Niedermüller Péter, a DK alelnöke, a párt roma integrációban (inklúzióban-befogadásban, ahogy ő fogalmazott a minap egy konferencián) elkötelezett politikusa „fölmondta a leckét” – ismertette a roma polgárjogi mozgalom két évtizedig vallott nézeteit: Kell-e „roma politika”? címmel.
Hogy mi indokolja mozgalmunk „stratégiaváltását”, a Cigány Párt 2014. évi választáson való indulását, néhány pontban összegeztük:
A hazai cigányságot faji és szociális alapon szelektálta, elkülönítette, falusi rezervátumokba és városi gettókba kényszerítette az új magyar tőkés hatalmi rendszer, és az azt kiszolgáló posztkommunista hatalmi elit.
A leszakadó, elsősorban roma népességet „az utcán hagyta” mind az önmagát baloldalinak, mind az önmagát jobboldalinak tartó pártelit. Pedig mindkét oldalt háromszor juttatták a roma szavazatok (is) hatalomhoz.
Annak ellenére, hogy formálisan ellenzékben van, mégis: 2006 óta a szélsőjobboldal kormányoz Magyarországon. Cigányellenessége a legerősebb befolyást gyakorolja a társadalmi közhangulatra, a médiára, a regnáló kormányok döntéseire. Felejthetetlen számunkra a 2010-es választások két fordulója között „utcára dobott” (nemzeti)szocialista társadalompolitikai program, amely a „Meg kell állítanunk a gyermekvállalási bizniszt!” címet viselte.
A szocialista kormányokat és fideszes ellenzéküket közös felelősség terheli az újnáci hatalmi térnyeréssel szemben: hagyták masírozni-megfélemlíteni a cigány magyarokat. Nem volt bennük kellő politikusi-államférfiúi erény, hogy szolidaritást vállaljanak a sorozatgyilkosság áldozataival és hozzátartozóival, példát mutatva frusztrált társadalmunknak. Nem voltak képesek tisztességes igazságszolgáltatást biztosítani a cigányok számára, hagyták, hogy a rasszista bántalmazás elleni törvényt cigányok ellen alkalmazzák, hogy bíróság mondja ki: a cigányok nem magyarok! Elfoglalta őket a versenyfutás a munka nélkül, a kapcsolatokon szerzett, magánvagyonokká tett állami és EU-pénzek megszerzéséért.
Ugyan ez igaz, a Fidesz–KDNP–Lungo Drom-kormányzásra is, megfordított hatalmi pozícióban. Amit „hozzátettek”, hogy az elkülönítésünk törvényerőre emelkedett. Alkotmányos („alaptörvényes”) az iskolai szegregáció; a cigány telepeken élők integrációja már nem a magyar társadalomba való beilleszkedés előmozdítását jelenti, hanem a gettók népének egymáshoz való illeszkedését. A közmunkaszolgálat bére az éhenhalás lassítását jelentő 30-40 ezer forint; fát, gombát, erdei gyümölcsöt szedni, ahogy mások szemetéből kevés pénzt csinálni vagy ételt koldulni tilos, büntetendő cselekedet. Ahogy kerékpárral, de sokszor gyalog közlekedni is drága mulatság, mert talál indokot a rend szemfüles őre, hogy büntessen! Az elnyomás és a kontroll orwelli rendszere alakult ki, amelyben a kirekesztettek úgy érzik, ahogy a szerencsésebbek is, hogy sorsuk jelentősen az uralkodó elit akaratától függ.
Nem hagyhatjuk a történelmet visszakormányozni a barbarizmusba!
Nyilván, a Cigány Párt is az orbáni diktatúra lebontását és határozott politikai fordulatot kíván: visszafordítani az országot a köztársaság talapzatának és intézményeinek újjáépítéséhez, amelyben ezúttal mi, cigányok, romák is részt fogunk venni! Azonban tartunk tőle, hogy kevés az esélye a jövő évi kormányváltásnak. Egyrészt a Fidesz megszállta az országot: minden hatalmi és gazdasági pozíciót a kezében tart, a társadalom sokasága egzisztenciálisan függ tőlük. Úgy tűnik, a magyar választók számára a „nemzeti” hatalmi önkény, a függés még mindig „jobban támogatott”, mint az ellenzék által kínált káosz, a baloldal siralmas, önpusztító szerencsétlenkedése. A baloldalhoz sorolt pártvezetők között – talán az egy Gyurcsány Ferencen kívül – nem látni mást, aki igazán hinne az ellenzék sikerében, és alkalmas is lenne megmérkőzni Orbánnal. De Gyurcsány pártja előreláthatólag nem fogja tudni átlépni a 10 százalékot, és ezzel nem lesz képes meghatározó befolyást szerezni baloldalon.
