéki oldalon történik, annak a forgatókönyvét Orbán írta és írja. Az MSZP–Együtt-szerződés neki biztosít kizárólagos haszonélvezeti jogot.
Még lenne idő észrevenni, hogy ne az legyen Orbán kihívója, aki mögött a legnagyobb párt áll, hanem akinek esélye van a győzelemre. Ha Mesterházy nem veszi észre, hogy nem ő az esélyes kihívó, akkor ezért alkalmatlan, ha észreveszi és marad, akkor azért. Azzal az MSZP-vel a háta mögött, amelynek Orbán kétharmada köszönhető. Ha az MSZP tényleg változást akar, először neki kell megváltoznia. Egy kevés idő még van. Hajrá Magyarország, hajrá MSZP!
Herényi Károly, volt MDF-es politikus
(Fotó: ATV.hu)
Írásai a Galamusban
Kommentáld!