Mi, akik a pártunkat életre hívtuk, nevét „cigány”-ra kereszteltük. Ezzel nemcsak a „származásunkat” jelöltük, hanem azt is demonstrálni kívántuk vele, hogy tényként kezeljük faji alapú kirekesztettségünket. Innen kell visszaverekedni magunkat a magyar társadalomba. A Magyar Köztársaságba. Mindannyian, akik ezt a pártot megjelenítjük, korábban ellene voltunk az etnikai alapú politizálásnak, hiszen egy nép-nemzeti alapú politika rekesztett ki minket a saját hazánkból. Ellene voltunk mindenféle sovinizmusnak, ahogy ezután is ellene leszünk!
A Cigány Párt hazafias magyar párt lesz, amely alapkérdésekben a romák között a legszélesebb egység megteremtéséért, valamint a cigányközösségek és a többség között a megegyezések, mondhatni Társadalmi Szerződés megkötése érdekében kíván dolgozni: valamennyi „megalázott és megszomorított” magyarért, a társadalom összekovácsolásáért, hogy a szerencsésebbekkel együtt élhető, demokratikus köztársaságot alkossunk. Két évtizedes civil társadalmi, szakmai, polgárjogi tapasztalatokkal rendelkezők, fiatal tudósok, középosztálybeliek, jelenleg munkanélküli roma és nemcigány szakértelmiségiek értékes, vitára, továbbgondolásra alkalmas programon dolgozunk: világos válaszokat kínálunk Magyarország égető gondjaira. Különösen a szegénység, a kirekesztettség csökkentésére, ezzel együtt a foglalkoztatottság, a társadalmi befogadás növelésére. Önálló javaslataink vannak az alkotmányosság helyreállítására, az egyenlő igazságszolgáltatás elérésére ugyanúgy, mint az európai uniós fejlesztéspolitikára vonatkozóan, hogy csökkenjen a korrupció, és a legszegényebb települések, rétegek és a romák számára is elérhetővé váljanak az esélyteremtő források.
Még egyszer: önálló politikai szereplőként, saját arcunkkal, szuverén megszólalási lehetőségeinkkel akarunk hozzájárulni egy közös köztársaság-építéshez, a romák és a többség közötti viszony rendezéséhez. Feladatunknak tartjuk, hogy a roma közösségek öntudatosabbá és mozgósíthatóbbá váljanak, hogy részt vállaljanak a számukra is élhető állam felépítésében. Ne regisztrálják cigány választónak magukat, mert akkor csak az ORÖ listájára szavazhatnak, pártlistára, nem. Az ORÖ pedig a kormányt képviseli, nem a cigányságot.
Tudatosítani kívánjuk, hogy bármilyen szövetség nem a zászlók színe alapján, hanem csak a cselekvés és a számunkra célul kitűzött tettek és ügyek alapján köthető. Nem politikai érdekeket támogatunk ezentúl, hanem valóságos programokat. Ügyeket, amelyek mellé odaállhatunk, amelyeket vállalhatunk. Mi vagyunk a saját életünk szakértői. Mi leszünk önmagunk urai is. Nincs szükségünk többé gazdákra. Nem kívánunk sem a jobboldal, sem a baloldal lungodromja lenni.
A politikában érdekek vannak, és nincsenek szavatosságok. Ezért a tettek alapján ítélünk, és az alapján, hogy a plebejus népet emberszámba veszik-e akkor is, amikor a hatalmon lévőknek mérsékelni kell önös érdekeiket, kapzsiságukat.
Ahhoz, hogy ezek teljesüljenek, létre kellett hoznunk a roma társadalmi szervezetek, közösségek és pártok szövetségét, a Cigány Pártot. Jövőre tényezőként megjelenünk a magyar politikában!
„Ez a mi munkánk, és nem is kevés!”
A szerző polgárjogi aktivista, a Cigány Párt szóvivője
Kommentáld!